Augusztus 20.-a ma hivatalosan „az államalapítás ünnepe”. A tűzijáték fényei alatt sokan talán nem is gondolnak arra, hogy ez a nap a történelem különböző korszakaiban mást és mást jelentett: volt Szent István ünnepe, volt az új kenyéré, és volt a köztársaság napja is.

Ez a sokszor átírt, újraértelmezett emlékezet rávilágít arra, hogy a történelem nem pusztán örökség, hanem küzdelem is – annak eldöntéséért, ki mondhatja meg, mi a nemzet „valódi” ünnepe.

A baloldali gondolkodás számára augusztus 20-a nem csupán az államalapításról, hanem az állam mibenlétéről is szól. Nem mindegy ugyanis, milyen alapokra épül az a bizonyos állam. A köztársaság eszméje – bármilyen töredezett történeti sorssal is – mindig a nép önrendelkezésének és a hatalommal szembeni állampolgári méltóságnak a kifejeződése volt.

A köztársaság nem pusztán államforma, hanem politikai és erkölcsi ígéret: hogy a közös ügyeink nem egy király, nem egy uralkodó réteg, nem egy párt tulajdonát képezik, hanem mindenkiét. A „res publica” – a köz ügyének – gondolata mindig a közösségi felelősséget, a demokratikus részvételt és az egyenlőség lehetőségét hordozta.

Ma, amikor a hatalom ünnepi szónoklatokban gyakran a nemzet egységéről beszél, valójában mély társadalmi törésvonalak, kirekesztés és szélsőséges egyenlőtlenségek szabdalják szét közösségünket. A köztársaság gondolata ilyenkor emlékeztethet minket arra, hogy nincs valódi közösség részvétel és egyenlőség nélkül.

“A demokrácia ott kezdődik, ahol az állampolgár nem fél.”

(Bibó István, A magyar demokrácia válsága, 1945)

A köztársaság elve az, hogy a polgár nem alattvaló, hanem résztvevő: joga van beleszólni a hatalom működésébe, és felelőssége van abban, hogy a közösség sorsa ne a kiváltságosok szűk körének érdekeit szolgálja.

A baloldal számára a köztársaság mindig is a szociális dimenzióval együtt volt teljes. A politikai egyenlőség önmagában kevés, ha mögötte a gazdasági egyenlőtlenségek szakadékai húzódnak. Köztársaságot csak akkor ünnepelhetünk, ha nemcsak a törvény előtt vagyunk egyenlők, hanem az élet lehetőségeiben is. Ha minden gyermeknek van esélye tanulni, minden dolgozónak joga van tisztes megélhetéshez, és minden embernek biztosítva van a szabadság és méltóság alapja.

„A szabadság nem abban áll, hogy valaki uralkodik másokon, hanem abban, hogy nincs fölöttünk uralom.” Marx: A Gothai program kritikája, 1875).

Augusztus 20-a lehet alkalom arra, hogy ne csak a múlt mítoszaira, hanem a jelen kihívásaira is tekintsünk. A kérdés ma nem az, hogy kinek a szentté avatott alakja vagy melyik ideológia határozza meg az ünnepet, hanem az,

hogy képesek vagyunk-e valóban köztársaságban élni: olyan közösségben, ahol a közérdek nem puszta szólam, hanem a mindennapi politikai és gazdasági gyakorlat alapja.

A köztársaság eszméje ma talán csendesebb, mint a tűzijáték robaja, de tartósabb is. Mert a tűzijáték egy este alatt elenyészik, a köztársaság viszont a mindennapokban él – vagy hal el. Rajtunk áll, hogy az ünnep pusztán látvány marad-e, vagy a közös felelősség, a szolidaritás és az egyenlőség ígérete is benne foglaltatik. 

Fodor Tamás, politológus