Orbán Viktor nem egy sima kelet-európai autokrata. Az illiberális internacionálé egyik fő építője, aki magyar közpénzből hozott létre egy transzatlanti ellenhegemón hálózatot. A cél világos: a magyarországi kísérlet nemzetközi megtámogatása és beágyazása a megrendült liberális globalizmus alternatívájaként. A sorozat első része e hálózat történetét és kulcsszereplőit mutatja be, a második pedig azt, hogyan és mekkora sikerrel jelenik meg mindez konkrét amerikai politikákban.
Közvetlen befolyás
Orbán törekvése következetesen az volt, hogy az amerikai jobboldalt illiberális projektjének szövetségesévé tegye. Trump megválasztása felbecsülhetetlen lehetőséget jelentett Orbán számára. Ezt kihasználva komoly pénzügyi és emberi erőforrásokat mozgósított:
transzatlanti hálózatokat épített ki, agytrösztöket hozott létre és lojális közvetítőket toborzott annak érdekében, hogy politikai modelljét az amerikai közönség számára érthetővé és vonzóvá tegye.
A Trump–Orbán-kapcsolat köré épült intézményi világ vizsgálatakor egyértelművé válik, hogy ennek az ökoszisztémának Orbán volt az aktív építője, míg a MAGA-tábor lényegében passzív szerepet játszott. Mindennek köszönhetően a magyar miniszterelnöknek nemcsak kapcsolatokat sikerült kiépítenie, hanem némi – korlátozott, de szimbolikusan jelentős – közvetlen politikai befolyásra is szert tett.
2022-ben, az első budapesti rendezésű CPAC-konferencián
Orbán Magyarországot egy politikai laboratóriumhoz hasonlította, ahol 8 évnyi kísérletezés után megtalálták a „progresszív dominancia” tökéletes ellenszerét.
Ezzel arra utalt, hogyan kellene az illiberális rezsimeknek szerte a világon, és különösen az Egyesült Államokban, politizálniuk és a politikát alakítaniuk, hogy hatalmon maradjanak a baloldali vagy liberális alternatíváikkal szemben. Ezután felvázolta ennek 12 lépésből álló „receptjét”, mely nem puszta szöveg volt, hanem egy kormányzati kézikönyv az illiberális államvezetéshez: az ellenhegemónia stratégiájának vázlata. Egy olyan recept, amelyet Orbán otthon tesztelt, majd külföldre exportált – nem csupán hazai dominanciája megszilárdítása érdekében, hanem azért is, hogy a globális jobboldal ideológiai irányát formálja. A hegemónia soha nem pusztán intézményi kérdés: lényege a „józan ész” alakításában rejlik, abban a képességben, hogy egy adott világképet természetesnek, elkerülhetetlennek és kívánatosnak állítson be.
Orbán Viktor miniszterelnök beszédet mond a CPAC Magyarország kétnapos konzervatív konferencián a Bálna Budapestben 2023. május 4-én. A Konzervatív Politikai Akció Konferencia (CPAC) a jobboldal egyik legnagyobb nemzetközi tanácskozása. MTI/Koszticsák Szilárd
Először is Orbán azt ajánlotta amerikai partnereinek, hogy keressenek szövetségeseket. Véleménye szerint a konzervatívoknak a barátaikkal való közös pontokra kell összpontosítaniuk – még ha nem is értenek egyet mindenben –, hogy szembe tudjanak szállni az egységes progresszív oldallal. Másodszor intézmények, például agytrösztök, iskolák, ifjúsági csoportok létrehozását javasolta, azaz olyan struktúrákét, amelyek túlélik az egyéneket, és hosszú távon fenntarthatóvá teszik az illiberális politikát. Végül különös figyelmet szentelt a médiának. Orbán szerint az illiberálisok nem tudják leleplezni a progresszívek bűneit, hacsak nincs médiajelenlétük üzenetük felerősítésére, ami megköveteli a média birtoklását vagy ellenőrzését.
Javaslatainak egy részét közvetlenül átültették a MAGA világába.
A cikk a Foundation for European Progressive Studies gondozásában hamarosan megjelenő angol nyelvű tanulmány rövidített fordítása.
Vízió
2022-re Trump táborát olyannyira lenyűgözte az a politikai rendszer, amelyet Orbán felépített Magyarországon, hogy Kevin Roberts, a Heritage Foundation elnöke és a Project 2025, Trump be nem jelentett programjának szerzője, azt mondta:
„A modern Magyarország nem csupán egy modell a konzervatív államvezetéshez, hanem a modell.”
A Magyarországtól való tanulás, a Fidesz által úttörő módon alkalmazott módszerek átvételének fontosságát Chris Rufo, a Danube Institute munkatársa is kifejezetten hangsúlyozta egy 2023 augusztusában megjelent cikkében. Meglátása szerint Orbán „átalakította az állami és magánintézményeket, hogy konzervatív ellenhegemóniát teremtsen. Ez magában foglalta az iskolákat, egyetemeket, civil szervezeteket, a médiát és a kormányt. A cél Magyarország kulturális alapjainak, családi életének, keresztény hitének és történelmi emlékezetének megerősítése.” Rufo arra a következtetésre jutott, hogy a republikánusoknak követniük kellene Orbán példáját és egy erős kormányt kellene építeniük, amelyet a konzervatív politikusok „konzervatív célok előmozdítására” használnak.
2024 márciusában, amikor Orbán Floridába utazott, hogy találkozzon Donald Trumppal, az akkori volt amerikai elnök azt mondta: „Nincs senki, aki jobb, okosabb vagy jobb vezető lenne, mint Orbán Viktor. Fantasztikus… fantasztikus vezető.” 2024-ben, az amerikai elnökválasztás legkritikusabb eseményén, az elnökjelölti vitán Trump Orbánt emlegette annak érdekében, hogy kiemelje nemzetközi (sőt európai) személyiségekkel való szövetségét, és „az egyik legnagyobb tekintélyű” „okos” embernek nevezte.
Második elnöki ciklusában, bár Trump számos világvezetővel és különösen európai vezetőkkel találkozott, Orbánt csak közel egy évvel a megválasztása után fogadta. Robert Palladino amerikai ügyvivő szerint[1] azonban gyakori Trump–Orbán telefonbeszélgetések folytak, és bejelentések születtek arról, hogy a kétoldalú kapcsolatok „a legmagasabb szinten átalakulóban” vannak.
Kampánystratégia és üzenetküldés szintjén Orbán szintén meghatározó befolyást gyakorolt az amerikai szélsőjobboldalra. Steve Bannon, aki Trump felemelkedésének és első kampányának tervezője volt, ezt elismerte egy budapesti beszédében, ahogy azt az előző írásban már említettük. Orbán volt az egyik első vezető, aki átfogó kommunikációs kampányt épített fel Soros György ellen 2015-től kezdődően, Putyin (2012 utáni kampányok) és Netanjahu (2017 utáni kampányok) mellett. A kampány utórezgéseként Orbán több olyan törvényt hozott, amely korlátozta a független civil társadalmat. Az egyik ilyen törvényt „Stop Soros” -nak nevezték. Akárcsak Orbánnak, Trumpnak is kezdetben jó kapcsolata volt a magyar milliárdossal. Soros a chicagói Trump International Hotel & Tower befektetői között volt, és Trump esküvőjén is részt vett 2005-ben, ahol Melania Knauss-szal kötött házasságot. Később azonban ez a kapcsolat megromlott.
2018-ban, éppen, amikor a magyar kormány elkezdett komolyabb pénzeket önteni az amerikai politika mélyebb befolyásolásába, Trump is Soros ellen fordult. Októberben azt tweetelte, hogy a Legfelsőbb Bírónak jelölt Brett Kavanaugh elleni tüntetőket „profik fizették, mint pl. Soros”. Később, ugyanabban a hónapban azt is felvetette, hogy a migránskaravánokat is „Soros finanszírozhatja”. Trump szintén épített (az általa is gerjesztett ) Soros-ellenes hangulatra. Sőt, számos alkalommal szorgalmazta a szervezett bűnözés elleni eljárás (RICO) alkalmazását a magyar származású milliárdos ellen, hogy bíróság elé állítsák őt és minden hozzá köthető szervezetet.
Project 2025
A Project 2025, amely Trump kormányzásának legfontosabb ideológiai és politikai terve, szintén egyértelműen bizonyítja, hogy Orbán illiberális laboratóriumát mintaként használták. A javaslatcsomag az autoriter konzervativizmus standard eszköztárát írja elő:
a végrehajtó hatalom kiterjesztését, az igazságszolgáltatás politikai alávetését, adócsökkentéseket a gazdagoknak, gyengített munkavédelmet, szorosabb ellenőrzést az egyetemek felett, támadásokat az LGBTQ+ jogok ellen és az éghajlat-politika lebontását a fosszilis tüzelőanyagok javára.
A Project 2025 intellektuális infrastruktúrája szorosan kapcsolódik Magyarország befolyási hálózatához. A kézikönyv gondozója a Heritage Foundation, melynek elnöke nyíltan dicsőíti Magyarországot modellként, és amely kulcsfontosságú csatornaként szolgál Orbán politikai repertoárjának amerikai importálásához. Az első részben már bemutattuk, hogy a Heritage Foundation 2022-ben stratégiai megállapodást kötött a Danube Institute-tal, aminek keretében intenzív intellektuális együttműködés kezdődött a két intézet között.
Egy belső használatra készült képzési videóból, amely utasításokat nyújt a leendő politikai kinevezetteknek arról, hogyan mozdíthatják elő a Project 2025 céljait, egyértelműen kiderül az is, hogy számos más Orbánhoz kötődő személy is részt vett a munkálatokban. Spencer Chretien, a Project 2025 társigazgatója korábban aktívan kapcsolatot tartott a Heritage Budapesttel, többek között részt vett egy 2024-es rendezvényen, amelyet az Alapjogokért Központ szervezett. Ugyanebben az évben a Danube Institute be is mutatta a Project 2025-öt, Troup Hemenway, egy másik magas rangú Heritage tisztviselő részvételével. Roger Severino, egy korábbi Trump-kormányzati tisztviselő, aki a Project 2025 képzési anyagaiban szerepelt, 2023-ban a Mathias Corvinus Collegium meghívására pedig Magyarországra utazott a Heritage vezetőségével.
A határfal
Talán a legkorábbi szinergia az orbánizmus és a trumpizmus között a bevándorlás kérdésében jelent meg, megelőzve a Project 2025-öt.
Trump és Orbán is bevándorlásellenes platformon jutott hatalomra, és kifejezetten üdvözölték egymás megközelítését.
2015-ben Orbán határkerítéseket emelt a Közel-Keletről és Afrikából érkező migránsok megállítására, amire Trump később mindig helyeslően hivatkozott. Trump visszhangozta Orbán keményvonalas álláspontját, határfalak és utazási tilalmak mellett érvelve, és dicsérte Magyarországot azért, hogy az Egyesült Államokkal együtt „harcol az illegális migráció ellen”. Amikor Orbán 2019-ben látogatást tett Amerikában, Trump kiemelte, hogy Orbán kerítése megkímélte Magyarországot a máshol Európában tapasztalható migrációs „problémáktól”.
Szélsőjobboldali republikánusok, köztük Paul Gosar képviselő, kifejezetten mintaként hivatkoznak Magyarországra a határbiztonság kérdésében. Orbánt azért méltatják, hogy megvédte nemzetét a „káosztól”, és „újjáépítette az országot… a családokra [és] a határbiztonságra összpontosítva”, ami „várakozáson felül teljesített”. Gosar egy Orbánnal való találkozó után Magyarországot „a világ számára inspirációnak” nevezte, amiért megőrzi határait és kultúráját. Az ilyen kijelentések jól mutatják, hogyan használta az amerikai bevándorlásellenes retorika Orbán sikertörténetét megerősítésként.
Kari Lake és más Trumphoz közel álló republikánusok nyíltan hangoztatják, hogy a „magyar modellt” akarják átültetni az Egyesült Államokba a bevándorlási politika terén. Ezt a szimbolikus összhangot tovább erősítette, amikor a republikánusokhoz közel álló America First Policy Institute elküldte a belbiztonságért és migrációért felelős igazgatóját, Robert Law-t, hogy a helyszínen tanulmányozza a magyar határkerítést. Law azóta a Trump adminisztráció tisztviselője lett, a Belbiztonsági Minisztérium (Department of Homeland Security) stratégiai, politikai és tervezési ügyekért felelős helyettes államtitkára jelenleg.
Noha az amerikai politika egyetlen magyar törvényt sem vett át közvetlenül, Orbán déli határzára kétségtelenül hatással volt Trump határfal-projektjére és a szigorúbb menekültpolitika iránti elkötelezettségére.
Katonák járõröznek Hercegszántón, a határzárnál 2020. november 18-án. Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium (HM) parlamenti államtitkára ezen a napon sajtótájékoztatót tart a fokozott katonai szerepvállalásról, a katonai jelenlét megnövelésérõl a határzárnál. Kijelentette, hogy a magyar kerítés betonbiztosan õrzi Európa és Magyarország békéjét, a szinte hermetikusan lezárt déli határszakaszon egyetlen egy illegális bevándorló sem juthat át. MTI/Rosta Tibor
Családpolitika
Trump jelenlegi alelnöke, JD Vance, két területet illetően is dicsérte Orbán politikáját, még jóval azelőtt, hogy Trump alelnökjelöltje lett volna: ezek a családpolitika és az akadémiai szféra. Még a konzervatív buborékon kívüli médiumok, mint a New York Times is elismerték Orbán családpolitikai újításainak erős hazai visszhangjait.
2021-ben Vance méltatta Magyarország családpolitikáját, és azt ajánlotta, hogy ez legyen a modell az Egyesült Államok számára. Magyarországon Orbán alatt, mondta, „kölcsönöket ajánlanak az újonnan házas pároknak, amelyeket egy későbbi időpontban elengednek, ha ezek a párok együtt maradtak és gyermekeket vállalnak. Miért nem tehetjük ezt itt? Miért nem tudjuk ténylegesen előmozdítani a családalapítást?” A párhuzamok mélyebbek a retorikánál. Nem véletlen, hogy a 2024-ben megválasztott Trump-kormányzat bébibónuszokat javasolt, kibővítette a gyermekek után járó adójóváírásokat, sőt szimbolikus elismeréseket is kilátásba helyezett nagycsaládosoknak.
Orbán modellje három vagy több gyermeket nevelő anyák adómentességén, bőkezű lakástámogatásokon (CSOK) és kamatmentes „babakölcsönökön” alapul, amelyek mindegyike a hagyományos, heteroszexuális családstruktúrák jutalmazását célozza, miközben kizárja az egyedülálló szülőket, LGBTQ+ párokat, illetve a bizonytalan helyzetű munkavállalókat. Ezeket a szakpolitikákat következetesen marketingelték az amerikai közönség számára. Ezt a célt szolgálták a jól finanszírozott konferenciák (mint például a Budapesti Demográfiai Csúcs), fizetett ösztöndíjak olyan intézményekben, mint a Danube Institute, illetve a konzervatív amerikai médiában megjelent családpolitikai témájú cikkek.
Meglett az eredménye, Trump javaslatai kritikus pontokon tükrözik a magyar modellt. Kormánya a gazdagok számára biztosított adócsökkentéseket kombinálta célzott gyermekvállalást támogató ösztönzőkkel, amelyeket kulturális megújulásként kommunikált, nem pedig átfogó szociális támogatásként.
Mindkét vezető így ötvözte a felfelé irányuló újraelosztást családorientált jóléti sovinizmussal, juttatásokat kínálva a közép- és felsőosztálybeli hagyományos családoknak, megszorításokkal sújtva közben a többieket.
Novák Katalin családokért felelõs tárca nélküli miniszter az otthonteremtési program és a családvédelmi akcióterv újabb részleteirõl tartott sajtótájékoztatóján a Miniszterelnökség Szalay utcai épületében 2020. október 19-én. MTI/Bruzák Noémi
LGBTQ-ellenes jogszabályok
Orbán LGBTQ-ellenes retorikája és jogszabályai szintén visszhangra találtak az amerikai kemény jobboldal mélyen tradicionalista konzervatív szárnyánál. Ez sehol sem világosabb, mint Floridában, abban az államban, amely talán a legfogékonyabbnak bizonyult az orbánizmusra az USA-ban. Ron DeSantis kormányzó, aki a mainstream konzervativizmusból szélsőjobbra tolódott, olyan szakpolitikákat vezetett be, amelyek nemcsak hasonlítanak a magyar receptre, hanem bevallottan is abból merítettek. Egyes kommentátorok még az „amerikai orbánizmus” kifejezést is megalkották a jelenség leírására.
Erre példa a „Don’t Say Gay” törvény, mely tiltja az LGBTQ-kérdésekről szóló oktatást vagy osztálytermi vitát a harmadik osztályig. A jogszabály kifejezetten a Magyarország 2021-es LGBTQ-ellenes jogszabályán alapult, több forrás szerint is, beleértve Rod Drehert és DeSantis sajtótitkárát, Christina Pushaw-t, aki állítólag úgy fogalmazott: „figyeltük a magyarokat”.
Orbán, mint tudjuk, ennél sokkal messzebbre ment. 2020-ban betiltotta az azonos nemű párok általi örökbefogadást – amely 2017 óta minden amerikai államban legális – és lehetetlenné tette a transznemű emberek számára, hogy legálisan megváltoztassák nemüket. Tavaly kormánya törvényt hozott, amely megtiltja kiskorúaknak olyan tartalmak bemutatását, amelyek állítólag a homoszexualitást vagy a nemi identitás megváltoztatását népszerűsítik. Tartalmazott továbbá rendelkezéseket a homoszexualitással kapcsolatos oktatás korlátozásáról és az elítélt pedofilok kereshető nyilvántartásának létrehozásáról.
Bár mindkét vezető instrumentalizálta az LGBTQ-kérdéseket politikai nyereség érdekében, DeSantis beavatkozásai viszonylag korlátozottak, legalábbis Magyarországhoz képest.
Politikai intézkedései elsősorban a transznemű embereket célozzák meg, míg Orbán az LGBTQ-közösség teljes spektrumát érintő széles körű korlátozásokat vezetett be. Döntő fontosságú, hogy DeSantis nem próbálta a nem-heteroszexuális identitásokat összekapcsolni a pedofíliával, ahogyan Orbán tette, vagyis a „Don’t Say Gay” törvény és kampány a magyar stratégiának csak részleges, nem pedig teljes körű átvétele volt.
Felsőoktatás, akadémiai szféra
Az antihegemón ökoszisztéma megkerülhetetlen eleme a felsőoktatási-akadémiai szféra. Ennek megfelelően 2021-ben 11 állami egyetem fenntartói jogát Orbán-hű emberek által vezetett kvázi-állami alapítványokhoz helyezték át. Ez a lépés a miniszterelnök számára tartós kontrollt biztosított olyan intézmények felett, amelyek korábban függetlenek voltak.
Egy 2024. májusi interjúban Vance is kifogásolta az amerikai egyetemek állítólagos baloldali elfogultságát. Kijelentette, hogy az Egyesült Államok „tanulhatna” Orbán Viktor magyar miniszterelnöktől. Lényegében a tanterv feletti központi ellenőrzés mellett érvelt, amikor azt mondta: „Nem az amerikai adófizető ellenőrzi őket, pedig ezek az egyetemek az amerikai adófizetőktől kapnak több száz milliárd dollárt minden évben.” Amikor megkérdezték, hogy közvetlen ellenőrzést akar-e az akadémiai intézmények felett az Egyesült Államokban, azt állította, hogy „a problémát politikai úton kell megoldani.” Bár Vance kedvezően nyilatkozott Orbánról, ugyanabban az interjúban megjegyezte, hogy „nem támogat minden egyes Orbán által végrehajtott intézkedést.” Bizonyos értelemben ez valóban így van hivatalba lépése óta, mivel egyszer sem hivatkozott a magyar illiberális rendszerre.
Tüntetés az oktatás szabadságáért, 2018. november 24. (Fotó: Mérce)
A New College of Florida (NCF) átstrukturálása szintén magyar befolyást mutat.
2023 elején Ron DeSantis kormányzó hivatala hat új tagot nevezett ki az NCF irányító testületébe, beleértve olyan prominens konzervatív aktivistákat, mint Christopher Rufo, aki ugyanabban az évben a Danube Institute munkatársa is volt. Az átvétel deklarált célja egy konzervatív egyetem létrehozása. Az új testület azonnal marginalizálta a gender studiest, kitisztította az LGBTQ+-irodalmat a könyvtárból, és nyomást kezdett gyakorolni az oktatókra, hogy ők is ehhez az új irányhoz tartsák magukat. Az átvételt követően az egyetem nyomban új állami finanszírozást kapott egy új jobboldali intézet fejlesztésére.
A New College of Florida egy bővülő jobboldali intézményi hálózat része, amelynek célja jobboldali tudósok kinevelése. Az NCF átvétele nyilvánvaló párhuzamot mutat azzal, ahogyan Orbán 2017-2018-ban távozásra kényszerítette a Közép-európai Egyetemet, majd felépítette a Mathias Corvinus Collegiumot mint jobboldali ideológiai központot.
Mindkét kampány hasonlóan járt el: liberális intézményeket céloztak meg lehetetlen szabályozási követelményekkel, majd lecserélték a vezetést kormányhű emberekre, és átformálták az akadémiai kultúrát.
Rufo a közösségi médiában kifejezetten támogatta Orbán egyetemek elleni kampányát, ami egyértelműen a magyar módszerek tudatos átvételére utal.
Szankciók alóli mentesség
Trump és Orbán 2025. november 7-én találkoztak Washingtonban. Orbán több mint száz miniszterrel, propagandistával és üzleti szövetségessel érkezett, hogy mentességet kérjen az amerikai szankciók alól az orosz fosszilis tüzelőanyagokat illetően. A találkozó apropója az volt, hogy Trump 2025 második felében egyre erősödő nyomást gyakorolt Magyarországra, hogy csatlakozzon Trump szankciós rendszeréhez. Ez a keményebb amerikai vonal Moszkva felé súlyosan érintette Orbánt, mivel barátságos kapcsolatokat ápolt Trumppal és Putyinnal egyaránt, miközben elidegenítette a nyugati liberálisokat. Az amerikai szankciók energiaár-emelkedéssel és súlyos politikai károkkal fenyegettek, különösen a 2026 áprilisában tartandó magyarországi választások közeledtével.
Washingtonban végül Orbán egyéves türelmi időt kapott, így a pénzügyi hatások csak a választások után jelentkeznének. Közös sajtókonferenciájukon Trump visszhangozta Orbán állítását, hogy Magyarország nem tudja gyorsan feladni az orosz olajat, és újraélesztették a Trump–Putyin budapesti találkozó terveit is. Mindez segített felerősíteni Orbán ezekkel kapcsolatos üzeneteit.
A látogatás taktikai győzelmet jelentett Orbán számára. Rövid távú enyhülést biztosított, az orosz olajprofit áramlását fenntartotta, és itthon felmutathatta, hogy milyen jó amerikai kapcsolatai vannak. Cserébe beleegyezett, hogy amerikai cseppfolyósított földgázt, fegyvereket és nukleáris üzemanyagot vásárol, és idővel összhangba kerül az Egyesült Államok Oroszországgal kapcsolatos politikájával. Ez a találkozó és a részleges engedmény azt mutatja, hogy az illiberális ellenhegemónia transzatlanti hálózatainak közvetlen politikai haszna is van egy gyorsan változó geopolitikai erőtérben. Orbán Trumppal való kapcsolatai döntőnek bizonyulhatnak a 2026. áprilisi választásokon is, ha sikerül washingtoni befolyását jelentős, hazai relevanciával bíró eredményként bemutatnia.
Konklúzió
Jól látható, hogy
a Trump–Orbán kapcsolat nem csupán retorikai csodálaton alapul. Tanácsadók, lobbisták, agytrösztök és médiaplatformok sűrű hálózata alapozza meg, amelyeket mind magyar állami források finanszíroznak, és amelyek az amerikai konzervatív hálózatokba ágyazódnak.
A Batthyány Lajos Alapítvány, a Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium és a Hungary Foundation központi szerepet játszik az amerikai szövetségesek felkutatásában, míg olyan személyiségek vitték Orbán üzeneteit az Atlanti-óceán túlpartjára, mint Steve Bannon, Tucker Carlson és Patrick Egan. Ez az infrastruktúra tette Magyarországot az amerikai radikális jobboldal modelljévé és egyben laboratóriumává.
Ugyanakkor az Orbán–Trump kapcsolatnak vannak korlátai is. Trump nem jutalmazta Orbánt következetesen magas szintű hozzáféréssel: kétoldalú kapcsolatuk tényleges állapota arra utal, hogy ideológiai hasonlóságokat nem szabad túlbecsülni. Trump első elnöksége alatt három teljes év telt el, mire nyilvánosan találkozott Orbánnal. A második ciklus alatt, a magyar vezetőt dicsérő kampányutalásai ellenére, Orbán csak egy évvel Trump választási győzelme után tudott ellátogatni a Fehér Házba. A legbeszédesebb, hogy amikor az európai vezetőket meghívták az orosz-ukrán háború megvitatására, Orbánt feltűnően kizárták – annak ellenére, hogy mind ő, mind Trump egységes frontot képviselnek a konfliktusban a nyugat-európai álláspontokkal szemben.
Továbbá az Egyesült Államok még teljes jogú nagykövetet sem nevezett ki Magyarországra, csak ideiglenes ügyvivőt tart fenn. Külpolitikai összehangolásuk is egyre nagyobb nyomás alá kerül (orosz-ukrán háború, Kína). Ezek a diplomáciai közeledések arra utalnak, hogy
bár Trump inspirációt meríthet Orbán forgatókönyvéből, és oszthatja populista világnézetét, a két vezető közötti gyakorlati kapcsolat továbbra is korlátozottabb, mint amit ideológiai rokonságuk előre jelezne.
Trump Orbánt kevésbé partnerként, mint inkább értékes kellékként kezeli. Az aszimmetria feltűnő. Magyarország jelentős összegeket fektet befolyási hálózatokba, míg az Egyesült Államok kevés viszonzással importálja a tanulságokat. Ez az egyensúlyhiány azonban nem gyengíti Orbán projektjét. Orbán a Trumptól érkező szimbolikus megerősítést és az amerikai elnök politikai súlyát eszközként használja fel saját hazai és nemzetközi pozíciójának megszilárdítására. Ami egyoldalú függőségnek tűnik, valójában eszköz arra, hogy az amerikai figyelmet erőforrásokká és legitimitássá alakítsa egy illiberális ellenhegemónia számára.
A tágabb küzdelem egy omladozó liberális globalizmus és egy újjáéledő illiberalizmus között folyik. Az előbbi elvesztette legitimitását. Ez utóbbi nem kínál valódi megoldásokat, hanem a kirekesztés és a konfrontáció révén ad értelmet és identitást.
Ez az összecsapás évekig fogja alakítani az európai és amerikai politikát, egyre növekvő polarizációs és széttöredezettségi kockázattal.
A progresszívek nem maradhatnak tétlenek, és nem védekezhetnek pusztán a status quo fenntartásával.
Az illiberális hegemóniával nem intézményi válaszokkal vagy erkölcsi felháborodással kell szembeszállni, hanem egy merész, emberközpontú demokratikus vízióval.
Ez azt jelenti, hogy választ kell adni a gazdasági bizonytalanságra, vissza kell szerezni a politikai hangját, és kirekesztés nélkül kell kulturális elismerést kínálnia. Az igazi kérdés nem a liberális stagnálás verzusz illiberális konfrontáció, hanem hogy a progresszív demokraták képesek-e összeszedni elég bátorságot ahhoz, hogy felépítsék a saját új hegemóniájukat.
Köszönettel tartozom V. Máténak a kitűnő kutatási asszisztenciáért, és Csillag Gábornak a szöveg magyarra fordításáért.
Elgondolkodtatott a cikk? Voltak benne új informácók, érdekes meglátások? Segített abban, hogy kialakítsd saját véleményed? Ha igen, mennyit ér ez számodra?
A gondolkozásra, kritikára és közös cselekvésre ihlető újságíráshoz az olvasók összefogására is szükség van. Csatlakozz, hogy együtt teremthessünk értéket!
Már ezer forint is nagy segítség, és ha teheted, légy rendszeres támogató! Köszönjük!
[1] – Egy mellékes megjegyzés, de jól mutatja, hogy Trump számára Magyarország mennyire volt fontos napirendi pont, hogy közel egy évvel a megválasztása után még mindig nem nevezett ki egy állandó nagykövetet az országba, csak egy ideiglenest. „Chargé d’Affaires”.
