Fotó: Jan Theurich Tüntetés Lipcsében, 2024. július 9-én, röviddel Maja T. Magyarországnak történő kiadatása után
A magyar baloldaliak által írt „FREE MAJA - Kritikai gondolatok a budapesti kampányról” című szöveg január végén jelent meg egy anarchista blogon, és jelentős figyelmet kapott a német ajkú országokban. Az interjúban a szerzők rávilágítanak a Szabad Maja kampány kritikájának hátterére, az Orbán-rezsimről alkotott politikai véleménykülönbségekre, és kifejtik a nemzetközi szolidaritásról alkotott elképzeléseiket.
A szöveg aláírása: „Néhány anarchista az úgynevezett Magyarországról”.
Interjú
Bemutatkoznátok röviden és a munkásságotokkal kapcsolatban? Hivatalos szervezet, csoport vagy kollektíva vagytok?
Néhány anarchista az úgynevezett Magyarországról: Ezt a nyilatkozatot magánszemélyek írták. Nem vagyunk formálisan szervezett közösség. A radikális baloldali színtér Magyarországon olyan kicsi, hogy ha bármit is mondanánk magunkról, a hátterünkről vagy a politikai munkánkról, azonnal felfednénk, hogy kik vagyunk. Ez a szöveg szándékosan névtelenül íródott. A mozgalomból hiányoznak a komoly politikai viták a stratégiákról és módszerekről. Azzal, hogy bizonyos dolgokat névtelenül írtunk, el akartuk kerülni a személyes elfogultságokba való visszatérést, és ehelyett csak a bemutatott gondolatokat vitattuk meg anélkül, hogy azokat konkrét csoporthoz vagy egyénhez kapcsoltuk volna.
Mi a fő kritikád?
Néhány anarchista az úgynevezett Magyarországról: a kritika az, hogy ez összhangban van az uralkodó európai programmal, amely szerint Orbán minden gonosz végső oka, és ezért nem ismeri fel a „fasizmusnak” nevezett jelenség transznacionális gyökereit. Nyilatkozatunk világossá teszi, hogy a nemzetközi szolidaritás akaratlanul is megerősítheti a káros sztereotípiákat és a „megmentő” mentalitását, ahelyett, hogy valóban támogatná a helyi struktúrákat azok saját szükségletei szerint.
Hogyan befolyásolta a magyar baloldalt és az Ön munkáját 2023 februárja, amikor a nácikat antifasiszták támadták meg a jobboldali Becsület Napján Budapesten?
Néhány anarchista az úgynevezett Magyarországról: az „Antifa” szó egyre gyakrabban jelent meg a médiában, ráadásul negatív kontextusban – mind a kormánypárti, mind az ellenzéki liberális médiában. Egy szervezetet, melyet különösen hevesen támadott a kormánypárti média, kétségtelenül jelentős egyéni szenvedést okozva. A kormány, amely folyamatosan ellenségeket keresett, megpróbálta az „Antifát” radikálisok szervezeteként beállítani, amely az egész magyar társadalmat fenyegeti, de ez a kísérlet gyorsan kudarcba fulladt. Németországgal vagy Olaszországgal ellentétben nálunk sem baloldali fegyveres harcot, sem utcai erőszakot nem tapasztaltunk a különböző politikai csoportok között, így ez az üzenet egyszerűen nem keltett visszhangot a nagyközönségben. Ennek ellenére egy kis baloldali csoportosulást támadtak meg, ami egyébként valószínűleg nem történt volna meg. És természetesen Magyarország lényegesen nagyobb figyelmet kapott a nemzetközi média és a német ajkú országokban élő elvtársak részéről.
Magyarországot gyakran „irányított demokráciaként”, egyfajta „kis Oroszországként” vagy a globális nacionalista front tekintélyelvű példaképeként emlegetik. Nyilatkozatát olvasva az a benyomás alakulhat ki, hogy az Ön szemszögéből Magyarország nem játszik különösebb szerepet az EU-n belül: sem az európai posztfasizmus úttörőjeként, sem pedig különösen tekintélyelvű államapparátusként. Ön ezt a nézetet még „előítéletként” is leírja, amely stabilizálja a fennálló uralom rendszerét. Mit ért ezen? Nem tény, hogy az Orbán-rezsim minőségileg különbözik Európa többi kapitalista államától?
Néhány anarchista az úgynevezett Magyarországról: bármely összehasonlítás Oroszországgal a magyar, az orosz, vagy mindkét rendszer félreértésének eredménye. Például Magyarországon szinte semmilyen politikai elnyomás nincs a radikális baloldallal szemben, miközben a helyzet ebben a kérdésben nemcsak Oroszországban, hanem Görögországban, Olaszországban, sőt most már Németországban is sokkal rosszabb. Valójában Maja esetében azt látjuk, hogy a magyar rendőrség és ügyészség a német kollégáitól tanulja a módszereit.
A politikai szakadék nem Kelet és Nyugat, vagy magyar és német elvtársak között húzódik, hanem abban, hogyan látjuk a fasizmus gyökereit.
Amit ma látunk, az nem annyira a fasizmus mozgalomként való visszatérése, mint inkább a politika és a közszféra fokozatos és globális fasizmusa. Raul Zelik az ak-ban megjelent cikkében a posztfasizmus öt jellemzőjét határozta meg: erkölcsi pánik a migránsok ellen (1), a haszontalanok ellen (2), a tiltakozó mozgalmak elfojtása (3), militarizáció (4) és antifeminizmus (5). Még számos pontot lehetne hozzáfűzni, de már ez a rövid lista is jól mutatja, milyen kicsi a különbség Orbán és más európai jobboldali populisták között. Valójában Orbán migrációval kapcsolatos nézetei, amelyeket 2015-ben radikálisnak tartottak, ma már az EU intézményesített politikájának részét képezik.
Orbán Magyarországa nem az 1930-as évek fasiszta rémálma, hanem inkább az, amit Friedrich Merz fel akar építeni Németországban: a szociális rendszer lerombolása, átfogó privatizáció, a szakszervezeti jogok korlátozása, kötelező teljes munkaidős foglalkoztatás súlyosan alulfinanszírozott egészségügyi rendszerrel és egy olyan rendszerrel, amely megadóztatja a munkavállalókat és a tőkét részesíti előnyben.
Továbbá nem látunk minőségi különbséget a magyar politikai rendszer és a Fico-kormány alatti Szlovákia, a Nawrocki/Kaczynski-kormány alatti Lengyelország, vagy a Babiš-kormány alatti Csehország politikai rendszere között. A fő különbség az, hogy Orbán – politikai és gazdasági okokból – sokkal korábban került hatalomra, és tartósabb pozíciót tudott kialakítani, részben az ellenzék gyengeségének köszönhetően. Amit ma világosan látunk, az az, hogy a jelenlegi kapitalista világrendszer ilyen politikai rezsimeket termel az EU félperifériáján és azon túl is.
Egyetértek, de nem Orbán a jobboldal élharcosa?
Néhány anarchista az úgynevezett Magyarországról: Orbán merészsége és egyes taktikái valóban modellként szolgálnak, nemcsak Európában. Ez azonban csak azért lehetséges, mert ezek a társadalmak sok hasonlóságot mutatnak, ami lehetővé teszi a hasonló politikai stratégiák működését. Ezért Orbán elszigetelt vizsgálata nem túl hasznos a posztfasizmus globális terjedésének elemzésében.
Más magyar anarchisták viszontválaszt adtak a kritikádra. Ebben azzal vádolnak, hogy elszigetelt beszélgetésekből és személyes tapasztalatokból általánosítasz, és relativizálod az Orbán-kormányt. Ismered ezt a szöveget, és mi az álláspontod róla?
Néhány anarchista az úgynevezett Magyarországról: tudomásul vettük a szöveget, de kevés újdonságot találtunk benne, mivel évek óta folytatjuk ezeket a vitákat. Ez az ellenérv ismét azt bizonyítja, hogy a politikai szakadék nem Kelet és Nyugat, vagy magyar és német elvtársak között húzódik, hanem abban, ahogyan a fasizmus gyökereit érzékeljük.
Sokan egyszerűen gonosznak tartják az olyan politikusokat, mint Orbán, mintha ők lennének a probléma okozói. Ezeket a politikusokat teszik felelőssé a szélsőjobboldal és a fasizmus felemelkedéséért. De mi van, ha a fasizmus felemelkedése Magyarországon és másutt a mai kapitalista világrendben gyökerezik? A félperiférikus és periférikus országokban élő embereket ez a rendszer lemaradva hagyja, és olyan politikusokat keresnek, akik megígérik, hogy megvédik magukat a globalizációtól és megvédik őket is.
Ebből a szempontból Orbán nem az ok, hanem a reakció. Az olyan politikusok, mint ő, a Nyugat által uralt világrend által keltett hullámot lovagolják meg. Ha meg akarjuk állítani a posztfasizmus térnyerését, nem csak azokat a politikusokat hibáztathatjuk, akik kihasználják a haragot. Meg kell vizsgálnunk azt a rendszert is, amely ezt a haragot kiváltotta.
Nyilatkozatukban lényegében arra szólítják fel a „Szabad Maja” kampányt, hogy határolódjanak el a neonácik elleni támadásoktól. Mit remélnek ezzel elérni? Miért kellene egy szolidaritási kampánynak foglalkoznia az antifasiszta militánsok értelmének vagy értelmetlenségének kérdésével? Tudomásunk szerint szándékosan nincs egységes álláspont ebben a kérdésben.
Néhány anarchista az úgynevezett Magyarországról: ez félreértés. Nem állt szándékunkban vitát kezdeményezni az antifasiszta militánsokhoz való hozzáállásról mint olyanról. Inkább arra szerettünk volna rámutatni, hogy ilyen kifejezés magyar körökben nem is létezik, hogy ez a cselekedet megijesztett minket és veszélyesnek tekintették, és hogy egy csoport német ember úgy érkezett Budapestre, hogy nem gondolta át a következményeket.
Hogyan értékeli az „Állítsuk meg a náci dicsőítést!” kampányt, amely minden évben mozgósítja az embereket Magyarországra, és amely legalábbis kívülről nézve jó kapcsolatokkal rendelkezik hazánkban?
Néhány anarchista az úgynevezett Magyarországról: 2020-ban, amikor elkezdődött az együttműködés a német elvtársakkal, több száz embert sikerült mozgósítanunk a tüntetésre, ami meglehetősen sikeres volt. Azóta a tüntetésen részt vevő helyiek száma sajnos csökkent. Sajnálatos módon a kampánynak soha nem sikerült megkérdőjeleznie azt az uralkodó véleményt, hogy a februári fasiszta felvonulás és az antifasiszta ellentüntetés csupán két egymással harcoló szélsőséges csoport. Valójában a 2023-as támadások csak megerősítették ezt a nézetet.
Miért gondolja, hogy ez így van?
Néhány anarchista az úgynevezett Magyarországról: a kormánynak sikerült nacionalizmussal megnyugtatnia a munkásosztályt, miközben a képzett szakemberek és menedzserek, akik jellemzően a budapesti tüntetők többségét alkotják, felismerik, hogy a szélsőjobboldal nem jelent veszélyt a pozíciójukra. 2020-ban, amikor a tüntetések elérték a csúcspontjukat, a szervezőknek sikerült számos, a budapesti középosztályon kívüli csoportot is bevonniuk, de ez ma már nem így van.
Milyen a magyar baloldal jelenlegi helyzete összességében, és hogyan néz ki a konkrét helyi munka a magyar neonáci struktúrák és az Orbán-rezsim ellen?
Néhány anarchista az úgynevezett Magyarországról: nos, a baloldal, mint mindenhol máshol, kicsi és megosztott. Orbán rezsimje nagy valószínűséggel idén tavasszal meg fog bukni, nem a baloldal, hanem egy újabb szexista, konzervatív és idegengyűlölő jelölt miatt. A magukat baloldalinak nevezők közül kevesen döntöttek úgy, hogy támogatják ezt az ellenzéket, és ezt a pálya széléről teszik antiautoriter, burkoltan antifasiszta érvekkel. Mások, akik ezt a kísérletet hiábavalónak tartják, oktatási vagy médiaprojektekben vesznek részt, és megpróbálják szélesíteni a „mozgalmat”.
Magyarországon kevés baloldali érdeklődik a neonáci struktúrák elleni küzdelem iránt. Ezeket általában a rezsim jelentéktelen, hasznos idiótáinak tekintik. Akik mégis foglalkoznak az üggyel, kisebb antifasiszta rendezvényeket szerveznek.
Mit remél elérni a kritikájával? Hogyan nézne ki az Ön szemszögéből a konstruktív együttműködés a nemzetközi szolidaritási struktúrákkal?
Néhány anarchista az úgynevezett Magyarországról: amikor a nemzetközi aktivisták először csatlakoztak a Becsület Napja elleni tüntetéshez februárban, sokan közülük őszintén érdeklődtek Magyarország iránt, és ismerték a hasonló eseményeket, például az ausztriai Bleiburgban történteket. Elsősorban azért jöttek, hogy szolidaritást vállaljanak a budapesti szélsőjobboldali tüntetésekkel szemben. Alkalmanként egyfajta orientalizmussal találkoztunk, kéretlen tanácsokkal arról, hogyan bánjunk a rendőrséggel vagy hogyan szervezzük meg a megemlékezéseinket, párosulva azzal a finom benyomással, hogy nem vagyunk elég szervezettek. Ez azonban ritka volt.
Néhány évvel később megváltozott a hangnem. A részvételt inkább szívességként – „azért jöttünk, mert segítséget kértetek” –, mintsem kölcsönös szolidaritásként ábrázolták. Mire a Szabad Maja kampány kitört, a nemzetközi aktivisták előre elkészített válaszokkal érkeztek: Magyarország egyszerűen Mordor, és Maját meg kell menteni, kevés érdeklődéssel az ország vagy annak kontextusának megértése iránt.
Először is, ezzel a szöveggel azt szerettük volna mondani, hogy a nemzetközi szolidaritás nem csupán szolidaritási események sorozata – sajnos ezt kell mondanunk. Ez egy valóban nehéz feladat, különösen tekintve, hogy egy egyenlőtlen fejlődésű kapitalista világban élünk, ahol az erőforrások alapértelmezés szerint egyenlőtlenül oszlanak el, és ez az emberek életét is befolyásolja. Meg kell érteni az összefüggéseket, mielőtt ítélkeznénk vagy feltételeznénk, hogy bármit is tudunk.
Másodszor, ez a fajta orientalizmus a magyar mozgalom része is. A „Szabad Maja” szlogennel ellátott graffitik láthatók Budapest utcáin, de a kampánnyal kapcsolatos kritikai viták csak informálisan folynak Budapesten. A szöveg megjelenése után sokan kérték, hogy fordítsák le magyarra, mert „sokan így gondolkodnak, de félnek kritizálni a kampányt a nagy németországi baloldali színtér miatt” – és persze azért, mert a kampány egy bebörtönzött személy támogatását célozza!
A helyi elvtársak támogatása, akiknek a hangja eddig hallatlan maradt, szintén reményt ad. És nagyon örülünk, hogy a szöveg elég sok olvasóra talált Németországban. Ez fantasztikusan hangzik! Köszönjük szépen az érdeklődésüket is!
szabadúszó újságíró, aki Berlinben, Brüsszelben és Thesszalonikiben él.
szabadúszó újságíró és aktív tagja a Dunya média közösségének. Többek között társadalmi küzdelmekről és az antifasiszták elleni elnyomásról tudósít.
Az interjú angol nyelven is elérhető.
Forrás: https://www.akweb.de/bewegung/die-teilnahme-wurde-als-gefallen-dargestellt-statt-als-gegenseitige-solidaritaet-antifa-budapest-maja-ungarn/ 2026. 03.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
