Nyomtatás

 

Idén is megrendezi a Fidesz-közeli Alapjogokért központ a CPAC Hungaryt. A rendezvény során a világ jobboldali vezetői és influenszerei ötödjére is arról beszélgetnek majd, hogyan érdemes Magyarországon a rasszizmust és a szexuális kisebbségek kirekesztését előmozdítani, és hogyan lehet az imperialista törekvéseket békének hazudni. Az esemény meghívottjainak listáján szerepelt idén  Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök is, aki ellen  2024-ben elfogatóparancsot adott ki a Nemzetközi Büntetőbíróság háborús bűncselekmények miatt – és aki végül nem látogat Budapestre.

Izrael miniszterelnöke tavaly is járt már hazánkban; miután a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) körözés alá helyezte őt háborús bűnök és emberiségellenes bűncselekmények vádjával, Orbán Viktor sebtiben meghívta Netanjahut, egyúttal be is jelentette, hogy Magyarországot kiléptetné az ICC-ből (ezt májusban el is fogadta az Országgyűlés). Kilépésünk csak idén nyáron lép hatályba, ami azt jelenti,

Netanjahut tavaly márciusban abban a pillanatban le kellett volna tartóztatni és Hágába küldeni, amint országunk határain belülre lépett.

Ehelyett, miután a két vezető közösen meglátogatta a holokauszt során a nyilasok által Dunába lőtt munkásszolgálatos zsidó áldozatok emlékművét, egy kérdések nélküli sajtótájékoztató során barbároknak nevezve dehumanizálták a palesztinokat (miközben Izrael akkor épp másfél éve folytatott népirtást ellenük Gázában). Az izraeli vezető egyébként héber nyelvű beszédeiben régóta következetesen „Amalék”-ként hivatkozik a palesztinokra, (például itt és itt), aminek a bibliai eredetű jelentése „megtestesült gonosz”, és amely néppel „nemzedékről nemzedékre meg kell küzdeni” (2Móz 17:16), amíg „végleg ki nem irtják a férfiakat és a nőket, a gyermekeket és a csecsemőket” (1Sám 13:3) – ezzel arra törekedve, hogy Izrael Palesztina elleni atrocitásait és megszállását ne gyarmatosító konfliktusként, hanem vallási viszályként, „jó és gonosz harcaként” tudja kategorizálni.

Hogy jutottunk idáig?

Az a konfliktus, amelynek a kicsúcsosodása a 2023 óta folyó Gázai népirtás, nem 2023. október 7-én kezdődött, és ahogy Ilan Pappe történész is elmondja, nem 1967-ben, és nem is 1948-ban. A cionista mozgalom 19. századi megerősödésétől kezdve a zsidó nemzeti állam létrehozásának helyszíneként Palesztinát jelölték meg, Uruguayt, Argentínát és Ciprust elvetve. A térség eközben, a kései Oszmán Birodalom idején élénk gazdasági és kereskedelmi modernizáción ment keresztül, és mind stratégiai, mind ideológiai szempontból kulcsfontosságúvá vált, ezzel párhuzamosan pedig az arab nacionalizmus is formálódni kezdett.

Az első világháború idején tett brit ígéretek, majd az 1917-es Balfour-nyilatkozat egymásnak ellentmondó vállalásai hozzájárultak a konfliktus alapjainak kialakulásához. Az első világháború végén az Oszmán Birodalom felbomlott, és a britek Palesztinai Mandátum néven átvették az ellenőrzést a történelmi Palesztina felett. A felgyorsuló zsidó bevándorlás és az ebből fakadó földviták fokozódó erőszakhoz vezettek, amely az ENSZ felosztási tervét követően, Izrael 1948-as megalakulásával nyílt háborúvá eszkalálódott. Az 1948-ban kezdődött és máig tartó etnikai tisztogatást nevezi a palesztin emlékezet Nakbának: ennek következtében tömeges palesztin elűzésre került sor, majd a későbbi háborúk – különösen az 1967-es – további területek izraeli megszállásával jártak. Az 1993-as Oslói megállapodás részleges palesztin önigazgatást hozott létre, ugyanakkor a telepespolitika és az ellenőrzési rendszerek kiterjesztése tartósan fennmaradt.

2007-ben Gázát Izrael blokád alá veszi, azt így a világ legnagyobb méretű, szabadtéri börtönévé alakítva, több mint 2,3 millió embert elzárva a világtól. A 2023 októberében kezdődő népirtás a Hamász támadására adott izraeli katonai válasszal indult, és kiterjedt pusztításhoz vezetett a Gázai övezetben. Az utóbbi három évben jelentősen sérült a civil infrastruktúra, tömeges kitelepítések történtek, és tartós ellátási válság alakult ki – különösen az élelmiszerhez, vízhez és egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén. Julian Fernandez és Olivier de Frouville, a párizsi Panthéon–Assas Egyetem professzorai 2025. április 11-én a Le Monde-ban azt írták: „Ismereteink szerint ilyen nyíltan még soha nem nyilvánítottak ki efféle népirtó szándékot.” Gáza elpusztításának globális összefüggéseiről és történeti kereteiről bővebben Andreas Malm The Destruction of Palestine Is the Destruction of the Earth (Palesztina elpusztítása a Föld pusztulását jelenti – szerk.) című esszéjét ajánljuk.

2023. október 7-e óta az izraeli hadsereg a hivatalos adatok alapján több, mint 70 000 palesztin civilt gyilkolt meg Gázában – ez a Hamász támadása előtti gázai palesztin népesség egyharmada. A meggyilkoltak legalább 70%-a nő és gyerek.

Ezek kizárólag a dokumentált esetek. A regisztrálatlan gyilkosságok vagy az eltűntek száma (például azoké, akik a romok alatt ragadtak) ezek közt az adatok közt nem szerepel. Az ENSZ konzervatív becslése alapján további 11 000 személyt jelent – többségükben megintcsak nőket és gyerekeket.

Gáza víz- és szennyvízkezelési infrastruktúrája 89%-ban sérült, a lakóépületek 92%-át lerombolták. 2 300 oktatási létesítményt, ezek közül 63 egyetemet porig romboltak. Az iskolák 92%-a teljes újjáépítésre szorul. Több mint 10 000 palesztint tartanak fogva izraeli börtönökben, ebből 3 400-at vádemelés nélkül. A palesztin foglyok egy része az izraeli jog szerint törvényesen kivégezhető.

 

A 2025. október 10-én életbe lépett, azóta számos alkalommal megszegett tűzszünetben Izrael több mint 600 palesztint gyilkolt meg, 1 700 embert megsebesített.

Miért kell erről beszélnünk Magyarországon?

Az alapvető erkölcsi kötelességen túl, hogy egy népirtás ellen felszólaljunk – különösen egy olyan esetben, amelynek pusztítását szinte percről percre követhetjük a nyilvánosságban –, történelmi felelősségünk is van.

Magyarország a holokauszt során vállalt szerepe miatt nem tekinthet kívülállóként az ilyen folyamatokra.

Távol álljon tőlünk a Nakba és a holokauszt összehasonlítása: eltérő történelmi és földrajzi kontextusban zajlottak, és mindkettő önmagában is totális tragédia, nem tűrik a mellérendelő szerkezetet. Ugyanakkor a történelem értelmezésének célja éppen az, hogy felismerjük a hasonló mintázatokat. A népirtás fogalma – amelyet az 1948-as genocídiumegyezmény jár körül – öt kategóriát rögzít:

  1. egy nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport szándékos és szisztematikus, teljes vagy részleges elpusztítása;
  2. a csoport tagjainak szándékos súlyos testi vagy lelki sérülés okozása;
  3. a csoportra olyan életkörülmények szándékos kényszerítése, amelyek célja annak teljes vagy részleges fizikai megsemmisítése;
  4. a csoporton belüli születések megakadályozását célzó intézkedések bevezetése és
  5. a csoport gyermekeinek erőszakos áthelyezése egy másik csoportba;

1948 óta az Izrael palesztinokkal szembeni bűncselekményei az első három kategóriát kimerítik, az utolsó kettő pedig szintén valószínűsíthető (például ennek és ennek a jelentésnek az alapján, de kérdés, hogy a kényszerített életkörülmények okozta születések számának radikális csökkenése a fenti kritériumnak megfelel-e).

Magyarországon a közbeszédet erősen meghatározza a holokauszt emlékezete és az ahhoz kapcsolódó identitáspolitika, amely gyakran Izrael feltétlen támogatásában jelenik meg. Ezzel párhuzamosan a kormányzati kommunikáció és a szélesebb kulturális közeg is hozzájárul az arabokkal és muszlimokkal szembeni előítéletek fenntartásához. Mindez beszűkíti a nyilvános megszólalás lehetőségeit.

Magyarokként viszont, akik történelmileg nagyon jól ismerjük, hogy milyen elnyomás alatt élni, akiknek az országa egyebek mellett hozzávetőlegesen 430 000 zsidó deportálásával járult hozzá a holokauszthoz, fel kell ismernünk, hogy mivel állunk szemben, mikor a gázai gyilkosságokat látjuk. Zsidó magyarként ez a felelősség különösen súlyos.

Hogyan beszélhetünk erről Magyarországon?

Hát, nehezen.

2023. október 13-án a magyar kormány gyakorlatilag betiltotta a palesztinokkal  való nyilvános szolidaritásvállalást, a tüntetéseket előzetesen „Hamász-tüntetésnek” és ezáltal terrorizmusnak minősítve. Karácsony Gergely október 8-án (aznap, mikor Izrael tulajdonképpenbejelenti népirtó tevékenységének megkezdését, állatokként emlegetve a palesztinokat), izraeli lobogót megidéző, kék-fehérre kivilágított Lánchíddal szolidarít „Izrael Állam népével”. A népirtásellenes, valódi békét, és a civilek védelmét követelő megmozdulások nem kapnak teret a hazai politikai színtéren, tiltakozást alig lehet szervezni, az eddig megvalósul tüntetéseket csak nagyon óvatosan és körülményesen sikerült (például Tüntetés a szólásszabadságért címen).

Talán nem meglepő, hogy az egyetlen egyértelműen palesztin-párti demonstrációt, amit mindenféle akadály nélkül engedélyeztek, azt részben a spirituális szélsőjobb szervezte. Ők viszont ezeket a gesztusokat elsősorban nem a palesztinokkal vállalt szolidaritásból teszik, sokkal inkább eszközként használják őket egy-egy szaftos zsidózáshoz. Ezúton is köszönjük Netanjahunak, hogy felébresztette Európában a szunnyadó antiszemitizmust és zsidógyűlöletet.

Míg Izrael a palesztinok eltörlésével biztosítaná a megnyugtató csendet, Orbán Viktor Oroszország területfoglaló imperializmusának – és egyébiránt az ukrán nép megszüntetésére irányuló törekvésének – való behódolásával azonosítja a békét; a valódi békét követelő demonstrációkat pedig betiltják. Azzal pedig mintha az égvilágon semmi probléma sem lenne, hogy még mindig Budapesten tartják Európa egyik legnagyobb nácitalálkozóját, az úgynevezett „becsület napját”. Akik pedig ez ellen szólalnának fel, azokat szintén terroristának minősítik.

Hogyan beszéljünk, ha elhallgattatnak, hogyan szervezzünk megmozdulást, ha újra és újra betiltják?

Ebben a helyzetben a megszólalás lehetőségei szűkülnek, de nem szűntek meg. Nemrégiben tartották Sofia tárgyalását, aki tüntetést szervezett egy izraeli propagandafilm forgatása ellen tiltakozva. Bár a demonstrációt a rendőrség tudomásul vette, Sofiát mégis megbüntették, a gyülekezési törvény megsértésére hivatkozva.

Most – váratlanul – a CPAC Hungary ellen tiltakozó tüntetést nem akadályozták meg  a hatóságok. Így alkalmunk nyílik rá, hogy a szélsőjobboldali politikák és azok képviselőivel szemben kifejezzük ellenérzéseinket, hogy kinyilvánítsuk megvetésünket Benjamin Netanjahu meghívásával kapcsolatban, de arra is, hogy végre szabadon és palesztin testvéreinkkel közösen állhassunk kiegy szabad Palesztináért.

Találkozzunk a Deák Ferenc téren március 21-én, és álljunk ki együtt a népirtás ellen, jelentsük ki, hogy Magyarországon, köszönjük szépen, de nem kérünk a háborús bűnösökből. A tüntetés eseményét itt találod.

 

Elgondolkodtatott a cikk? Voltak benne új informácók, érdekes meglátások? Segített abban, hogy kialakítsd saját véleményed? Ha igen, mennyit ér ez számodra?

A gondolkozásra, kritikára és közös cselekvésre ihlető újságíráshoz az olvasók összefogására is szükség van. Csatlakozz, hogy együtt teremthessünk értéket!

Már ezer forint is nagy segítség, és ha teheted, légy rendszeres támogató! Köszönjük!

Csatlakozom!

 

Kiemelt kép: Kiemelt képünk illusztráció, a 2023-as CPAC-en készült. MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher

(A szombati tüntetés lezajlott. Mégis közzétesszük a cikket, egyrészt a történelmi körkép miatt, másrészt azért, mert büszkék vagyunk a fiataljainkra, akik gondosan, méltósággal, körültekintésssl megszervezték és lebonyolították. Köszönjük! ...- Balmix szerk.)

Fotó és videó:

propalesztin tüntetés2

 és https://x.com/PressTV/status/2035397272423559490?s=20

Submit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to Twitter

Schrodt Ákos 2026-03-21  MERCE