Nagyon úgy tűnik, hogy „ideiglenesen” és fokozatosan – nem mellesleg szembemenve az uniós jogrenddel – de már márciustól életbe léphet az Európai Unió és a Mercosur dél-amerikai kereskedelmi tömb közötti vámmegállapodás. Ennek keretében az Unió iparcikkeket, szolgáltatásokat exportálna, a Mercosur pedig mezőgazdasági terményeket és ásványkincseket. A vezetők szerint persze mindenki jól jár, hisz eddig megismert globális valóságunk elhalványulásával valahogy csak pótolni kell a világkereskedelmi potenciált. De kérdés, hogy valóban szükség van-e erre, valójában ki jár jól az újabb szabadkereskedelmi egyezményekkel – és milyen áron.
Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen komoly és látványos felháborodást váltott ki az Európai Parlamentben, mikor bejelentette, aláírja az EU-Mercosur megállapodást. A hivatalos procedurális rend szerint ugyanis az EP-nek először tárgyalnia kellett volna arról, hogy az Európai Unió vámegyezményt kíván kötni a négy dél-amerikai államot – Argentínát, Brazíliát, Paraguayt és Uruguayt – tömörítő kereskedelmi tömbbel, aminek jelentősen növelhetné a két vámunió közötti kereskedelem volumenét. Az EB csak ezután léphetett volna. A szabálytalanság miatt az EP – szűken, 424-434 arányban, 11 tartózkodás mellett – szerdán megszavazta, hogy kikérjék az Európai Bíróság véleményét, a von der Leyennel szembeni bizalmatlansági indítvány azonban elbukott csütörtökön.
De nemcsak az EP-képviselők akadtak ki.
EU-szerte tiltakoznak a mezőgazdasági érdekvédelmi szervezetek, gazdák, ahogy a környezetvédő szervezetek is a megállapodás árnyoldalaira hívták fel a figyelmet.
Az amazóniai tüzek az űrből / Kép: USA Nemzeti Környezetvédelmi Műhold, Adat- és Információs Szolgálata (NOAA), NOAA – 20-as műhold
Erre meg is van minden alapjuk. A Mercosurral folytatott kereskedelem ugyanis eddig is arra épült, hogy az EU nehézipari termékeket és más iparcikkeket exportál, míg főképp agráripari termékeket, ásványkincseket és papírt importál.
A tiltakozás főképp az agráriumra erősebben építő országokban keltett felháborodást, többek között Franciaországban, Spanyolországban és Magyarországon. A kormány és a Tisza Párt is tiltakozását fejezte ki, Magyar Péter személyesen vett részt egy Brüsszelben tartott gazdatüntetésen – ahol szóváltásba keveredett egy orbánista gazdával és egy megafonos influenszerrel. Orbán Viktor miniszterelnök valamint Nagy István agrárminiszter is elítélte a nyilatkozat aláírását. Utóbbi azt is belengette, hogy a kormány az Európai Unió Bíróságához fordul az ügyben.
Azonban azt is látni kell, hogy a nagy szavak árnyékában
Magyarországon komoly érdekütközések vannak a gazdaság különböző szereplői között, amelyek így politikai téttel is bírnak.
Itthon ugyanis hagyományosan erős a mezőgazdasági lobbi, amelyben a belföldi nagyvállalatok és gazdák is érdekeltek. Emellett, még ha sokszor kevésbé is látható, hasonlóan erős az ipari lobbi – amely elsősorban a multinacionális iparvállalatok, de részben a magyarországi hátterű, jellemzően beszállítóként tevékenykedő cégek érdekeit képviseli.
Mérleg mérleg, merre billentselek?
A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) a gazdák védelmében értelemszerűen osztja a politikusok álláspontját. Szerkesztőségünknek elküldött álláspontjuk szerint „[a]z uniós élelmiszerexportot érintő kedvezmények elsősorban olyan ágazatokat érintenek – bor, szeszes ital, csokoládé, olivaolaj stb. – amelyekben mi nem vagyunk érdemi szereplők, ugyanakkor a dél-amerikai térségből vámmentesen az unióba érkező mezőgazdasági termékek – gabonafélék, takarmányok, baromfihús, marhahús, méz stb. – negatívan befolyásolnák a hazai termelők helyzetét.”
Az Orbán-kormányok már a legendás (és befuccsolt) chilei cseresznye-projekt óta nagy hangsúlyt fektetnek a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar termékeinek exportálására. Ez eddig igen korlátozott sikerekkel járt, és elsősorban presztízstermékekre, hungarikumokra koncentrál, ráadásul a dél-amerikai piacot el is hanyagolták, a tőkeerősebb gazdaságokra koncentráltak. Szemléletes, hogy a Magyarországon nagyobb piaccal rendelkező, olcsóbb élelmiszerek importvolumene évről évre növekszik, míg az exporté csökken. Ennek okai között ott van a kormány árrésstopja is – amely bár tűzoltásként hasznos is lehet társadalmilag, hosszútávon nem megoldás.
Budapest, 2022. február 1.Hatósági áras csirkemell a fõvárosi Corvin Plazában található Príma üzletben 2022. február 1-jén. A kormány február 1-jétõl több alapvetõ élelmiszer árát befagyasztja a tavaly október 15-ei szinten. Az élelmiszerárstop célja, hogy megvédje a magyar lakosságot a koronavírus-járvány és az elszabadult európai energiaárak miatt Magyarországra is begyûrûzõ élelmiszerár-növekedéstõl – közölte a Kormányzati Tájékoztatási Központ (KTK). Az élelmiszerárstop 7 terméket érint, ezek: a kristálycukor, a búzafinomliszt, a napraforgó-étolaj, a sertéscomb, a csirkemell, csirke far-hát és a 2,8 százalékos UHT tehéntej. Az árstop 2022. február 1-tõl május 1-ig tart.MTI/Balogh Zoltán
A magyarországi élelmiszeripar hanyatlása munkahelyek megszűnésével és a szektor gazdasági súlyának csökkenésével jár. Ezt közvetlenül vagy áttételesen, de valamennyien érezzük, és ha a tendencia folytatódik – és miért ne folytatódna – elsősorban a nagy, vertikálisan integrált termelők maradhatnak talpon. Épp emiatt a folyamat miatt az élelmiszeriparban egyre nagyobb az alapanyag-termelők – vagyis a mezőgazdaság – súlya.
Erre a szektorra lenne katasztrofális hatással az uniós piac megnyitása az olcsóbb dél-amerikai termékek előtt, ráadásul az olcsóbb alapanyagárak a hatékonyabb, modernebb főképp nyugati feldolgozóüzemek beszállítóit veszélyeztetik, és ezek tulajdonosait gazdagítanák. Bár elvileg vannak a gazdák érdekeit védő garanciák, a MOSZ kritikusan áll ezekhez.
„»Főszabályként a Bizottság vizsgálatot indít, ha a Mercosur importárai legalább 10 %-kal alacsonyabbak ugyanazon vagy versengő uniós termékek árainál, és a) a Mercosurtól származó termék kedvezményes feltételek melletti éves behozatala több mint 10 %-kal nő, vagy b) a Mercosurtól származó adott termék importárai 10 %-kal csökkennek az előző évhez képest.« A méz esetében a tervezett vámmentes kvóta uniós fogyasztás 10%−12%-a, ethanol estében etanol az uniós fogyasztás 9−11%-a. Ezeknek a termékeknek jelenleg 30-40%-os árelőnye van. Akkor már abstart megindítja a Bizottság a vizsgálatot? Be sem engedjük őket? Nyilvánvalóan nem, ami már mutatja az ígéretek és a realitás közti különbséget.”
A természetvédő szervezetekhez hasonlóan abban is kételkednek, hogy az EU rá tudná-e kényszeríteni a dél-amerikai termelőket az uniós normák, például az állatjóléti vagy vegyszerhasználati előírások betartására – az esőerdőket tizedelő erdőirtásokról nem is beszélve. Ehhez az Unióban megkövetelthez hasonló, szigorú nyomonkövetési rendszerre lenne szükség, amelyet aligha lehet hatékonyan megvalósítani.
Egy szó mint száz: a Mercosurból érkező mezőgazdasági import erősen csonkolná a magyar gazdaság egyik lábát, ráadásul a hazai termelők és a mezőgazdaságban, valamint az élelmiszeriparban dolgozók látnák kárát.
Hajdúszovát, 2016. január 1.Kukoricatábla repedezett termõföldje a Hajdú-Bihar megyei Hajdúszovát térségében 2022. július 18-án. Az Országos Meteorológiai Szolgálat közleménye szerint a tavalyi év is száraz volt hazánkban, majd idén ez tovább folytatódott és most is tart a csapadékszegény idõjárás. A legsúlyosabb aszály az Alföld középsõ és tiszántúli részén van.MTI/Czeglédi Zsolt
Innen nézve eléggé érthető, hogy választási év előtt kevés politikus kampányol a megállapodás mellett, a – szimbolikusan és a felszínen legalábbis mindenképp – gazdák, az agrárium és a „vidék népe” mellett kiálló jobboldali kurzus és ugyancsak jobboldali kihívója részéről különösen idegen lenne. Ezzel ugyanis a Fidesz az élelmiszeriparban dolgozók mellett hagyományosan erős választói bázisát, a kistelepülések lakóit hagyná cserben, amit a jelenlegi bizonytalan politikai helyzetben nem engedhet meg magának a kormánypárt. Ráadásul nemcsak őket haragítaná magára, ha nem állna ki harcosan az EU-Mercosur megállapodással szemben. A Fidesz gazdasági hátországát adó nemzeti burzsoázia jelentős érdekeltségekkel rendelkezik a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban is, ezek azonban a feljebb említett okokból kifolyólag egyre erősebben rá vannak utalva az állami támogatásokra-könnyítésekre valamint a korábbiakban is fontos támaszt jelentő uniós forrásokra.
E tekintetben pedig aligha akarja magát lábon lőni a Fidesz, az olcsó import pedig erősen betenne nekik.
A Tisza részéről hasonló a helyzet. Ha Orbán Viktor a gazdák mellé áll retorikájában, akkor a sujtásos mentében parádézó és falusi fórumokat tartó Magyar Péternek traktorra kell ülnie Brüsszelben. Egyrészt jobboldali politikusként retorikailag neki is a vidék mellett kell állást foglalnia, másrészt ha nem ezt teszi, akkor áprilisig hallgathatjuk, hogy cserben hagyta a gazdákat.
De akkor melyik lábát vágja le?
„A felek megállapították, hogy szemléletmódjuk hasonlósága mind régiós, mind világviszonylatban előnyökkel jár, és kiemelték az EU-Mercosur társulási megállapodás pozitívumait.”
„A tárgyalásokon Magyarország támogatásáról biztosította Argentínát az Európai Unióhoz fűződő kapcsolatainak dinamizálásában, a Mercosur és az Európai Unió közötti szabadkereskedelmi tárgyalások élénkítésében. A Mercosur ugyanis a magyar gazdaság – a magyar export – számára is kedvező lehetőségeket teremt.”
Az első idézet Orbán Viktor és Jair Bolsonaro közös nyilatkozatából származik Brazília előző elnökének 2022-es látogatása után tett közzé a kormány.
Buenos Aires, 2023. december 9.A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor kormányfõ (j) és Jair Bolsonaro, Brazília korábbi elnöke kezet fog kétoldalú tárgyalásuk elõtt Buenos Airesben 2023. december 9-én. A miniszterelnök december 10-én részt vesz Argentína új elnöke, Javier Milei beiktatásán.MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
A második pedig Szijjártó Péter külügyminisztertől, miután 2016-ban tárgyalt argentínai kollégájával, Susana Malcorrával.
A kormány tehát nem mindig volt különösebben kritikus az Európai Unió és a Mercosur közötti kereskedelmi egyezménnyel. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy akkoriban mindkét országban jobboldali vezetés volt hatalmon, amelyek Orbán Viktor fontos dél-amerikai szövetségeseinek számítottak, Bolsonaro konkrétan Orbán közeli szövetségese volt, így a NER nemzetközi kapcsolatépítésének is fontos eszközei lehettek a kormányközi megbeszélések.
A Vastagbőr blog pedig Győri Enikő fideszes EP-képviselő posztjait szedte csokorba, aki, míg be nem robbant a téma a köztudatba, konzekvensen támogatta a megállapodást, mitöbb,Magyarország kormányának támogató hozzáállásáról is biztosította a Mercosur-országok kormányainak képviselőit, kiemelve a kölcsönös gazdasági előnyöket. Ehhez képest az elmúlt hetekben már harcosan képviseli a Fidesz jelenlegi álláspontját.
Akárhogy is, nehéz lenne azt mondani, hogy a kormány ne az ipari érdekeket képviselte volna. A kormány gazdaságpolitikája erősen támaszkodik az iparra, elsősorban a gépjárművek és gépalkatrészek, valamint a vegyipari cikkek exportjára – amelyek felpörgetését épphogy az egyezménytől várja az Unió. Az Európai Bizottság részéről nem is csoda, hogy akár jogi aggályok mellett is villámgyorsan áttolná a megállapodást – vagyis „ideiglenesen alkalmazná” míg a Parlament nem ratifikálja. Az európai, főleg a német ipar haldoklik, és Brüsszelben úgy számolnak, hogy ha piacot nyitnak gép- és vegyiparuk valamint szolgáltató szektoruk számára, mentőövet dobhat az EU egyik legnagyobb gazdaságának, ez a magyarországi autógyáraknak és beszállítóknak is jól jönne. Hovatovább a magyarországinál sokkal fejlettebb, nagyobb hozzáadott értéket termelő élelmiszeriparuk is profitálhat az olcsó mezőgazdasági termékek importjából.
Ha egyszerűen akarunk fogalmazni: relatíve még olcsóbbak lehetnek a szupermarketek polcain az egyre árérzékenyebb magyar lakosság számára Németországból származó feldolgozott élelmiszerek, ami tovább növeli a technológiailag elmaradott magyar élelmiszeripar hátrányát. Sakk-matt Magyarországnak: vagy a nehézipar, vagy a mezőgazdasággal szorosan összefonódó élelmiszeripar kerül hátrányba.
Itt érdemes emlékezni a legutóbbi nagy port kavart élelmiszeripari gyárbezárásra: a Medve és a Karaván sajtokat gyártó répcelaki tejüzemet a nyáron bezárta tulajdonosa. A külföldi hátterű vállalat döntésének hátterében az állt, hogy a magyarországi termelés a technológia relatív visszamaradottsága miatt már nem érte meg neki, és modernizálásra sem tartotta érdemesnek. Így ma már jobb hatásfokkal működő, külföldi üzemekben készülnek az egykor büszke magyar tejipar emblematikus termékei.
Medve sajt és Karaván sajt, amelyeket 2026-tól már nem a répcelaki sajtgyárban gyártanak. Fotó: Kiss Soma Ábrahám / Mérce
A megmenthető állások bizonytalan jövője
A Mercosur-megállapodás lehetséges következményiről László Zoltánnal, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnökével is beszéltünk.
László szerint az ipari munkásság szempontjából lehetnek kedvező következményei a paktumnak – de egyelőre nehéz spekulálni, számtalan lehetséges irányt vehet a piacnyitás.
„Van egy olyan lehetőség, amely szerint az egyezmény nyithat új pályát az autóipar és gépipar előtt – ez jelenthet Magyarországon újabb munkahelyeket. Magyarországon ugyanakkor nem bővelkedünk a munkaerőben – de olyan előrejelzéseink vannak, hogy az előttünk álló időszakban még ilyen körülmények között is nagyobb valószínűséggel fognak munkahelyek megszűnni az autóiparban és a gépgyártásban, ahol mi vagyunk jelen.
Ha nincs változás, az autóipar visszaesése és a technológiai változások miatt mindenképp munkahelyek fognak megszűnni. (…) A vámmegállapodás pedig nemcsak a piacok megnyitásával, de a reálbérek csökkenésével is járhat”. László hozzátette azt is, hogy a magyarországi bérek reálértéke így is alacsony, és az európai átlagnál lomhábban növekszik.
A szakszervezeti vezető azt is elmondta, hogy szerinte az EU előre menekül a kereskedelmi megállapodás megkötésével. Úgy látja, a megállapodás a magyarországi dolgozók helyzetére nem feltétlen lesz pozitív hatással, ennek oka lehet többek között, ha a cégek áthelyezik a gyártás egyes folyamatait a Mercosur-országokba. Ez rövid távon kevésbé valószínű, a kész iparcikkek, gépek és alkatrészek exportja lesz a döntő.
Felsõzsolca, 2023. szeptember 8.Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter beszédet mond a GKN Automotive Hungary Kft. új gyárának avatásán Felsõzsolcán 2023. szeptember 8-án. Mintegy 52 milliárd forintos zöldmezõs beruházással 1500 munkahelyet hoz létre Felsõzsolcán a világ egyik legnagyobb autóipari beszállítójának számító GKN. Az üzem a BMW-t, a Mercedes-Benzt, a Suzukit és a Volkswagent fogja kiszolgálni.MTI/Vajda János
A kereskedelmi megállapodás ugyanakkor mindenképp azt jelenti, hogy az európai országoknak – különösen az Unió perifériáján lévőknek, köztük Magyarországnak – versenyezniük kell a dél-amerikai országok lazább munkajogi, környezetvédelmi szabályozásaival, valamint az olcsóbb munkaerő nyújtotta előnyökkel is. Ebben a versenyben Magyarország egyébként eddig is „élen járt”, s mindez végső soron a magyarországi munkások helyzetének romlását is maga után vonhatja.
László Zoltán ugyanakkor azt is közölte, hogy ez egyelőre spekuláció, a megállapodás dolgozókra gyakorolt hatásai középtávon fognak csak kiderülni – kivált a jelenlegi viharos világgazdasági változások fényében.
Donald Trump és Orbán Viktor Washingtonban. Fotó: Facebook / Orbán Viktor 2025. november 8.
De kiemelte azt is, hogy a piacnyitás pozitív hatásokkal járhat a beszállítóként működő kis- és középvállalkozások számára az exportlehetőségek bővülésével. Mint mondta, „lehet, hogy technológiájában az a piac közelebb áll a magyar kkv-szektor technológiai szintjéhez és elképzelhető, hogy a kkv-szektor számára ezen a területen több lehetőség van.”
A gyárosok szerint a késlekedés nagyobb kockázat, mint az egyezmény
A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségét is megkérdeztük, mire számítanak a megállapodás életbe lépése esetén. Az MGYOSZ kiemeli, hogy az egyes államok és gazdasági tömbök világszerte egyre több kétoldalú megállapodást kötnek.
„Az 1947-ben megkötött GATT, illetve utódja, a WTO közel 80 éven keresztül a multilaterális követte a vámlebontás logikáját. Ez a tendencia az utóbbi években megfordult, és megkezdődött a versenyfutás az országok, illetve szövetségek közötti kétoldalú megállapodások irányába. Fontosnak tartjuk, hogy ez a régóta tárgyalt megállapodás végre megvalósuljon.
Az egyes tagállamok politikai fenntartásai, illetve az Európai Parlament döntése a ratifikáció jogi felülvizsgálatáról nem a megállapodás gazdasági megalapozottságát kérdőjelezik meg. Sokkal inkább arra világítanak rá, milyen kihívásokkal kell megküzdenie az európai döntéshozatalnak” írták lapunknak küldött válaszukban, hozzátéve, hogy a késlekedés rontja az EU hitelességét, miközben konzerválja kiszolgáltatottságát.
Hangsúlyozzák, hogy a magyarországi ipar új piacokhoz juthat, és a sokkok elkerülése érdekében egyébként fokozatosan bevezetett vámengedmények épphogy ellenérdekeltté teszik az EU-s cégeket, hogy a tengerentúlon hozzanak létre gyártókapacitásokat.
Gyõr, 2023. november 7.Az új generációs elektromos motorokat gyártó üzem a sorozatgyártás elindítása napján Gyõrben, az Audi Hungaria Zrt.-nél 2023. november 7-én.MTI/Bodnár Boglárka
Arra is felhívják a figyelmet, hogy a mezőgazdasági termelők érdekeit is védi az egyezmény, amelynek keretében lépcsőzetes vámlebontást, kvótarendszereket, valamint uniós szintű pénzügyi kompenzációs eszközöket is alkalmaznak.
Akkor végülis jó vagy rossz?
Az biztos, hogy Magyarországon a megállapodás nem jó a gazdáknak, kétséges a kimenetele a munkások számára, és jó a cégeknek.
És így a választás előtt pár hónappal úgy hiányozhatott ez a politikusoknak, mint üveges tótnak a hanyattesés.
Az ugyanis egy dolog, hogy nemzeti retorikával és a magyar mezőgazdaság, a gazdák megmentésével nehéz szavazatokat veszíteni, és valóban nemes cél.
Tarnabod, 2022. június 30.Nagy István agrárminiszter a Glia Kft. üvegházában a cég tarnabodi telephelyén 2022. június 30-án. A cég fõ tevékenységként innovációval és kutatás-fejlesztéssel foglalkozik, elsõsorban mûszaki, valamint biotechnológiai területen. A felzárkózó települések programon belül ebben az évben kezdtek hozzá szabadföldi zöldségtermesztéshez 20 embert foglalkoztatva, 5 hektár területen modern, öntözéses technológiával. A fejlesztés részeként egy 400 négyzetméter alapterületû üvegházat is építettek.MTI/Komka Péter
Amennyiben viszont nem lépne életbe a megállapodás, akkor a német, és úgy általában az uniós ipar nem tudna hova előremenekülni, ez pedig kétségkívül pusztító hatással lenne a magyarországi iparra is. Ha Németországban döglődik az ipar, nincs ez másképp Magyarországon se, és olyankor nem termelődik a szent GDP. még akkor sem, ha nálunk éppen olcsó a munka, a természet, és nem piszkál az állam különösebben súlyos adókkal vagy szigorú szabályozásokkal.
E tekintetben azonban a látszat ellenére Magyarország kormánya kényelmes helyzetben van.
Furcsa szabadságharcot vívhat: aminek retorikája harcos, de ahogy most áll az Európai Unió és a Mercosur közötti megállapodás, nem kell félnie attól, hogy véletlenül meg is nyeri, lerombolva ezzel az ország ipari export-potenciálját. Magyarán a szavazók is megmaradnak erre a körre, de a nagyvállalatok esélyei is javulnak. Az már más kérdés, hogy közép- és hosszútávon milyen hatásokkal jár a mezőgazdaságra a megállapodás – de ezt valószínűleg igen pontosan válaszolta meg a fentebb idézett MOSZ.
De ha Európában rosszul jár a mezőgazdaság, és Latin-Amerikában felgyorsul a környezetrombolás az új területek művelés alá vonása és az új nyersanyaglelőhelyek kiaknázása következtében, a dolgozók pedig aligha fognak különösen jól járni egyik tömbben sem – akkor mi lehet a megoldás?
Padlógázzal a válságba
A Mercosur-egyezményt 25 év egyeztetés után azért kellett pont most ilyen sürgősen áttolni az EU-n, mert a tőkés gazdaságokra jellemző túltermelési válság alakult ki, ami egyébként rendszerint a begyűrűző gazdasági válságok egy korai szimptómája. Ez dióhéjban azt jelenti, hogy az EU iparának eddigi piacai nem tudnak a termelőkapacitások – fogalmazzunk egyszerűen: gyárak – potenciális kibocsátásának megfelelő mennyiségű terméket felszívni. A gyárak kapacitásai így kihasználatlanok maradnak, és ahelyett hogy a piacon értékesíteni lehetne, eladhatatlan készletekben és leállított gépekben áll a tőke, amely ráadásul folyamatosan veszít az értékéből – magyarán a helyzet nem jövedelmező a tőkések számára.
Detroiti üzem elbontása (forrás: Bob Jagendorf / flickr)
Emiatt hogy minél inkább csökkenteni tudják költségeiket leépítik a dolgozókat ha pedig van is munka, akkor stagnálnak vagy értéküket vesztik a jövedelmek – recesszióban ugyanis mindig lehet fegyelmezni az elégedetlenkedő munkásokat azzal, hogy majd jön a tartalékhadsereg, ha sokat ugrálnak. Az EU-ba begyűrűző válság többek között épp az Egyesült Államokban fellépett túltermelési válságból fakad; a kereskedelmi háború egy eszköz arra, hogy megvédje az USA iparát a versenyképesebb külföldi termékek importjától – ezért kell az EU-nak sürgősen új piacok után néznie.
Ezt csak tetézi az uniós ipar relatív technológiai elmaradottsága úgy a járműgyártás, mint az azzal mindjobban összefonódó elektronika, vagy éppen a vegyipar területén. A fejlesztés mellett gyors megoldást jelenthet az áldatlan helyzetre az újabb, fejlődő országok piacai felé terjeszkedés, amire most kísérletet látunk a Mercosur-országok mellett például India irányában is. Innen is sok sikert kívánok a szomszédban gyártott olcsó kínai autókkal való versenyhez.
Budapest, 2024. február 23.BYD Seal típusú elektromos autó a BYD autóátadó ünnepségén a Puskás Arénában 2024. február 23-án. A világ legnagyobb elektromos autógyártójának számító kínai vállalat több milliárd eurós, több ezer új munkahelyet létrehozó óriásberuházással Szegeden épít gyárat.MTI/Balogh Zoltán
Anélkül menekülne tehát előre az EU, hogy gazdasági szempontból bevállalna egy strukturális átalakítás kényelmetlenségét
– ami kétségkívül kevésbé fáj rövidtávon a tőkének, a hosszútáv pedig szokás szerint le van szarva.
De ettől a válság még velünk van, és a termelőkapacitások pörgetéséhez egyre kevesebb a kereslet, ergo nem lehet gazdaságosan kihasználni őket – vagyis az említett előremenekülés aligha enyhíti tartósan a túltermelési válságot. Ezért kellenének az új piacok, amelyek léte már középtávon is kérdéses. És ez nemcsak az EU-ban van így – a hasonló megállapodásokkal legfeljebb időt lehet nyerni, miközben látjuk a fent vázolt folyamatokból, hogy a fogyasztók már középtávon is szembesülhetnek olyan jövedelemcsökkenéssel vagy -stagnálással, ami legalábbis a tartós cikkekre való keresletet visszafogja. Ez pedig a tőkés rendszer jellegéből adódóan előbb-utóbb globális jelenséggé válik, ami ciklikus módon „átrendeződéssel”, vagyis a gyengébb piaci szereplők elhullásával, valamint a hatalmi központok átértékelődésével jár. Ez napjainkban – kereskedelmi megállapodások ide vagy oda – a fent említett relatív elmaradottság miatt jobban fenyegeti az európai ipart mint az eddigi válságokban valaha.
Épül a Dunai vasmű második kohója Dunaújvárosban (az egykori sztálinvárosban)Fotó: Wikimedia Commons
Ha az Európai Unió legalábbis többé-kevésbé meg akarja tartani a jelenlegi társadalmi-gazdasági berendezkedését, akkor ahelyett, hogy környezetromboló és társadalmilag kétséges hasznosságú termelés és a javak fél világon való átutaztatása helyett irányt kellene váltania.
Olyan beruházásokra kellene fókuszálnia, amelyek fel tudják szívnii a munkaerőt, és legalább részben fenn tudják tartani az ipari termelést úgy, hogy társadalmilag legalább valamennyi haszna legyen. Ennek az első felére látszanak is próbálkozások a hadiipar felpörgetése formájában.
Ezutóbbi „módszer” azonban társadalmilag aligha hasznos. De ha alternatívák után akarunk nézni: Németország infrastruktúrája romokban, Európa energiahálózata recseg-ropog, és kivált az uniós periférián bőven lehetne pénzt pumpálni a közszolgáltatásokba, új munkahelyeket teremtve.
Nem új találmány ez, még csak nem is kapitalizmuskritikus irány – sőt, éppenséggel ez lehetne az uniós kapitalizmus megmentésének a módja. Távol álljon tőlem, hogy ötleteket adjak – de ezen ötleteket, módszereket kétségkívül ismerik is a döntéshozók. Ahhoz hogy az iparban megszűnő munkahelyeket pótolni lehessen, nagyszabású állami átképző-programokra van szükség, sőt: az Uniónak abba is nagyobb beleszólása kellene hogy legyen, hogy miből mennyit, hol és hogyan építünk, gyártunk. Persze mifelénk a közvetlen kontroll eretnekségnek számít, de, ha belegondolunk, nem olyan ijesztő, mint elsőre hangzik: valahogyan csak sikerült elérni, hogy Elon Musk AI-ja ne készítsen gyerekekről meztelen képeket. Legyenek kreatívak, találják ki – elvégre ezért kapják a pénzüket az uniós döntéshozók. Bár lehet, hogy a Rheinmetall és a többiek lobbistái jobban fizetnek annál, hogy az uniós dönéshozóknak a holnaputánon kelljen gondolkodniuk.
Brüsszel, 2023. február 9.A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök (második sor, b6) az európai uniós tagországok állam- és kormányfõi kétnapos találkozójának elsõ napján Brüsszelben 2023. február 9-én. Az elsõ sorban Charles Michel, az Európai Tanács elnöke (b7), Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke (b2), Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke (j3) és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök (b6). A találkozó középpontjában a migráció, és az arra adható uniós válaszok, valamint Oroszország Ukrajna elleni háborúja, illetve a konfliktus okozta gazdasági helyzet áttekintése szerepel.MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda
Tankok helyett pedig például vonatokat lehetne gyártani – ahogy azt Meszmann Tibor is elmondta a Mércének Európa mögöttünk álló pár évének ipari tendenciáiról szóló interjúnkban. És a vonatgyártás mindössze egyetlen példa, s itt nem csupán a MÁV-nál uralkodó, mindenki által ismert áldatlan állapotokról beszélünk. Ha például tényleg ki akarja váltani az EU a rövidtávú repülőutakat, akkor bőven van mit fejleszteni a vasút területén – úgy az infrastruktúrát mint a járműparkot.
Építeni kell például erőműveket, fel kell készülni a fosszilis energiahordozókról való leválásra
– lehetőleg értelmesebb módon, mint ahogy Németország megszabadult az atomerőművekről. És ahelyett, hogy a világkereskedelemre támaszkodnánk az Unió gazdasági fenntarthatósága érdekében, lehetne talán egy kicsit többet áldozni a jóllétre: arra hogy a szabályozások a társadalmi érdekeket szolgálják, még ha ehhez az EU fundamentumához kell is nyúlni, amit elodázni lehet, de elkerülni nem.
És hangsúlyozzuk mégegyszer: a fenti javaslatok egyáltalán nem radikálisak. Ez még csak nem is egy nagy gazdasági válság utáni New Deal kell hogy legyen (aminek a lényege épp a kapitalista rendszer működőképességének fenttartása volt azon felismerés nyomán, hogy azért mégiscsak szükség van az államra ahhoz, hogy a rendszer ne rohanjon magától a szakadékba). De ha így megy tovább, akár oda is eljuthatunk hogy arra legyen szüksége a rendszernek a fennmaradáshoz.
Ha pedig pedig tovább mélyül a válság, és továbbra is ilyen rövidlátóak lesznek az uniós döntéshozók (és a döntéseiket irányító céges lobbisták), elérhetünk odáig, hogy a társadalom valóban radikális változásokért kiáltson.
De az már valószínűleg nem a kapitalista berendezkedés megőrzésére fog törekedni.
Fonyód, 2024. május 11.Sarki fény (aurora borealis) látható az északi égbolton a Balaton felett a fonyódi magaspart felõl fényképezve 2024. május 10-én este.MTI/Varga György
A milliárdosoknak 4000-szer nagyobb esélyük van elfoglalni egy politikai pozíciót, mint az átlagos polgároknak – állítja az Oxfam új jelentése.
Sosem volt nagyobb szükség arra, hogy felszámoljuk az egyenlőtlenségeket.
Támogasd a társadalmi igazságosság mellett elkötelezett újságírást!
