Az osztályok léteznek, akkor az azt jelenti, hogy az osztályszerkezetben elfoglalt hely jelentős hatást gyakorol e hely betöltőjére, méghozzá nem kizárólag egyénként hat rá, hanem egy strukturált kollektíva részeként is. Recenzió Huszár Ákos új könyvéről, Az osztály hosszú árnyékáról.
Születésünktől kezdve arra biztatnak bennünket, hogy tanuljunk jól, amennyire csak tudunk, legyünk szorgalmasak, adjunk bele mindent, dolgozzunk keményen, tartsunk ki és soha ne adjuk fel. Mások azt is hozzáteszik ehhez, hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, és egyedül rajtunk múlik, hogy meddig jutunk az életben. Weöres Sándort idézik: „Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” (Weöres valami egészen másra gondolt, amikor ezt írta – jól látszik ez A teljesség felé többi versén is –, de félreértve ilyen értelemben is szokás idézni.)
Az égbe vezető létrákon
Ezzel biztatják és teszik a létra legalsó fokára a gyerekeket nemzedékek óta: ez itt a pálya, innen indulsz, ezen kell másznod felfelé! Később ugyanez történik a munkában, a karrierben és az élet számos területén. De mi van akkor, ha valaki mégsem jut magasra? Ha mégsem ér az égig? (Később kiderül, hogy senki sem ért fel az égig.) Menet közben is gyanús volt, hogy másokat nem biztattak és támogattak annyira, nem adtak meg nekik minden lehetőséget, miközben megint mások még sokkal-sokkal többet is kaptak.
Idővel kiderül, hogy a létrák nagyon különbözőek (van, ami inkább egy fűtött-szélvédett panorámafelvonónak nevezhető, és van, ami rozsdás, törött és kifejezetten veszélyes rá felmászni), a legalsó fokok egészen más szinten találhatók, a létrák nem ugyanolyan hosszúak és egészen máshová vezetnek. Aztán mászás közben mindenki szembesül egy sor látható és láthatatlan akadállyal, ami korlátozza abban, hogy felébressze és teljes egészében kibontakoztathassa a benne szunnyadó lehetőségeket. A kisebb-nagyobb kudarcok mindenkiben felvetik a kérdést: miért nem sikerült? Mi az oka annak, hogy mégsem értünk fel az égig? Talán nem akarjuk eléggé? Nem vagyunk-voltunk elég szorgalmasak? Kitartók? Nem dolgoztunk és dolgozunk elég keményen? Túl könnyen feladtuk? Vagy más akadályok korlátoznak bennünket?
Itt jön a képbe a látható és a láthatatlan akadályok vizsgálata.
És itt jön a képbe Huszár Ákos új könyve, amely 2025 decemberében jelent meg a Napvilág Kiadónál.
Ezek a látható és láthatatlan „korlátok – írja a szerző, Huszár Ákos – sokfélék lehetnek. Összefügghetnek többek között az egyének lakóhelyével, nemzetiségével, etnikai hovatartozásával vagy éppen a nemével”. (Itt két fontos iskola- és oktatásszociológiai kötetet hivatkozik 2008-ból, Berényi Eszter, Berkovits Balázs, Erőss Gábor és Kende Ágnes munkáit, ezt és ezt.) Majd azzal folytatja, hogy az ő elemzései „a lehetséges akadályozó tényezők közül azonban egy továbbira, nevezetesen a társadalom tagjainak az osztályszerkezetben elfoglalt pozíciójára irányítják a figyelmet, ami e munka fő tárgya.” (14. old.)
És most jön a lényeg: „Ezek azt illusztrálják meglehetősen nyers módon, hogy tanulni ugyan fontos, ám az egyének osztályhelyzete alapvetően befolyásolja, befolyásolhatja, hogy milyen eredménnyel járnak, járhatnak az egyéni erőfeszítések.” (14. old.) „Osztályszerkezet” és „osztályhelyzet” – gyanús szavak. Mindenesetre érezni rajtuk, hogy itt már nem az iskolai osztályokról van szó. De olvassuk csak tovább Huszár Ákost: mindez „arra is felhívja a figyelmet, hogy az oktatási egyenlőtlenségek, illetve általában a társadalmi egyenlőtlenségek különböző formáinak vizsgálata szempontjából döntő, hogy miként néz ki az osztályszerkezet maga, illetve hogy milyen pozíciót foglal el valaki ebben. Az osztályelemzés a társadalmi egyenlőtlenségek vizsgálatának ezt a perspektíváját kínálja.” (14. old.)
A származásnak (a születéskori és kisgyerekkori élethelyzetnek), valamint az osztálynak (a társadalom osztályszerkezetében elfoglalt helynek) eszerint komoly súlya van – és hosszú árnyéka, ami aztán az egész életre rávetül.
Egy könyv, amiben érdemes elmerülni
Huszár Ákos könyve a következő kérdésekre keresi a választ: „mennyiben határozza meg a mai Magyarországon az egyének életesélyeit, viselkedését, gondolkodását az, hogy milyen helyet foglalnak el a társadalom osztályszerkezetében, és ez miként változott az utóbbi évtizedekben”? (11. old.) És meg is adja rájuk a választ. A könyv hét fejezete részletesen tárgyalja kutatása alapjait és kereteit (1. fejezet: Osztály és életesélyek); az osztályszerkezet szociológiai kutatásának mibenlétét és hagyományait (2. fejezet: Osztályelemzés); a masszív akadálypályaként is értelmezhető osztálystruktúra erődjeinek, sáncainak és árkainak egész rendszerét (3. fejezet: Osztályszerkezet); a társadalmi felemelkedés és lecsúszás pályáit, útjait, hídjait és csúszdáit (Molnár Judit Lilla játékos kiállításával – kígyóit és létráit), vagyis az egyének és csoportok forgalmának, társadalmi mozgásának mintázatait (4. fejezet: Társadalmi mobilitás); az osztályhelyzetek rendi beágyazottságát, hogy az emberek hogyan értékelik, mennyire tartják nagyra egymást és miért, ki kiket becsül nagyra és miért, ki kiket néz le és miért, kiknek tulajdonítanak presztízst és mekkorát (5. fejezet: Osztály és rend), valamint azt, hogy a politikai nézetek és a szavazói magatartás hogyan függ össze mindezzel (6. fejezet: Osztályszavazás).
Mindennek tanulságait végül Huszár Ákos öt állításban és tíz oldalban össze is foglalja a számunkra, hogy a legfontosabb tételekre összpontosítva az olvasó is levonhassa a konzekvenciákat (7. fejezet: Következtetések). Nem foglalom itt össze, nem lövöm le a poénokat, érdemes a könyvet kézbe venni, időt szánni rá, alaposan elolvasni – az együtt gondolkodás a szerzővel, a felfedezés öröme igazán megéri a rá fordított időt.
Ezek a szálak futnak tehát össze egy szakszerű és végiggondolt, tapasztalatilag és gondolatilag egyaránt megalapozott, mégis világos, jól érthető és könnyen olvasható kötetben. A kötet alcíme is sokat mondó: A mai magyar társadalom osztályszerkezete. Nos, így néz ki egy jól megírt és jól szerkesztett összefoglaló munka a társadalmi-gazdasági-politikai erőtérben elfoglalt hely jelentőségéről – az osztály életünkre vetett hosszú árnyékáról.
A szerző szociológus
Aki a szerzőt még nem ismerné: Huszár Ákos szociológus, korábban a Központi Statisztikai Hivatal (a KSH) munkatársa volt, az utóbbi években azonban már az MTA (egykori) kutatóintézeti hálózatában, jelenlegi nevén az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpontjában dolgozik kutatóként, tudományos főmunkatársként.
Csaknem két évtizede foglalkozik a társadalomszerkezet empirikus kutatásával, ennek eredményeit összegzi ebben a kötetben. Tapasztalatait és meglátásait, adatait és információit stabil elméleti alapokra helyezve elemzi, ami szintén nem csoda, hiszen mielőtt az empirikus társadalomkutatás felé fordult volna, egy további (időben korábbi) évtizedet főként társadalomelméleti tanulmányokkal töltött olyan intézményekben, mint a Társadalomelméleti Kollégium, a Replika folyóirat, amelynek hosszú éveken keresztül az egyik meghatározó szerkesztője volt, valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kara (ELTE TáTK), ahol a doktori fokozatát is szerezte (2008-ban).
Számtalan remek tanulmánya megjelent hazai és nemzetközi szakfolyóiratokban, számos szerkesztett kötetben olvasható írása és számos kutatási projektben vett és vesz részt jelenleg is; korábbi önálló kötete A kritikai elmélet rekonstrukciója: Újosztály-elméletek és civiltársadalom-elméletek a rendszerváltás időszakában (Budapest: Napvilág Kiadó, 2009), amely doktori dolgozatának átdolgozott változata.
A könyv figyelmes olvasását csak ajánlani tudom – bőven van mit tanulnunk belőle. Egyáltalán nem kizárólag szociológusok számára érdekes. A nem szakmabeli (nem társadalomkutató) olvasóknak is segít rendezni a mindennapokban szerzett tapasztalataikat, egyben vissza is igazolja e tapasztalatok helytállóságát. A társadalomkutatóknak erőt és mintát ad: van értelme ilyen témákkal foglalkozni (az egyenlőtlenségek, az osztály, a hatalom, a struktúra, a mobilitás ezer részletkérdése nyitott még). Érdemes ilyen vizsgálatokat elvégezni, megírni és (könyvként is) közreadni.
A könyv immár hozzáférhető, megvásárolható a kiadónál, illetve elérhető a közkönyvtárakban is. A hivatalos könyvbemutatóra a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Ötpacsirta Szalonjában került sor 2026. február 2-án, hétfőn. A könyvben felvetett kérdésekről Durst Judit, Szikra Dorottya, Róbert Péter és Éber Márk Áron beszélgetett a szerző, és a kiadót képviselő Klopfer Judit társaságában; a beszélgetést Szurovecz Illés moderálta. Az eseménynek a FSZEK Szociológiai Gyűjteménye adott otthont, a beszélgetésről készült felvétel megtekinthető itt https://www.youtube.com/watch?v=ED-S4pggAD4
Vissza a startmezőre!
És itt el is érkezünk egy fontos vitaponthoz, ami szakmai és politikai körökben egyaránt heves érzelmeket váltott ki az elmúlt években-évtizedekben itthon és nemzetközileg is. Vannak-e osztályok? Abban bízom, hogy Huszár Ákos könyve pontot tesz e viták végére. Korábbi elemzései és ez a könyve is világosan megmutatja, hogy osztályok nem csak az iskolában vannak.
Amikor valaki azt állítja, hogy
osztályok vannak, akkor az azt jelenti, hogy az osztályszerkezetben elfoglalt hely jelentős hatást gyakorol e hely betöltőjére, méghozzá nem kizárólag egyénként, individuumként hat rá, hanem egy strukturált kollektíva részeként, egy kollektivitás alkotóelemeként is.
(Az osztály elsődlegesen nem egy csoport, nem egy halmaz, hanem egy viszony – az erőviszonyok terében elfoglalt hely.) Az pedig, hogy jelentős hatást gyakorol, a jelen esetben úgy értendő, hogy az osztályhelyzetünk erősen formálja az életesélyeinket, a viselkedésünket, a gondolkodásunkat.
Mármost ez a hatásmechanizmus jelen van. Kimutatható, leírható, elemezhető, megérthető és megmagyarázható. Akkor is jelen van, ha az adott osztálypozíciót betöltő nem tudatosítja ezt, és akkor is, ha tudatosítja. Akkor is, ha van osztálytudata és akkor is, ha nincs. Az osztály hatása akkor is érvényesül, ha a különböző osztálypozíciókat betöltők megszervezik magukat és saját érdekvédelmi szervezetekbe (kamarákba, szakszervezetekbe, mozgalmakba, pártokba) tömörülnek, és akkor is, ha nem. Akkor is, ha osztálycselekvést végeznek, és akkor is, ha nem. Ebben az értelemben osztályok igenis vannak. Ami hatást gyakorol, az létezik.
A tudomány és a közélet számos szereplője ennek ellenére továbbra is kételkedik, hitetlenkedik, fanyalog. Önmagában ez még érthető is lenne. A társadalomtudományok és a nyilvánosság a módszeres kétely köré szerveződik és kell is, hogy szerveződjön (így helyes), azaz minden állítás kétségbe vonható, sőt, kétségbe vonandó, ha nincsen megfelelő módon alátámasztva, megalapozva – a módszeres kételkedés így nemcsak lehetőségünk, de kötelességünk is. Csakhogy Huszár Ákos könyve minden kétséget kizáróan megalapozza, alátámasztja az állításait. Az osztály létezik – és igen erőteljes hatást gyakorol. Ezek után is lehet kételkedni az osztályok valóságában (azaz hatásmechanizmusában, hosszú árnyékában, súlyában), de ehhez szükség lesz legalább egy új érvre. Meg kell valahogyan cáfolni mindazt, amit Huszár Ákos empirikus alapokon állít. Másképpen nem fog menni.
