Az a hellyel-közzel megalapozott kifogás van mögötte, hogy a román társadalom vékony, de annál befolyásosabb rétege él alibi állások után kapott álomfizetésekből. És ez a túlfizetés lékeli meg a gazdaságot annyira, hogy ebbe a válságba jutottunk.

Ez körülbelül a magyar mészároslőrincezés, tiborczistvánozás román megfelelője, azzal a különbséggel, hogy messze nincsenek akkora illegális vagyonok Romániában (több felé osztja a "szinekuritáte" a pénzt), és a sokkal kisebb vagyonú szinekuristák nincsenek becsatornázva egyetlen autokrata mögé (hanem sok, kisebb hatalmat birtoklót szolgálnak ki).

A valóság az, hogy miközben tényleg van túlfizetés, szinekúra, korrupció (nevezzük épp a legdivatosabb névvel), aközben a román állam alapvető problémája mégsem ez, hanem a strukturális és gazdaságpolitikai okokra visszavezethető forráshiány.

Románia - akárcsak Magyarország - az elsivatagosodott vidéki települések kilátástalan láncolatából áll össze. Romániában - ellentétben Magyarországgal - van néhány működőbb gazdasági központ (Kolozs, Temes, Brassó és first of all Bukarest) - de egyébként a nagyvárosok közti vidékek pusztulnak. Ha nem lenne "szinekuritáte", akkor sem működnének.

Lehet a költségvetési hiányt tologatni, ide oda. Bízni az európai forrásokban. Az elsíbolt vagyonok visszaszerzésében. Hatékonyabb, szigorúbb adóztatásban. De ha minden összejönne, ebben a formában, a jelenlegi struktúrák mellett se működne az ország. Ha a fejünk tetejére állunk akkor se.

Ezt nem nagyon mondja ki egyetlen politikus se - mert nincs válasza arra, hogyan lehetne strukturális változtatásokat elérni, és olyan gazdaságpolitikát kialakítani, ami itt az Unió szélén kellő anyagi bázist biztosítana. Nincs erre forgatókönyv. Kegyetlen, kínos, de ez van.

És mivel ezt a tényt elhallgatja mindenki (a megszorítások hívei és kritikusai egyaránt) pótmagyarázatok, pótcselekvések jönnek. Pl. a politikai osztály elleni izgatás. Az állam elleni izgatás. Szórakoztató, hogy Romániában is maguk a politikusok művelik ezt leginkább. Az RMDSZ a "kevesebb állam" szlogennel kampányolt tavaly, és tulajdonképpen következetesen tartja magát ehhez a leegyszerűsítő szókapcsolathoz. Mert tudja, hogy a szavazói rühellik a "jól fizető" állami állásokban ténykedő "szinekúrákat". (Az RMDSZ klientúráját.)

És az RMDSZ azt sem mondja ki, hogy egy olyan szerkezetű országban, ahol az elsivatagosodott kistelepüléseken él a lakosság jelentős része kisebb állammal, állami szolgáltatások nélkül, állami infrastruktúra nélkül nem lehet megmaradni. Különösképpen nem lehet talponmaradni, ha valaki valamely etnikai közösség tagja, és az elsivatagosodott ország leginkább forráshiányos térségében él. A sivatag sivatagjában.

Ha már leegyszerűsítünk, lehetne ilyen fogalmakat is bevinni a köztudatba: "hatékonyabb állam", "gyorsabb állam", "könnyebb és hatékonyabb állam". És valószínűleg, ha ilyesmikben gondolkodnánk, megváltozna a viszonyunk a sokat szidott adózáshoz, a közszolgáltatásokhoz.

A következő hetek-hónapok Romániában a szakszervezeti egyeztetésekről, tüntetésekről, sztrájkokról fog szólni. Kivűlről nézve ijesztő válság ez. Valójában egészséges és fontos folyamat. Még mindig jobb nyíltan lemeccselni az érdekvédelmet és a közpénzek elosztását, mint valami homályos alkuval elfojtani és tovább halmozni a problémákat.

Nem tudom, hogy Magyarországon mikor lesz erre esély. Nézem a Tisza kongresszus utáni reakciókat. A kormánypropaganda megpróbálja infantilizálni, lebutítani a "működő országra" vonatkozó kérdéseket. A kormányt buktatni akarók pedig félnek igazán belemenni a részletekbe. Miért nem működik a mostani ország? (Túl Mészáros Lőrincen, Tiborczon). És tényleg, mi működhet-e az ország, az állam adott keretek és struktúrák között?

Akinek erre egyszavas, egymondatos, egybekezdéses, egyoldalas válasza van - hazudik, vagy máshol él. Mikor jön el a tényleges, valós társadalmi párbeszéd kora? Ez izgat a Tisza kongresszus után.