A harminc év  elszaladt, de emberarcú kapitalizmus helyett ma itt egy mentális kihívásokkal küzdő és e tekintetben folyamatos vesztésben levő nepotista tolvaj és évtizedes seggnyalója emberkedik. 
A magyar társadalom meg nyálcsorgató idióta módjára várja a csodát, amit majd meg is tapasztal, kétségtelenül.
Készül a hatalmon levő párt egy vesztes választásra, miután már vezére annyit lopott, hogy az még magyarembernél is kiverte a biztosítékot, és készül a szekta 2.0-ás változata, mely az ország számára leginkább megfelelő vezérelvű párt lesz szintúgy.
Ennek a népnek apafigura kell.
Apátok, Péter, vagy hogy is...
Igy aztán aktualizálni lehet a népi jövendölést, mely szerint  azt már tudjuk , mi lesz, csak még azt nem tudjuk, addig mi lesz?
Hát aktuálisan addig most további néphülyítés lesz, ( csatlakozunk az európai ügyészséghez, jogállami megoldásokkal visszavesszük az ellopott vagyont, ami egyébként nem is a mi feladatunk, hanem a független magyar bíróságoké, stb.
Új poltpétert választunk száz évre, a mozdítható vagyont jól eldugjuk külföldön és belföldön is, külföldi beruházásokba fogunk, külföldirészvényeket, cégeket vásárolunk, vagyonkezelő cégeket, alapítványokat gründolunk, - akkor tudják majd visszavenni a lóvét, mikor a Nina dalol, - további feladatunk pedig az új Messiás imádása lesz, ami rámutat szeretett népünk súlyos terheltségére, és ama genetikai sérülésére, mely azt a tünetet okozza, hogy semmiből sem tanul.
Ez a Messiás-jelölt vállaltan jobboldali, mindenki érdekeit kívánja képviselni, ami nagyon szép törekvés, csak az a baj, hogy aki mindenki érdekeit képviseli, az nem képviseli senkiét.
Mindenesetre én azért a sivatagban - már csak előélete okán is - nem bíznám rá a vizeskulacs cipelését, nem tűnik egy önmegtartóztató fajtának.
A jó játékos tudja, mikor kell feladni, a még jobb az utódjáról is gondoskodik.
A "mindegy, hogy ki, de zavarja el már valaki" jelszavával most végre létrejött az ellenzéki egység, - szinte mindenki ott ugrál az új szektapróféta mögött, aki semmit se képvisel.
Olyanok is egységet hirdetnek, akik eddig hallani se akartak róla.
Ha nem volna tragikus, halálra röhöghetné magát az ember...

Jobbról még ott a Mi Hazánk, mely a kiváló névválasztás példája, én például nem szeretnék olyan országban élni, ami az ő hazájuk, mert nem biztos, hogy nekem is helyem lenne benne.
Márpedig a hazának olyannak illik lenni, hogy te is, én is békésen élhessünk benne, kerülve minden ideológiai terrort.
Balról a szocialisták maradéka agonizál, akik némi szívességet téve a maffiának  elvégezték a piszkos munkát, felszámolták a baloldalt.
Van még a balliberális párt is, erős szociális érzékenységgel és régi-új menedzsment alatt, nekik meg a külpolitikájukkal nemigen tudok egyetérteni.

És akkor erről néhány szót...
Folyik a világ újrafelosztása.
Ezt nem a kolostormalac ismerte fel, ő csak megértette és a tényeket nem keveri a vágyakkal.
Nagy tragédiám, hogy éppen ez a tolvaj fogadta el ezt a világpolitikai folyamatot , bár nem minden lépésével lehet egyetérteni.
De ez részletkérdés, az viszont nem, hogy milyen a viszonyunk az Európai Unióhoz és a hatalmi játszma szereplőihez.
Kezdjük talán utóbbival.
A világ két legnépesebb országa Ázsiában található: Kína és India.
Hárommilliárd ember.
A harmadik helyezett USA ennek tizede.
Oroszországot az angolszászok sikeresen eltávolították Európától, jóllehet az Oroszországgal való szövetség lett volna az egyetlen esély arra, hogy Európa komoly világpolitikai szereplő legyen.
Az EU országainak területe 4 000 000 km², míg Oroszország európai részének területe 3 969100 km² 110 millió lakossal, - a legnagyobb európai ország.

Ázsia országainak területe 44 millió négyzetkilométer, tizenegyszerese Európáénak.
Oroszországban a Mengyelejev-táblázat összes eleme megtalálható, a ritka földfémek lelőhelyeinek tekintetében Kína van előkelő pozícióban, feldolgozásukban gyakorlatilag majdnem monopolhelyzetben..
Technológiai fejlettségét tekintve Kína, amikor az USA nem volt képes embert szállítani a Nemzetközi Űrállomásra leszállt a Hold túlsó felén, és még ebben az évtizedben emberlakta űrállomást épít a Holdon, hadiflottája a legnagyobb a világon, hatodik generációs vadászgépet fejleszt, hadserege létszáma pedig valamennyi más országét felülmúlja.
2001 és 2013 kötött több cementet használt fel, mint az USA az egész huszadik században.
Az USA gazdaságának 26 % - a gyártás, a többi szolgáltatás - a kínaiaknál fordított az arány, és a ritka földfémek feldolgozásának 96 százalékát Kína végzi.
A világ ipari termelésének 35%-át adja.
És ott van még India is...

Európa semmivel, de szó szerint semmivel nem rendelkezik, ami a mai világban fontos lenne.
Nincs nagy területe, nincs magas lakosságszáma, nincsenek hatalmas nyersanyagkészletei, nincs hadserege, nincs egységes politikai struktúrája, semmije sincsen, legfeljebb itt található a világ múzeuma és itt élnek a gyarmattartók utódai, ami még a politikai mozgásteret is beszűkíti, például Afrikában.
Az EU vezetése úgy tetszik, nem látott sem térképet, sem statisztikai zsebkönyvet, és éppen a vak ló magabiztosságával masírozik a semmibe.
Erősíti a ruszofóbiát, jóllehet fél évszázadon át zavartalanul és jövedelmezően kereskedett az oroszokkal, akikkel kölcsönösen az utolsó esélyként tekinthetnének egymásra, hogy világpolitikai tényezők maradhassanak.
Az USA - ha nagyobb baj nem lesz - a következő évtizedekben el lesz foglalva saját maga újraiparosításával, dollárválsággal, pénzügyi, gazdasági és etnikai problémáinak megoldásával.
Nincs túl  messze az idő, mikor az anerikai elnök elégedettem mondhatja, hogy "¡Sí, finalmente resolvimos nuestro problema!"- ha egyáltalán mondhatja.
Róma példája örök, a Római Birodalmat is a barbárok juttatták a tönk szélére.
Ehhez képest kedvenc "jobbhíján" pártom új vezetése sem korrigál.
A kuplerájban a Madám kicseréli a bőrdiványt, a lányok  maradnak, a szélsőséges atlantista megközelítés marad, amiből egyértelműen kiderül, hogy más a véleményük a világ folyásáról, mint nekem.
Magánjellegű a probléma, de nincs kire szavaznom. 
Egy reményem marad, hogy a világpolitika valamelyik békés és határozott változása kikényszeríti az Unióban is az épeszűek hatalomátvételét és elkezdődhet megint egy olyan harmincéves folyamat, mely Európa és Oroszország közeledéséhez, végső soron szövetségéhez vezet.


Ezt én persze már nem érem meg, de a mennyei oázisból, ahol jótetteim végső jutalmaként gyönyörű teve-hurik társaságában elégedettem ropogtatom magostól a datolyát, majd elégedetten nézegetek lefelé plasztikázott szemhéjú honfitársaimra.
És még véletlenül se mondom, hogy én megmondtam...

:O)))