Október 18-án Alexander Yakobson, izraeli történész előadása meghiúsult az ELTEN-n mert Izrael állammal kritikus diákok, főleg egy különösen aktív diák, hangos beszólásokkal akadályozták.
Az előadást végül az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemen (OR-ZSE) tartotta meg Yakobson. Ennek kapcsán a magyar kormány és liberális értelmiség egy jól látható része igyekszik elítélni a „provokátorokat,” „erkölcsi inkvizítorokat,” és „cancel culture-t,” egy esetből hajmeresztő általánosításokat téve (pl.: „A mai palesztin kendős nem tanulni akar, hanem tudás és ismeretanyag nélkül ítélkezni. Nem odafigyelni a másik érveire, elvégre neki nincsenek érvei, csak jelszavai.” Ezt pl. az OR-ZSE tanszékvezető egyetemi tanára írta a legbefolyásosabb hazai zsidó lapban.)
Ha már tanulás és ítélkezés, akkor néhány gondolat az eset kapcsán.
Egyetértek, alapvetően legyen vita, és csak a legeslegindokoltabb esetben tartom helyesnek előadások megzavarását, egy polgári engedetlenség keretében, ami egy létező műfaj, aminek helyenként van létjogosultsága. Ebben az esetben ráadásul az előadó nem egy tipikus Likud apologéta volt. Having said that, az erről szóló nyilvános beszély megint borzasztóan egyoldalú.
1. Egy olyan országban zavartak meg egy előadást, amelyik aktívan közreműködik az Izraeli állammal, az Izraellel közös, a magyar állam által aktívan anyagilag támogatott zalaegerszegi harci dróngyártól kezdve a Pegasus szoftveren át a Patriotsban Likudnak biztosított megfigyelő statusig. Ezzel szemben áll egy vagy kettő huszonéves hallgató. Mindenki döntse el maga ez egyenlő hatalmi és beszédhelyzet-e. 2. Egy olyan országról beszélünk, amelyik nem azért lépett ki a Nemzetközi Büntetőbíróságból, mert úgy volt, hogy jön Putyin, amin mindenki joggal kiakadt, hanem mert jött a másik háborús bűnös, Netanyahu, amit a liberális értelmiség nagy része helyeselve tudomásul vett. 3. Ahol nemcsak "palesztinpárti" tüntetést nem lehetett szervezni, hanem olyat se, amely minden zsidó és palesztin áldozatról megemlékezett volna, mert az "hatóságilag tilos." 4. Ahol liberális és jobboldali közkívánatra betiltották a Kneecap koncentrjét. 5. Ahol mai napig nincs érdemi diskurzus annak a cionizmusnak a problémás pilléreiről, aminek első fő ideológusa egy magyar volt. 6. Ahol a kormányzati hatalom azonnal ráugrott az ELTE ügyre, hogy habosítsa és saját céljaira használja, amiben közvetlenül vagy közvetve rendre partnere a mainstream és független média és értelmiség elsöprő része, akik most egy-két embert hurcolnak meg nagy nyilvánosság előtt. 7. Ahol gyakorlatilag alig van érdemi információ, let alone tananyag a Nakbáról és az 1947 vége óta zajló etnikai tisztogatásról. 8. Ahol semmi érdemi diskurzus nincs arról a létező vitáról, ami az izraeli egyetemek felelősségéről szól, amivel kapcsolatban vezető nemzetközi tudományos testületek foglaltak állást (pl. International Sociological Association). 9. Mindez egy olyan pillanatban, amikor éppen összeomlik az a tűzszünet, amit azután kötöttek, hogy több mint öt hirosimányi bombát dobtak a gázai övezetre, ahol kb. 65.000 palesztin ember halt meg, amit a népirtás-szakértők többsége népírtásnak tart.
Szóval egy ilyen helyzetben az újra fellángoló lekezelő kommentek és morális pánik a „cancel culture” kapcsán nem segít abban, hogy ez a történet az együttélés felé menjen előre. Próbálta valaki feltárni és megérteni, hogy mi is történt? Amit én tudok, azt nem újságíróktól, hanem egy panelbeszélgetésből tudom, amiről feltételezem, hogy úgy van, ahogy az panelben résztvevő ELTE-s arc arról beszámolt: szóval az esemény előtt már napokkal tiltakozott körlevélben egy palesztin (nem "palesztinpárti," hanem konkrétan palesztin --- nekem van palesztin diákom, nehéz a szemébe nézni, és ha kiborulna, amit nem tesz, lehet, elnézőbb lennék vele) vendéghallgató a "Zionism, diversity, democracy" (sic) címmel behirdetett esemény ellen, részben annak promóciója miatt. Nem kell a mára nem megszállt hanem de facto annektált Ciszjordániába utazni, hogy valaki lássa ennek a címnek a hamisságát. Az esemény plakátján egy izraeli zászló volt látható, amire boldogan néznek emberek, beleértve egy palesztin kendős nőt, ami szintén nem épp a kétállamiság eszméjét sugározza. Az újságírás ott kezdődne, hogy valaki feltárja ennek a teljes képnek a részleteit, és bemutatja az érintettek motivációját. Ehelyett újra csak habosítás van.
Én örülnék, ha ez az előadó megtarthatná az előadását a szólásszabadság nevében (végül az előadás megtörtént, szóval nincs akkora katasztrófa - szemben az összes betiltott tüntetéssel és Kneecap koncerttel). De álszent úgy tenni, mintha ebben a témában szólásszabadság lenne Magyarországon. Nincs. A magyar az egyik legszélsőségesebben egyoldalú diszkurzív tér ez ügyben, amit ismerek. Annak is örülnék, ha egyre többen vennék észre a „tökéletes áldozattal” kapcsolatos elvárások álszentségét. Mennyi legyilkolt civil és betiltott tüntetés kell ahhoz, hogy valaki joggal üvöltsön fájdalmában, vagy előadást blokkoljon? Végül annak is örülnék, ha addresszálva lenne a fenti részletezett leírhatatlan hatalmi és diszkurzív egyenlőtlenség, ami az érdemi szólásszabadság teljes viccé tétele, és akkor lehet, hogy kevesebb ember érezné úgy, hogy előadásra kell bekiabálnia.
