1920. február 17-én a Horthy-reakció nem csupán két újságírót gyilkolt meg, hanem megpróbálta kioltani a szabad szót és a munkásosztály önbecsülését is. Somogyi Béla és Bacsó Béla mártíromsága ma, a NER neohorthysta restaurációjának idején aktuálisabb, mint valaha.
A történelemkönyvek gyakran elintézik egy-egy lábjegyzettel a „zavaros idők” eseményeit, de mi, a munkásmozgalom örökösei nem felejtünk. Amikor ma a hatalom a „nemzeti egységre” hivatkozva darálja be a maradék sajtószabadságot, és próbálja átírni a múltat, Somogyiék sorsa mementóként áll előttünk.
A terror éjszakája: Amikor a mundér becsülete sárba tiportatott
Százhat évvel ezelőtt ezen az éjszakán a Nemzeti Színház mögötti utca sötétjébe burkolózva vártak a gyilkosok. Nem köztörvényes bűnözők voltak ők – legalábbis a papírjaik szerint nem. Az Ostenburg-különítmény tisztjei, a Horthy-féle „nemzeti hadsereg” büszke vitézei hajtották végre a kivégzést.
Somogyi Bélát, a Népszava főszerkesztőjét és fiatal munkatársát, Bacsó Bélát elrabolták, majd az Újpest és Dunakeszi közötti Duna-parton bestiális kegyetlenséggel megkínozták és meggyilkolták őket.
„Bacsó Béla bűne az volt, hogy látott. És amit látott, azt meg is írta. Leleplezte a fehérterror különítményeseinek rablásait, az ártatlanok megkínzását, az Orgoványi erdők és a siófoki börtönök borzalmait.”
Miért kellett meghalniuk?
A válasz egyszerű és ma is ismerősen cseng: mert nem voltak hajlandóak beállni a sorba. Bacsó Béla és fiatal munkatársa Somogyi Béla nem csupán újságírók voltak; ők a munkásmozgalom tanítói is voltak. Hittek abban, hogy a tudás és az öntudat felszabadítja a proletariátust. A gyilkosai pedig pontosan ettől féltek: az öntudatos embertől.
A gyilkosság legfőbb tanulságai a mának:
- A hatalom fél a szótól: A fizikai megsemmisítés a gyengék utolsó eszköze a gondolatok ellen.
- Az állami bűnpártolás: Bár a nyomozás elindult, a valódi felelősök, a „háttérben meghúzódó” megrendelők soha nem álltak bíróság elé. A kormányzói hatalom (Horthy) védőernyőt vont a különítményesek fölé.
- A megfélemlítés kudarca: Somogyiék halála nem elfojtotta, hanem megszilárdította a baloldali ellenállást.
Szobrok és felejtés
Ma, amikor a Kossuth téren és szerte az országban gombamód szaporodnak a Horthy-korszakot dicsőítő emlékművek, Somogyi és Bacsó emlékezete szálka a hatalom szemében. Mert ők emlékeztetnek minket arra, hogy mi történik, amikor a fegyveres hatalom a nacionalista uszítók kezébe kerül .
Nekünk nem szobrok kellenek, hanem az a bátorság, amivel ők a legvéresebb terror idején is kiálltak az igazság mellett. A Dunából kifogott, megkínzott testek látványa 1920-ban megrendítette az országot. Ma a csendes, adminisztratív elnyomás idején a mi feladatunk, hogy ne hagyjuk elhalványulni ezt a megrendülést.
Somogyi Béla és Bacsó Béla elvtársak, a munkásosztály mártírjai: Emléketek hordozzuk a harcban!
Munkások Újsága
