Nyikita Szergejevics Hruscsov, az egykori Szovjetunió vezetője, 1961-ben a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. pártkongresszusán hirdette meg a Szovjetunió új programját, amely konkrét határidőket is tartalmazott: 1980-ra teljesen fel kell építeni és fel is fogják építeni a szocializmust, az 1980–2000 közötti időszakban pedig felépíték az osztályok és árutermelés nélküi kommunizmust, amely társadalomban mindenki képességeinek megfelelően, tehetségét kibontakoztatva dolgozik, és szükségletei szerint részesül a javakból. A hivatalos szöveg szerint tehát a kommunizmus anyagi-műszaki bázisát már az 1980-as évek végére el kellett volna érni, és a Szovjetunió népe a 20. század végére a kommunizmusban fog élni. Hruscsovot 1964-ben elküldték a p.csába, többek között azért, mert olyan mértékű ellátási zavarok keletkeztek az egész országban, hogy sztrájkok kezdődtek és lázadások törtek ki. Aztán 1991-ben maga a Szovjetunió is megszűnt.

 

1964-ben Lyndon B. Johnson, az USA elnöke elindította a Nagyszerű társadalom című programot, amelynek legfontosabb része a „Háború a szegénység ellen” nevet viselte. Ennek célja az éhezés, az írástudatlanság és a munkanélküliség kiiktatása volt az amerikaiak életéből. A program kudarcai nyilvánvalóvá váltak, mivel az amerikaiak kevésbé támogatták a nagy társadalmi problémák megoldását célzó kormányzati programokat. Ronald Reagan 1981-ben, elnökké választásakor kijelentette, hogy a szövetségi kormány hadat üzent a szegénységnek, és a szegénység győzött.

 

Ha a közelmúlt nagyszabású távlati programjaira gondolunk, érdemes felidézni, hogy 2017 végén készült el a Demokratikus Koalíció „Sokak Magyarországa” című programjának végleges változata, amely a szerzők szerint 800 szakpolitikai javaslatot tartalmazott, és 2050-ig részletezte a DK programját. Amikor a Facebookon részletesen, két héten keresztül elemeztem e kiadványt, szakpolitikai javaslatból csupán 162-t számoltam meg, viszont már a tartalomjegyzékben 96 súlyos helyesírási és nyelvhelyességi hibát gyűjtöttem ki. A Sokak Magyarországa most is letölthető a DK honlapjáról, viszont már 2018. áprilisában eltávolították ennek rövid változatát, amely arról szólt, hogy ha a DK kormányt alakíthat, már az első napon órákra bontva (!) megoldja a legfontosabb problémákat. Például 19 és 20 óra között teljesen felszámolja a gyermekéhezést. Ezt az órarendet Gyurcsány Ferenc bemagoltatta a DK kongresszusi küldötteivel. 2018-ban a DK éppen csak bekerült a parlamentbe, és a Feri önkritikát gyakorolva beismerte, hogy a Sokak Magyarországa nagyon keveseknek kellett, a DK elképzelései nem találkoztak a választók igényeivel. A Demokratikus Koalíció vezérkara soha többé nem hivatkozott erre a kiadványra.

 

Mivel a rendszerváltás óta más párt nem készített ilyen átfogó programot – a Merjünk nagyot álmodni! vagy a Folytatjukot nem sorolhatjuk ide -, azért hazánk történetében voltak sikeres hosszútávú programok is. Ezek azért voltak nyerők, mert a tervezői rengeteg szempontot figyelembe vettek, s nemcsak a legjobb feltételekre terveztek, hanem az esetleges buktatókra is számítottak.

 

Két ilyet említek.

Az egyik a (klasszikus) TBC felszámolása volt. Erre vonatkozóan már a 2. világháború előtt készültek tervek, a felszabadulás után csak aktualizálni kellett őket. A célkitűzés az volt, hogy a múlt század hatvanas éveire a TBC népbetegségként eltűnik hazánkból is. 1961-ben már 100-nál kevesebb új fertőzöttet regisztráltak, s ezzel a WHO elismerte, hogy a Morbus Hungaricust a Magyar Népköztársaság legyőzte. A WHO egyébként a mai napig példaként mutatja be hazánkat, annak bizonyítékaként, hogy hogyan lehet tervszerűen, komplexen (ingyenes szanatóriumi és járóbeteg ellátás, gyógyszeres kezelés, védőoltás, kötelező szűrés, hazai gyártású röntgengépek, ellenőrzött tejforgalmazás, széleskörű felvilágosítás, szociális intézkedések, stb.) megszüntetni egy népbetegséget – megteremtve ennek anyagi, tárgyi, személyi, jogkörnyezeti feltételeit.

A másik siker a 15 éves lakásépítési terv teljesítése volt. Ennek tervezése a 60-as években kezdődött, s a cél az volt, hogy a mennyiségi lakáshiány enyhítésére 1970-1985 között egymillió összkomfortos lakás épüljön. A terv egy egészen kis csúszással teljesült. Megjegyzem, hogy az NDK hasonló terve még impozánsabb volt; 1990-re az NDK állampolgárainak 90%-a korszerű lakásban lakott, és egy ifjú házaspárnak – Berlin kivételével – hat-12 hetet kellett várnia a saját használatú, jelképes lakbérű lakás kiutalására. Hozzáteszem még, hogy a 15 éves lakásépítési terv házait 50 éves élettartamra tervezték. Úgy gondolták ugyanis, hogy fél évszázad múlva, tehát 2020-tól kezdve ezeket a lakásokat kiváltják majd az akkori kor igényeinek jobban megfelelő (nagyobb alapterület, akkor még ismeretlen szolgáltatásokat – lásd pl. internet – tartalmazó, energiatakarékosabb, hangszigetelt, stb.) házak és lakások.

 

Ám hogy a bevezető befejezéseként a talán legfájóbb nem teljesült tervet említsem: 1950-ben készült az a terv, amely szerint Budapesten 1980-ig nyolc (!), kizárólag mélyvezetésű metróvonal fog létesülni. Ebből egyetlen egy sem készült el, mindegyik csonka, és az M4 kivételével csak részben mélyvezetésűek.

És akkor érdemes a Szent István tervet még mindig csak általánosságban szemügyre venni, noha többen már élesen bírálták a két legjobban szembetűnő baromságot: a magyarországi népesség növelésének bárgyú elképzelését és a születéskor várható élettartam 80 évre javítását. Mint ígértem, fogok majd minden pontról külön is szólni a közeljövőben, most azonban három alapvető problémára hívom föl a figyelmet.

Az áradóúr ugyanis azt állítja, hogy a bajok egyszerre keletkeztek, tehát egyszerre is kell megoldani őket. Aligha kell bizonyítanom, hogy például a tatárjárás, a mohácsi vész (az ország három részre szakadása) vagy a második világháború és annak összes következménye nem ugyanaz a pillanat. Az országunk problémáinak egy része évszázadok alatt keletkezett, a másik része a 20. század különböző időszakaszaiban, aztán vannak olyanok, amelyek a rendszerváltáskor és az azt követő két évtizedben, és olyanok is, amelyek akkor, amikor a reménykufár a Fidesz és kormánya csöcsét szopta. Olyan problémahalmazról van szó tehát, amelyeket egyidejűleg nem lehet megoldani. Rangsorolni kéne, ez azonban – ez is – hiányzik a tíz pontból.

A második probléma, hogy a tíz ponthoz nem tartozik semmiféle szakmai háttéranyag. Jóhiszeműen feltételezhetjük ugyan, hogy titokban készült ilyen, de inkább csak az ellenkezőjét fedezhetjük föl. Ugyanis arról nincs szó benne, hogy ha a feltételezett Tisza-kormányok vállalják, hogy fegyverkezésre a GDP 5%-át, tehát a nemzeti jövedelem 20-30 százalékát költjük, akkor miből, mire fogja futni? Kiváltképp, ha egy másik ígéretben az szja 9%-ra csökken, ugyanis akkor a teljes szja-t elviszi a fegyverkezés.

A harmadik talán nem is probléma, hanem röhej. A reménykufár ugyanis azt ígéri, hogy negyedévenként ellenőrizni fogják, hol tart a Szent István terv végrehajtása. Elképzeltem, ahogy háromhavonta minden hálószobába betekintenek, hogy az ütemezés szerint b.sznak-e az erre kötelezett igazmagyarok?