Hitszegők világában élünk. Az adott szónak nincs többé súlya. Megígérek valamit, és az ellenkezőjét teszem. Kezet fogok vele, hadd higgye, hogy az úri egyezség pótolhatja a papírra vetett szöveget, aztán azt teszem vele, amit én akarok.
Nem tudok föltételezni Magyarország miniszterelnökéről akkora ostobaságot, hogy alaptalanul hitegette volna népét azzal, hogy az amerikai elnök felmentette Magyarországot az oroszokkal szemben foganatosított energia-szankciók alól. S tette ezt korlátlanul, véglegesen. Orbán Viktor okosabb annál, mint hogy ekkora öngólt rúgjon.
Valószínűbbnek tartom, Trump iránti rajongása olyannyira elkábította, hogy megfeledkezett a diplomáciában nélkülözhetetlen óvatosságról. Arról, hogy a szó elszáll, az írás marad. Máskülönben nem fordulhatott volna elő, hogy „megvédtük a rezsit, az energia Magyarországon marad a legolcsóbb” magabiztos kijelentésére a Fehér Ház azzal válaszoljon, amit a magyar nyelv az „álljon meg a menet…” szólásmondásaként ismer.
Igaz, csak egy fehérházi tisztségviselőt bíztak meg annak közlésével, hogy a mentesség egy évre szól, ő ráadásul még névtelenül is nyilatkozott. (Van-e ennél megalázóbb az amerikai elnök és a magyar miniszterelnök kézszorítása után?) De hát aligha föltételezhető, hogy saját szakállára mondott volna véleményt egy ilyen horderejű ügyben!
Most néma csend honol a budai várban. A hideg zuhany enyhe kifejezés a kabinet megrökönyödésére. Mennek a telefonhívások Budapestről Washingtonba, de vagy nem veszik fel, vagy közlik, hogy nem tudják kapcsolni azokat, akik a pénteki fehérházi találkozón tanúi voltak a gentlemen agreementet követő kézfogásnak. Várat magára a „megváltás”, de vajon eljő-e?
Miniszterelnök Úr!
Ön nem volt eléggé elővigyázatos! Megfeledkezett arról a történelmi szószegésről, amelyet 1989-ben Amerika Máltán követett el a volt Szovjetunióval szemben. George Bush megígérte Mihail Gorbacsovnak, hogy a NATO jottányit sem fog terjeszkedni Keletre! Akkor is kezet ráztak egymással, majd az amerikaiak ugyanúgy átverték az oroszokat, mint most önt. Megindultak Keletre, s egymás után kebelezték be a volt szocialista országokat. Így lettünk mi is a NATO tagjai. Csak hogy míg ön örül annak a szószegésnek, amelynek következtében hazánk a NATO tagjává vált, én nem örülök neki. Nekem ugyanis az a meggyőződésem, hogy népünknek és nemzetünknek a semlegesség tenné a legjobbat. Mert a hol ide, hol oda megakadályoz bennünket, hogy békében és jó viszonyban éljünk Kelettel és Nyugattal egyaránt. Pedig nekünk erre volna, erre van a legnagyobb szükségünk!
Mihez fog most kezdeni, ha tényleg csak egy évre kaptunk mentességet az orosz energiahordozók behozatala alól? Mivel akarja pótolni a biztos és olcsó orosz energiát? Mi lesz itt, ha megszűnik az energiabiztonság? Ugye az ön fejében is megfordult, merre a kiút ebből a zsákutcából?
Kívánom önnek, hiszen nemzeti érdekünk, hogy erőfeszítései egy olyan új európai, eurázsiai biztonsági és együttműködési rendszer megteremtésére irányuljanak, amelynek keretében nem csak Ukrajna válhat semlegessé, hanem hazánk szuverenitását sem korlátozhatja többé senki.
Simó Endre
A szerző újságíró, nemzetközi szakértő, a Magyar Békekör elnöke
