A tiltás ellenére 200.000 ember tüntetett a budapesti Pride-on. © Nicolas Liponne/imago images
Prológus: 2025. június 28., szombat, kora reggel
Ma van a nagy nap. Pár óra múlva kezdődik a Viktor Orbán által betiltott budapesti Pride-parádé. Naptári véletlennek köszönhetően az LGBTQ+ egyenlőségért küzdő éves tüntetés 30. évfordulója egybeesik a Stonewall-lázadás 56. évfordulójával, amikor New Yorkban, a Christopher Street-en meleg férfiak és drag queenek először emeltek szót az önkényes, gyakran brutális rendőri razziák ellen.
Egy nyugtalan éjszaka után a szállodai szobám ablakpárkányán ülök és az égre nézek. Az első meleg tüntetésen, amelyen részt vettem, 1982-ben volt Kölnben, a Gay Freedom Day-en. Akkor több száz férfi futott körbe egy szombat délután a kölni Neumarkt körül és skandálták: „Mi vagyunk a meleg nénikék, és üdvözöljük a járókelőket” – kísérve a klasszikus kézcsókkal és egy éles, rekedt „hui!” kiáltással. Mielőtt elindulnék a szállodából, még egyszer átfutom a legfrissebb biztonsági utasításokat: szilárd cipő – ha futni kell. Napszemüveg – ha könnygázt használnak. Készen áll a kifejezetten az Europe is watching tiltakozó akcióra tervezett póló, amelyen a „Support Budapest Pride 2025” felirat látható. Ez a kezdeményezés, amelyet Thomas Hermanns, Bettina Böttinger és Carolin Emcke társaságában indítottam, egy nyílt levelet tartalmaz. Ebben kifejezzük megdöbbenésünket és haragunkat a queer emberek helyzetének romlása miatt Magyarországon – egy olyan állapot miatt, amely a Pride-parádé betiltásával érte el ideiglenes mélypontját. Ez az EU-jog egyértelmű megsértése.
Georg Uecker
62 éves, színész és szórakoztatóipari szakember, Kölnben él. Leginkább a „Lindenstraße” című sorozat több mint 600 epizódjából ismert. Bettina Böttinger, Carolin Emcke és Thomas Hermanns társaságában Uecker létrehozta az „Europe is Watching” kezdeményezést, amely a queer emberek jogaiért küzd Magyarországon.
1. nap: 2025. június 26., csütörtök
Röviddel a Budapest-i leszállás előtt a repülőgép rázkódik és remeg. Ez a hírhedt, bármikor előforduló turbulencia? Néhány perc múlva a légörvények elcsitulnak. Semmi baj. Talán ez jó előjel a következő napokra – mert turbulencia valóban várható. Még soha nem jártam Budapesten. Még soha nem voltam tiltott tüntetésen. A Külügyminisztérium kifejezetten tanácsolja, hogy ne vegyek részt a Pride-parádén. Nem tudom, mi vár rám. De azt tudom, hogy sok más emberrel együtt jelzést akarok adni az ország autokratikus és homofób Orbán-izációja ellen.
2. nap: 2025. június 27., péntek
A történelmi Szabadság tér szélén: a rácsokkal és beton tömbökkel biztosított amerikai nagykövetség szinte eléri a második világháborúban elesett Vörös Hadsereg katonáinak emlékművét. Csak néhány lépéssel arrébb ragyognak a tűző napon Ronald Reagan és George H. W. Bush amerikai elnökök szobrai. A délutáni tűző napon előveszem a legyezőmet a zsebemből. Hirtelen egy férfi egyenesen felém tart. Nem értem, mit mond magyarul, de nem tűnik bóknak. Csak kitartó kérdezősködés után tudom meg egy városi séta résztvevőjétől, mit mondott: „Ez a vibrátorod, te mocskos buzi?” Valószínűleg összekeverte a vibrátort a ventilátorral. Mocskos buzi? Hah.
Este meghívást kapunk Karácsony Gergely budapesti polgármester Pride-fogadására. A vezetékneve magyarul karácsonyt jelent. A liberális, zöld városvezető gyors reagálással válaszolt Orbán Viktor Pride-felvonulás betiltására, és hivatalos városi rendezvénnyé minősítette azt. Ennek alapja egy 2001-es törvény, amely június utolsó szombatját a magyar szabadság napjává nyilvánítja. A városháza udvarán most gyűlik össze az Európai Parlament által valaha egy tagállamba küldött legnagyobb delegáció, sok magas rangú diplomata, köztük Athén és Barcelona polgármesterei, valamint Amszterdam polgármesternője is. Ez nem csak egy jel, hanem egy nagy felkiáltójel.
További információ:
Terry Reintke: „Sokan attól tartanak, hogy erőszakos cselekményekhez vezet”
LGBTQ-jogok: a magyar rendőrség betiltotta a Pride-parádét Budapesten
Pride-parádé Budapesten: az arcfelismerés és a pénzbírságok sem riasztják el őket
3. nap: 2025. június 28., szombat
Már órákkal azelőtt, hogy a felvonulás elindult volna, körülbelül harminc jobboldali konzervatív fundamentalista katolikus gyűlt össze a Duna partján a nemzetközi CitizenGO alapítvány szervezésében. A forró aszfalton térdelnek, rózsafüzért imádkoznak és a folyóra néznek. Nos, akkor: Donau nobis pacem.
„A történelem ismétli önmagát”
Georg Uecker (balra) és Karácsony Gergely, Budapest polgármestere © Georg Uecker
Miután összegyűltünk a városháza udvarán, Karácsony polgármester vezeti az EU-parlamenti képviselőkből, diplomatákból és aktivistákból álló kíséretet. De nehéz beilleszkedni a nagy sugárúton haladó felvonulásba: emberek tömege látható, ameddig a szem ellát. Amikor a felvonulás teljesen megáll, gyorsan terjed a hír: a szélsőjobboldali Hazánk Mozgalom tagjai blokkolják a Szabadság hidat. Az útvonalat spontán megkellváltoztatni. A nehézségek ellenére a hangulat vidám marad. Végül is több híd is összeköti Pestet és Budát – még ha nem is mindegyik a belvárosban. A szorosan egymás mellett menetelők könnyen beszélgetésbe elegyednek.
A legtöbb szlogen a saját készítésű karton táblákon és transzparenseken angolul van. A fiatal magyarok tudják, hogy ma a világ figyel rájuk. Zsolt, egy fiatal debreceni ápoló egy táblát visel, amelyen nagy betűkkel az áll: „Arrest me!” Ennyire rossz biztosan nem lesz. Orbán ugyan azzal fenyegetőzött, hogy letartóztatja a Pride szervezőit és még a polgármestert is, de minket, tüntetőket legrosszabb esetben pénzbírság fenyeget. Elmesélem Zsoltnak, hogyan jelentettem fel magam 1990 telén Londonban a rendőrségen. Maggie Thatcher brit miniszterelnök 1988-ban bevezette a hírhedt 28. szakaszt, egy homofób törvényt, amely tiltotta a homoszexualitás „népszerűsítését” az állami intézményekben. Két évvel később Thatcher a 25. szakasszal még egy lépéssel tovább akart menni. Bármilyen formájú „gay soliciting”, vagyis „meleg csábítás” a nyilvánosság előtt büntethetővé vált volna. Akkoriban egy nagy meleg csók-akcióra került sor a Covent Garden-i rendőrkapitányság előtt. Csókolóztunk, majd kézen fogva léptünk be a rendőrkapitányságra. A rendőrök láthatóan nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy önként jelentettük magunkat egy olyan törvény miatt, amely még nem is lépett hatályba. Ráadásul egyre több állítólagos férfi pár érkezett, hogy kövesse a példánkat. Zsolt érdeklődve hallgat, ami nem magától értetődő, ha idősebb férfiak mesélnek a múltról.
Karácsony és Orbán, vagyis a város és az állam közötti nyílt ellenségeskedés emlékeztet a Thatcher miniszterelnök és az akkori londoni polgármester, Ken Livingstone, a Munkáspárt baloldali szárnyának képviselője közötti viszályra. Ahogy Orbán a gyűlölt Karácsony-t gazdálkodási hibákkal vádolja, és az azzal vág vissza, hogy a miniszterelnök ki akarja véreztetni a fővárost, úgy vitáztak és veszekedtek Thatcher és Livingstone is az 1980-as évek elején. Csakhogy ő még drasztikusabb lépéseket tett: feloszlatta a Greater London Council-t, a város legfőbb közigazgatási szervét, amivel London a világ egyetlen központi közigazgatás nélküli metropoliszává vált.
Zsolt értetlenül rázza a fejét. „A történelem ismétli önmagát” – mondja. A felvonulás lassan újra elindul.
Az alternatív útvonal az Elisabeth-hídon vezet, amelyet Sisi császárnéról neveztek el, akit röviddel a híd építésének megkezdése után Genfben meggyilkoltak. A Szabadság-hidat a rendőrség mindkét végén lezárta, így a szélsőjobboldali ellen tüntetők, a Mi Hazánk tagjai ott ragadtak. A budapesti rendőrség, amely néhány nappal ezelőtt még megerősítette a Pride-tilalmat, úgy tűnik, meghajolt a tények normatív ereje előtt: a tüntetők száma elsöprő, körülbelül 200.000 résztvevő van. A felvonuláson nem láthatók fétisruhás férfiak vagy drag queenek. Ilyen tiltott rendezvényen ilyen feltűnően megjelenni túl kockázatos lenne. Csak két kocsi van. Kevés zene, nincs meztelen test.
És akkor hirtelen megjelenik két ellenfelünk. Ketten. Az egyik egyfajta bíborosnak öltözve, olcsó hatású feszületet lenget, a másik kissé görnyedten fut mögötte egy túlméretezett Biblia-utánzattal. Ez az egyházi maskarabál szinte arra enged következtetni, hogy blaszfémikus paródiáról van szó. Ha komolyan gondolják, mindenképpen jobb jelmezekre lenne szükségük. Az Elisabeth-hídon sok fotós áll. Nem igazán lehet megkülönböztetni, ki dolgozik független médiának, és ki a fenyegető arcfelismerés miatt van itt. A felvonulás végén, a Duna budai oldalán végre meglátjuk a szélsőjobboldali ifjúsági mozgalom, a „64 Vármegye” kétes alakjait. A rendőrség a sziklafalhoz állította őket, és elzárt minket tőlük. „Ti vagytok azok a srácok a másik partról” – mondom elhaladva, remélve, hogy nem értenek németül.
Epilógus: 2025. június 29., vasárnap
Az út során a taxisofőrrel beszélgetek, aki Bécsben tanult, ezért nagyon jól beszél németül. Az idei, első és remélhetőleg utolsó Pride-tilalmat Orbán puszta figyelemelterelő manőverének tartja. Magyarország már régóta gazdasági recesszióban van, magas az infláció, csökkennek a reálbérek, és az EU a jogállamiság megsértése miatt milliárdokkal fagyasztotta be a támogatásokat. Jövő tavasszal parlamenti választások lesznek. Innen fúj a szél. Nem adom fel a reményt, hogy a következő Pride-parádéig Orbán korszaka már történelem lesz. Akkor szívesen visszajövök. Viszlát, Budapest!
Forrás: A ZEIT 28/2025 számából, frissítve 2025. július 2-án, 16:58-kor
https://www.zeit.de/2025/28/pride-parade-budapest-ungarn-viktor-orban/komplettansicht
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
