Sok nekiveselkedés van mögöttünk, a “baloldal” 2006-os lejtmenete óta négyévente jön az aktuális megváltó ellenzéki vonal, amely beközli, hogy csak ő képes leváltani Orbánt, aztán kirekeszt az ellenzékiségből minden számára nem szimpatikus embert és gondolatot, majd tanítani való módon elbukja a választást.

Pedig minden ilyen csapatot nagyon segítette a “legkisebb rossz” logika, a mindegy ki csak végre valaki zavarja el Orbánt. És ez a kétségkívül nagy tömeg újra és újra be lett terelve újabb és újabb neoliberális aklokba.

Egy olyan politika lett a tömegek által legitimizálva, amelynek nem volt támogatottsága, sőt sokakban komoly ellenérzést váltott ki. Ebben az országban történelmileg megosztó dolog a szélsőséges “nyugatbarátság”. A magyar társadalmat megrázta a rendszerváltás és az uniós csatlakozástól se azt kaptuk, amit vártunk.

A többség éppen ezen traumák miatt váltaná le Orbánt, hiszen ő a rendszerváltók országromboló mocsarából nőtt ki, az Európai Unió pedig semmi olyat nem ad, ami perspektivikus lenne egy öregedő, néptelenedő, sivatagosodó és ezzel élhetetlenné váló országban.

Ráadásul Brüsszel és Washington ténylegesen háborús uszító tűzfészkek lettek, melyek nem irányt adnak, hanem távolságtartásra ösztönöznek.

De mi a helyzet ebből a szempontból Magyar Péterrel? Egy tehetséges, pimasz “ludasmatyi” karakter, aki mondjuk korábban Döbrögi csicskása volt, de ez még bocsánatos bűn egy olyan országban, ahol Gyurcsány Ferenc, ez a nagybetűs senki valaki lehetett.

Szóval Magyar Péter amolyan kisgömböc lett, magába olvasztotta a megváltót váró, Orbánt bármi áron elzavarni akaró emberek tömegeit. Ott állnak mögötte a szoci-, jobbik-, lmp- árvák tömegei, akik 15, de inkább 25 éve zsákutcáról zsákutcára követik az ellenzéki elitet.

Most viszont a helyzet alapvetően megváltozott. Az ellenzéki elit meghallotta az idők szavát és kollektív politikai öngyilkosságot végrehajtva eltűnt. Önként ment a lecsóba a komplett Momentum, Gyurcsány és még a baloldal kimagasló reménye, Jámbor András is, aki pedig olyan szépen tudta felkorbácsolni Magyarországon a ruszofób és sinofób indulatokat, ha igazodni kellett a nemzetközi trendekhez. Nem tudni kiknek köszönhető ez a csoda, az ellenzék oly régóta szükségesnek tartott “gyurcsánytalanítása”, de megtörtént.

Volt-e ennek külföldről jövő hátszele, mondjuk a Washington, Brüsszel, Kijev-Varsó háromszögből? Mindenki gondoljon amit akar. Meg gondoljon arra, hogy valamiért Magyar Péter legfontosabb embere a szélsőségesen atlantista, ukránbarát Ruszin Szendi Romolusz lett.

A probléma Magyar Péterrel itt indul. Nem megy el a Pride-ra, mert a magyarok többségét homofóbnak gondolja (ami nem igaz), de maga mellé vesz egy olyan megosztó személyiséget, aki szélsőségességben méltó párja a persona non grata-vá lett Gyurcsánynak. Ilyen alapon nem kellett volna eljátszani a “demokrata hosszú kések” éjszakáját.Magyar Péter mögött újra látványosan azok a hiénák köröznek és nyúlják le mozgalmát, akik mániákusan hisznek a “nyugati értékekben”, mindabban, amiben ennek az országnak a többsége csalódott.

Mert nem felejtik, hogy “Európa” rombolta le gyárakat a rendszerváltás után és lett másfél millió munkanélküli, “Európa” szakértői diktálták a Bokros csomag megszorításait, “Európa” bankárai találták jó ötletnek a devizahitelt, “Európa” elvárásainak akart megfelelni Gyurcsány a kretén őszödi beszédével.

És most Magyar Péter politikailag elképesztően amatőr emberei sok milliós fizetéssel a zsebükben beszélnek olyan hülyeségeket, amelyek szerintük megfelelnek ma “Európa” elvárásainak.Sok a zavaros fejű potyautas és kevés a valós koncepció Magyar Péter politikai hajóján.

Ez nagyon nagy baj, mert az egyszerű váltóhangulat idáig is kevés volt. Egy politikai messiásnak igenis kell legyen jövőképe. És ebben az országban ez nem lehet sokadjára is “Európa”, mert a többség tudja, hogy mi félgyarmati helyzetbe kerültünk. Miként anno függtünk az szovjet kőolajtól, most függünk az uniós alamizsnától.

A magyar nép nem felejti azokat a történelmi traumákat, amelyeket “Európa” irányából elszenvedtünk, az 1849-es vereséget és Trianon 1920-as rettenetét vagy azt, hogy mi lett a következménye “Európával” való szövetségnek 1944-1945-ben. Ebben az országban történelmi fordulópontokon mindig arra vágyott a kritikus többség, hogy valami egészen újat, valami egészen mást valósítsuk meg Nyugat és Kelet között félúton, kihasználva földrajzi helyzetünket és kedvező természeti adottságainkat.

Magyar Péter politikai potyautasai pedig ezen közhangulattal szembemenve terelik a rossz irányba ezen tömeg egészét. Mert a kritikus többség nem azt akarja hallani, hogy “ruszkik haza”. És nem is azt akarja hallani, hogy Ruszin Szendi Romolusz az ukrán nácik jelszavával, a “Szlava Ukrainyivel” hergeli a hallgatóságát. Mert ahol ennek a szélsőséges hangnak tere van, onnan lemorzsolódnak a harmadik utat kereső emberek. Marad a liberális B-közép megszokott 10 százaléka. Nem kevés ez se, de kevés ahhoz, hogy megtörténjen az “orbánváltás”. Nem kicsit. Nagyon!

Kalmár Szilárd – Munkások Újsága