Ha valamit sikerült elérnie a Kutyapártnak a XII. kerületben az a nemzeti egység, hogy mindenki utálja, amit csináltak.
- A szélsőjobb szokás szerint sikítófrászban fog kitörni, és a minácinkos demagóg populisták már körmölik a feljelentést az amúgy túlhájpolt nemzeti jelkép (200 turul vs pár csodaszarvas, vajon miért???) meggyalázásáért, amelyet azért rakott szándékosan rossz helyre a helyi jobboldal, hogy a világháború áldozatainak ne lehessen méltó kegyelete. Talán könyvet is fognak hozzá darálni.
- A fideszesek – szintén szélsőjobboldaliként – ebben egy platformon is vannak a minácinkkal. És már megkezdték a propagandát, hogy mellesleg az ő kerületük polgármestere mennyire értelmesebb és nem ilyen hülyeséggel tölti az időt.
- A liberálisok és tiszások számára lényegében teljesen irreleváns, mit is művel a Kutyapárt, ők gyűlölik őket.
- És akkor vagyunk még mi, baloldalaik, akik szerint gyávák szembemenni egy antifasiszta kérdésben egy fasiszta hatalommal. Nem is vártunk mást a Kutyapárttól, csak porhintést, és olyan félmegoldást, amely mindkét oldalt próbál kielégíteni. Nehogy felelősséget kelljen vállalni egy közösséget tényleg érintő kérdésben.
Egy politikai performanszra futotta csak, amely során tojásokat raktak a turulszoborhoz.
Közösség alatt nem csak a helyieket értjük. A Kutyapárt szerint ugyanis a kerület lakóinak kellene dönteni, miközben ez országos politikai kérdés, hiszen nemzeti szégyen. A munkásosztály-ellenes fasisztoid néphülyítés pedig szintén országos hatással bír.
A Kutyapárt lényegében tett jó dolgokat bizonyos önkormányzatok korrupciógyanús túlköltekezésének megnyirbálásával és kifesztettek néhány buszmegállót. Azonban továbbra is hiányzik a korrupt, pedofilvédő, gyűlöletkeltő, fasisztoid rezsimmel szembeni kemény kiállás. Demokrata nem ül le egy ilyen rendszer miniszterelnökének vejével tárgyalni, aki nem éppen kárvallottja a rokoni kapcsolatának.
A Kutyapárt protestpártként robbant be a köztudatba, de bűzlik a rendszerkonformitástól, valamint azon ostoba antikommunizmustól, amely a jelenlegi szélsőjobboldali hatalmat lekomcsizza és a szocialista rendszerhez hasonlítja. A tőkés és liberális média szereti őket. A hatalmukra veszélytelen protestpárt, inkább ezzel töltik meg a politikai tér ezen vákuumát, amelyet egy radikális baloldali képződménynek kellene elfoglalnia, amely már rég leszerelte volna azt a szobrot és nekiment volna a hatalomnak a kizsákmányoltak jogaiért, biztonságáért és jólétéért.
