A közelgő országgyűlési választások kimenetét nagyban befolyásolhatják a bizonytalan szavazók – úgy tűnik, a kormánypárt, a Fidesz és az ellene induló legerősebb ellenzéki párt, a Tisza a választások előtti utolsó hónapban ugyanúgy őket próbálja meggyőzni. Vannak olyan választópolgárok, akik Magyar Péterben csupán egy, Orbánnál kisebb rosszat látnak, s így számukra dilemma az is, hogy egyáltalán voksoljanak-e – erről írt korábban Kapelner Zsolt. Írására reagálva Velansits Arnold amellett érvel, hogy a Tisza programja nem megszorításpárti, így fontos, hogy erre a programra lehet szavazni – de fel kell készülni arra az eshetőségre, ha nem tartják be az igéreteiket. Ez a cikk 2026. február 25-én jelent meg, a szerző Balegyenes című Substack-oldalán. Alább egy szerkesztett változatot közlünk.
Kapelner Zsolt A kisebbik rossz című cikkében (amelyet a szerző Substack-oldalán, majd a Mércén is közölt) akad pár olyan gondolat, amivel részben érdemes vitázni, részben pedig talán létezik egy perspektíva, ami ezt a dilemmát – a kisebbik és nagyobbik rossz közötti választás keserűségét – fel tudja oldani.
A szerző helyzetleírása véleményem szerint a lehető legpesszimistább forgatókönyvvel számol, ezt pedig két fontos elemből raktam össze. A cikk legalján, egy lábjegyzet végére van elrejtve az a gondolatmenet, miszerint tulajdonképpen a Fidesz és a Tisza a magyarországi helyzet szempontjából egyaránt rossz, tulajdonképpen egy „súlyú” rosszat jelképeznek. A cikk elején pedig szóba kerül, hogy természetesen egy politikus hazudhat, így igazából lényegtelen, hogy mi hangzik el a programban. Sőt, Kapelner tovább is megy ennél: állítása szerint még ha nem is akarna rosszat Magyar Péter, valószínűleg a Fidesz sem azt tervezte, ami végül lett. Ez utóbbival lehetne vitatkozni – az én szemszögömből nézve azonban felesleges
Az az állítás, hogy egy politikus természetesen hazudhat, sőt: hazudik – nos, nem a magyar történelem legvadabb állítása. Természetesen egyetlen dolgot tudok hozzátenni: nem törvényszerű, hogy hazudik. Vannak politikusok, akik nem hazudnak. Nem hazudott például igéretei kapcsán Kovács Gergő (MKKP), aki kerületének polgármesteri pozícióját betöltve nem képviselt mást, mint amit igért – sőt, mondjuk ki: betartotta a szavát. Nem hazudott Zohran Mamdani sem, aki New York-i polgármesterségének első két hónapjában már komoly lépéseket tett igéretei megvalósításának irányába.
Nem törvényszerű, hogy egy politikusnak hazudnia kell.
A kérdés tehát számomra nem az, hogy melyik a kisebbik rossz. Hanem az, hogy mi van akkor, ha egy politikus hazudik.
A magyar politika a rendszerváltás óta a négyévente leadott szavazatok besöprésére koncentrál, a váltógazdaságban átfogó tervek, a magyar lakosság fő kríziseinek menedzselése tulajdonképpen fel sem merül. Tüneti kezelés, költekezések, egymás lepopulistázása, egymás lekomcsizása, de közben
minden politikai erő (talán egy-két óvatos, lágy kivétellel, rövid időszakokra) a neoliberális megszorításpárti doktrínát viszi.
(Óvatosan jegyzem meg: a félperifériáknak globális gazdasági válságok során nem nagyon osztanak más lapot) A magyar lakosság pedig tanult tehetetlenséggel figyelte mindezt, mondván: na majd talán a következő választásokon jobb lesz.
Pedig a megoldás szerintem ebből a csapdahelyzetből egyszerű: nem arra kellene a magyar társadalomnak koncentrálnia, hogy egy „másik élcsapat” kerüljön a parlamentbe. Hanem arra, hogy olyan mechanizmusokat alakítsunk ki, amivel a társadalom képes rákényszeríteni a parlamentben lévő politikusokat, hogy ténylegesen a magyar állampolgárok érdekeit képviseljék. Ha pedig ezt a politikus visszautasítja, ha a pártok visszautasítják, úgy
emlékeztetni kell őket, hogy a hatalom a néptől fakad, a nép ruházza át saját erejét a politikusokra, és nem fordítva.
Lehet, hogy arra játszik mindenki itt a rendszerváltás óta (vagy hát régebben is), hogy a népnél lévő hatalom egy olyan felismerés, amihez ez az ország sosem fog megérkezni – de hát mikor jönne el az ideje, ha nem most. A legjobb időpont kb 10 éve lett volna, a második legjobb időpont a most.
Nem tüntetésekről beszélek, munka után. Sztrájkokról beszélek. Általános sztrájkokról, ha úgy adódik. Annak felismeréséről, hogy amikor a nővérek sztrájkolnak, akkor a gyári munkások nem irigykednek, hanem szolidaritást mutatnak. És fordítva. Arról beszélek, hogy felkészülünk arra, hogy kirúgásokkal fognak fenyegetni, hogy börtönnel fenyegetnek majd, stb. Fel kell készülni arra, hogy az állam nem fogja a hatalmat csak úgy kiengedni a kezéből, legyen az akár a Tisza- vagy a Fidesz-kormány. De ha senki nem akarja képviselni a magyar nép érdekeit, a magyarok egyre égetőbb élelmezési, lakhatási, egészségügyi, környezeti problémáit, akkor a tiszta beszéd és a tiszta cselekedet mindig relevánsabb lesz annál, mint hogy a következő, négy-három-két-egy év múlva bekövetkező választásnál melyik hazug alakra adjuk le a voksunkat.
Ez az egész diskurzus azonban ortogonális: a 2026-os választás szempontjából mondhatni irreleváns. Akárki lesz hatalmon, állítom, hogy a magyar népnek fel kell készülnie arra, hogy tanuljon a szerbektől egyet s mást. Ez nem volna ördögtől való tananyag.
Kapelner Zsolt többi állításával – miszerint a Tisza és a Fidesz szinte egy kategóriájú, hasonló mértékű rossz – jelenlegi formában nem tudok egyetérteni. Hányingerem van nekem is attól, hogy megint jobboldali pártok versengenek, igen. Hányingerem. De a Tisza programját átböngészve legalább három tucat olyan programpontot találtam, ami egy baloldali program alapja is kéne hogy legyen. Ilyen például a gyárak környezetszennyező viselkedésének komoly büntetése, a büntetésből befolyt pénzeket pedig a környezeti károk helyreállítására (amennyiben lehetséges) fordítanák. Ez nem apróság. Nem apróság a rövid ellátási láncok támogatása és kialakítása, az egészséges élelmiszerek áfájának drasztikus redukciója. Nem apróság a vétójog az egészségügyi, az oktatási miniszter számára a kormányzati döntéshozatali mechanizmusokban. Nem apróság az állami tankönyvmonopólium megszűntetése, a nővérek és ápolók bérrendezése, nem apróság a nyugdíjasok alsó rétegének nyugdíjemelése. Nem inszignifikáns a tanári autonómia visszaszerzése, a szűrések támogatása, az állatvédelem megerősítése és szigorúbb szabályozása – az állattartást is beleértve. Nem apróság a Natura 2000-es területek védelme, a már folyó projektek revíziója.
Lehet persze azt mondani, hogy ez egy „konzervatív zöldprogram”. Azonban az európai politikai valóságok a következőek: pártállástól függetlenül a 2008-as gazdasági válság óta kizárólag megszorításpárti politikát láthattunk, apró kivételekkel itt-ott. A legtöbb megalakult kormány ilyen-olyan torz koalíciókra kényszerült, amiben egy dolog, a költségvetési hiány alacsonyan tartása prioritást élvezett, persze anélkül, hogy az állam megpróbált volna a Tőke lábára lépni, így az európai vasútinfrastruktúra romokban, lakhatási krízise megoldatlan, élelmezése kérdőjeles, és függ a Globális Dél további elnyomásától. Ebben a kontextusban a Tisza programja össze sem hasonlítható azzal a programmal, amit a Fidesz eddig vitt, és a jövőben vinni tervez.
Ha hazudnak: lásd a cikkem első felét. De ha nem? Hát, ebben az esetben nem is kérdés, hogy érdemes volt-e leszavazni a Tiszára. Szerintem.
Végezetül egy dolgot hadd szögezzek itt is le: hányinger a külpolitikája a Tiszának, ahogy hányinger az etnofehér rasszista geopolitikája az összes létező magyar pártnak, de tényleg. Akkor ráfordulni az „Európaaaaa, hey”-re, amikor az európai hatóságok évek óta nyomják el a palesztinekért tüntetőket és aktivistákat, sokukat jogsértően deportálva többek között Németországból, amikor lovasrendőrökkel verik szét az új lignitbányák nyitása ellen tüntetőket, amikor lefagyva végignézik, ahogy az izraeli erők nemzetközi vizeken európai parlamenti képviselőket és segélyosztókat rabolnak el és börtönöznek be, ahol aztán megalázó körülményekben és bánásmódban részesülnek… mit is mondhatnék? Talán azt, hogy időben tévedő atlantistának lenni soha nem volt annyira kínos, annyira morálisan eltévedt, annyira intellektuálisan üres és lusta, mint most. Hát ez van.
De ezt az etnofehér Európázást nem a Tisza találta ki.
Ezt harsogjuk a NER-el szembe tizenöt éve.
A magyar értelmiség nem akarja megismerni a világot, nem akarja felülvizsgálni korábbi gondolatait. Ez pedig újra és újra fasizmushoz, rasszista neoliberális politikákhoz, és alapjaiban téves atlantizmushoz fog vezetni. Ez nem a Tisza problémája, hanem a magyar társadalom problémája. Megoldást magyar politikai mainstream párt nem fog adni rá, helyes viselkedésre pedig csak egy tömegmozgalom által bírható majd rá bárki a hatalomban. Ahhoz pedig előbb meg kellene ismernie a tömegeknek a valóságot, amiben a világ Európán túli része él. És miután megismerjük Európa szerepét és helyét ebben a valóságban, utána lehet újragondolni, hogy akarunk-e még „Vén Európát, Gyönyörű Nőt”. Lehet persze akarni, csak mondjuk nem így.
Elgondolkodtatott a cikk? Voltak benne új informácók, érdekes meglátások? Segített abban, hogy kialakítsd saját véleményed? Ha igen, mennyit ér ez számodra?
A gondolkozásra, kritikára és közös cselekvésre ihlető újságíráshoz az olvasók összefogására is szükség van. Csatlakozz, hogy együtt teremthessünk értéket!
Már ezer forint is nagy segítség, és ha teheted, légy rendszeres támogató! Köszönjük!
