Baloldaliként írok. Tudatosan, vállalva ezt az identitást akkor is, amikor láthatóan nem divat.
Éppen ezért nem tudok szó nélkül elmenni Ujhelyi István vasárnapi nyílt levele mellett, amely a TISZA köré szervezett „új szakértői csapatot” ünnepli, és minden kritikát lesöpör az asztalról azzal, hogy az csak karaktergyilkosság, rosszindulat vagy leegyszerűsítés lenne.
Szerintem nem az.
A vita nem arról szól, hogy ezek az emberek „tehetségesek-e”, „sikeresek-e”, vagy hogy jól mutat-e a CV-jük. A vita arról szól, milyen világból érkeznek, milyen logika szerint gondolkodnak, és kinek a nyelvét beszélik ösztönösen. És ezt nem lehet elintézni annyival, hogy „most nem számít, ki honnan jön”.
Dehogynem számít. Mindig számít.
A TISZA köré felsorakoztatott szakértők döntő többsége nem társadalmi tapasztalatból, nem alulról építkező politikai közegből érkezik, hanem nemzetközi vállalati, intézményi, technokrata világokból. Olyan helyekről, ahol a nemzeti érdek többnyire „egy szempont a sok közül”, a szuverenitás pedig inkább akadály, mint érték. Ez nem erkölcsi ítélet – ez politikai tény.
Amikor Ujhelyi gúnyosan beszél „globalistázásról”, akkor szándékosan félrebeszél. A globalizmus nem szitokszó, hanem világnézet. Azt jelenti, hogy a döntések egyre távolabb kerülnek azoktól, akiknek az életét érintik. Azt jelenti, hogy az alkalmazkodás erény, az önállóság gyanús, a nemzeti mozgástér pedig „idejétmúlt fogalom”. Ezekkel a kérdésekkel nem lehet viccel elütni egy vitát.
És itt jön az a pont, ahol baloldaliként különösen nem tudok egyetérteni Ujhelyivel.
Ha valaki baloldali, szociáldemokrata – ahogy ő maga nevezi magát –, akkor nem mondhatja komolyan, hogy az ideológia most nem számít. Ez a mondat mindig akkor hangzik el, amikor az értékek útban vannak. Amikor a társadalmi igazságosság, a nemzeti érdek, a szuverenitás és a szociális szempontok háttérbe szorulnak a „kormányképesség”, a „szakértelem” és a „nemzetközi elfogadottság” mögött.
Ezt a filmet már láttuk. Nem egyszer.
A TISZA nem baloldali megújulás. Nem is jobboldali. Ez egy technokrata projekt, amely azt ígéri, hogy majd „hozzáértők” irányítanak, mert már ültek ilyen-olyan asztaloknál. Lehet. De ettől még a kérdés ugyanaz marad: kinek az asztalainál? És milyen érdekek mentén?
Én baloldaliként nem tudok tapsolni ahhoz, hogy mindezt félresöpörjük azzal, hogy „most Orbánról kell dönteni”. A politika nem csak arról szól, hogy kit váltunk le, hanem arról is, mire és kire cseréljük.
Ezért írom le világosan, kertelés nélkül:
Baloldaliként a TISZÁT nem tudom támogatni.Nem dühből, nem sértettségből, hanem tapasztalatból.Mert amit most „új minőségként” kínálnak, az számomra túl ismerős. Csak a csomagolás más.
És ha valamit megtanultam az elmúlt évtizedekből, akkor azt, hogy a régi hibák soha nem új neveken térnek vissza, hanem új jelszavakkal.
Eszik Bence, a Munkások Újságának főszerkesztő-helyettese
(Pedig a Tisza jobboldali párt - éppen azért, mert "a társadalmi igazságosság, a nemzeti érdek, a szuverenitás és a szociális szempontok háttérbe szorulnak a „kormányképesség”, a „szakértelem” és a „nemzetközi elfogadottság” mögött" . A Fidesz szintén - ha nem teljesen ugyanezen szempontok alapján is - Balmix szerk.)


