Az igazság természeten egészen más. A bolsevikok kifejezetten sokat tettek azért, hogy a karácsonynak a karácsonyfa jelképe legyen a Szovjetunió jelentős részén, hasonlóan a világ több nagyobb területéhez.  

Miért volt szükség erre? Az jól ismert tény az, hogy a „karácsonyfa” állításának hagyománya Németországból érkezett Oroszországba és azt a XX. század elején még mindig német szokásnak tekintették. Az első világháború kezdetével hazafias hevülettek a hivatalos sajtó elkezdte ellenezni a karácsonyfa „német szokását”, és ezért „hazafiatlanná” vált annak állítása.

Megjegyzendő, hogy a bolsevikok vagy más baloldali szocialisták nem reagáltak lelkesen ezen felülről gerjesztett hazafias érzelmekre. Így tehát természetesen 1917 októbere után a karácsonyfa elvesztette „hazafiatlan” jellegét.

A korai szovjet vezetést közelebbről is ismerő bolsevik harcos, Vlagyimir Boncs-Brujevics részletesen leírta Vlagyimir Iljics Lenin részvételét egy karácsonyi mulatságon 1919-ben. Később, már a 60-as és 70-es években, ez a leírás számos könyvnek, történetetnek, mesének adott alapot.

Lenin ebben az évben a szentpétervári Erdészeti Iskolába tartott az ott szervezett karácsonyi ünnepségre. Autóját azonban fegyveresek támadták meg, a közbiztonság ebben az időben még katasztrofális volt az országban. A szovjet vezető autóját és minden pénzét elvitték, azonban életben hagyták, így gyalog érkezett meg kíséretével az eseményre.

Vlagyimir Iljics a rendezvényen önfeledten szórakozott a gyerekekkel, Barátságos nevetésről  és viccelődésről szólt az este, Lenint ritkán látták ilyennek környezetében, 

„Mit állunk mindannyian?” –  kérdezte a gyerekeket. – “Ne vesztegessük az időt, táncoljuk körbe a fát!” – javasolta. 

Minden gyerek táncolt a világ legnagyobb országának vezetőjével és mindenki énekelt is egy-egy karácsonyi dalt is, természetesen Lenin is.

Így emlékezett vissza erre az estére Vlagyimir Boncs-Brujevics.

Vlagyimir Iljics Lenin házában a következő években is állítottak karácsonyfát. 1924. január 7-én az ortodox karácsony napján egy ötméteres fát is hoztak az akkor már nagyon beteg vezető házához és az ünnepségen nagyon sok környékbeli falvakból érkező gyermek megjelent. A szegényparaszti családokból érkező gyerekek többsége akkor látott először karácsonyfát. A gyerekek viccelődős játékukkal Lenint sem kímélték, rokonai megpróbálták elküldeni a gyerekeket, de a beszélni már képtelen Vlagyimir Iljics jelezte, hogy nem zavarja a játék és a gyerekzsivaj.

Mihail Kolcov újságíró, aki közvetlenül halála, azaz alig két héttel később ellátogatott Lenin házába, azt írta: 

„Van egy feldíszített karácsonyfa, gyöngyökkel, gyertyákkal, talán életének utolsó örömteli eseményének emléke…”

Munkások Újsága