2016-ban még kényelmes volt az ukrán vendégmunkások behozatala, hiszen a Fidesz így segítette a nálunk jelenlévő ipari multik termelékenységét. Mára viszont újfent bűnbaknak használja fel őket a rendszer. Nem őket kell tehát gyűlölnünk, hanem azokat, akik szolgaságba kényszerítve hozták az országba őket (is.)
„Ha továbbra is migránsmentes Magyarországot akarnak, és nem akarnak ukrán vendégmunkásokat, akik lenyomják a béreket, szavazzanak a kormány konzultációján.” A tudósítások szerint ezzel a fordulattal biztatta szavazásnak nevezett konzultációja aláírására Orbán Viktor az ifjú szakmunkásokat. Minden minden évben, Orbán most is éppen aktuális gondolatait osztotta meg a magyar ipar legifjabb tagjainak szervezett „Szakma-Sztár” verseny megnyitóján, így ebben az évben éppen újabb fő politikai célja, Ukrajna EU-csatlakozása ellen kampányolt nekik.
Jogosan vetődhet fel, hogy a miniszterelnök és a kormány legújabb ellenségképe, az „ukránok” egyszerre régi és újszerű célpont. Ellenzékként az MSZP 2001-ben „23 millió román” érkezésével riogatott egy magyar román államközi szerződés, az Orbán – Năstase paktum után (azóta sem értek ide, vagy inkább túlmentek rajtunk: Olaszország, Németország, Spanyolország felé).
Később végighallgathattuk a 2015-16-os migránsozás idején, már a Fidesztől, hogy csak a közel-keleti és muszlim érkezőkkel lesz a gond, mert ők „kultúridegenek”, de éppen a 2016. októberi, következő kétharmadokat megalapozó „bevándorlás elleni népszavazás” előtt egy hónappal derült ki, a hiányszakmákban az akkori pénzügyminiszter és mostani jegybankelnök, Varga Mihály „ukrán vendégmunkaerőt” kíván alkalmazni.
Így a 2016. évi módosítások – az 1990 utáni magyar történelemben is egyedülálló módon,
- lehetővé tették, hogy ukrán állampolgárokat közmunkásként alkalmazzanak,
- 2016 februárjától tartós munkavégzés esetén a vendégmunkások csokot is igényelhetnek,
- 2016 július után harmincról 10-15 napra rövidítették az ügyintézési időt a munkavállalási engedély esetén,
- 2016 nyár közepén hoztak egy új szabályt, ami alapján hiányszakmákban már nincs is szükség munkavállalási engedélyre,
- és innentől fogva az ukrán állampolgárok a „szomszédos ország állampolgára” kategóriába tartoztak, ami jóval kedvezőbb helyzetbe hozta őket a munkavállalásnál egy szírrel vagy afgánnal szemben.
Röviden szólva: a mai szakmunkás-tanulók még talán tízévesek sem voltak, amikor a kérdés: jöjjenek-e Magyarországra nagy számban ukrán vendégmunkások, vagy sem, már rég eldőlt. Jöhetnek, és Orbán Viktor kormánya döntött így.
A titok nyitja az Index akkori cikke szerint az volt, hogy az EU által követelt menekültkvótákat Lengyelország és Magyarország akkor úgy tudta megoldani, hogy az oroszok és ukránok közötti, Donyec-medencében folyó háború okán a teljes menekültkvótájukat ukrajnai érkezőkkel akarták feltölteni.
Azután is, hogy 2022-ben az orosz-ukrán háború kitört, a magyar állam – legalábbis az első hónapokban – szinte példaszerű menekültügyi rendszert működtetett az Ukrajnából érkezők részére. Igaz, ezt végül teljes mértékben és kegyetlenül felszámolta.
Ezzel párhuzamosan viszont az iparban és szolgáltatások területén még mindig nem tudtak minden állást betölteni. Így történhetett az, hogy a nagyobb ukrajnai háború kitörése után, 2022 júniusában a parlament törvényi szintre emelt egy korábbi veszélyhelyzeti rendeletet, amely az ukrajnaiak korlátlan beutazását is lehetővé tette, munkavállalás céljából.
Ha tehát valaki ebben az országban tett azért, hogy „a béreket lenyomó ukrán vendégmunkások” érkezzenek ide, akiktől az ifjú szakmunkásoknak Orbán szerint rettegniük kell, akkor az Orbán Viktor és „illiberális demokráciája” volt.
Azóta már nem csupán onnan, hanem Indonéziából, a Fülöp-szigetekről, Latin-Amerikából is rekord számú vendégmunkás dolgozik Magyarországon: számukat 2024 tavaszán már összesen 120 ezerre teszik. A kormány erre hangzatos, vendégmunkát nagy mértékben korlátozó intézkedési tervekkel és ígéretekkel reagált, amelyekből mostanáig semmi sem lett, a beutazási feltételek pedig alig szigorodtak.
De miért is? Hogyan lehetséges az, hogy amit most a Fidesz „véleménynyilvánító népszavazása” az egyik legfőbb veszélynek ad el az országra nézve, az elmúlt nyolc évben politikája egyik fő elemévé lett?
A válasz az országban a törvénykezésre valójában a legtöbb hatást gyakorló nemzetközi és hazai multik táján kell keresnünk. Tagadhatatlan tény ugyanis az, hogy a vendégmunkás nem jó kedvében érkezik egy magyarországi akkumulátorgyárba, motor-összeszerelőbe, vagy egy gumis kazán mellé dolgozni, hanem azért mert:
- ugyanazok az erők, amelyek most alkalmazzák – akár Magyarországon – tönkretették a szülőhazáját,
- munkát pedig nálunk csupán külföldi „munkaerő-kölcsönzőnek” nevezett cégen keresztül kap. Ez ilyen cég pedig elveszi az útlevelét, ellenőrzi hol lakhat, szabadidejében mit csinálhat, és merre járhat, vagy kivel beszélhet. Egyszóval tehát modernkori szolgaságra kényszeríti ezeket az embereket.
- ezek a vendégmunkások sokszor egyáltalán nem olcsón alkalmazhatóak, hiszen a gyárnak plusz járulékot kell utánuk fizetnie a kölcsönzőcégnek is, főként azért alkalmazzák őket nagy számban, mert jelenlétükkel az összes dolgozó érdekérvényesítése ellehetetlenül és megnehezül, de pontosan azért mert a vendégmunkásnak nincsenek egyenlő jogai a magyarországi munkással.
Nem a vendégmunkás töri le tehát a magyarországi munkás bérét, hanem mindannyiukat alkalmazó tőkés cégcsoport és annak menedzsmentje használja ki a helyzetet.
Nem csoda tehát, ha a legtöbb, súlyos konfliktus a magyarországi gyárakban nem a szalag mellett együtt dolgozó hazai- és vendégmunkás között tör ki, hanem éppen a hazai munkás fölé rendelt külföldi munkavezető, menedzser és a munkások között, előbbi kegyetlen munkamódszerei miatt.
Számos olyan – kínai, nyugati, dél-koreai székhelyű – multinacionális cég működik itt nálunk is, akik így cselekszenek. De hasonló folyamatok vezérlik az ipari vállalatok profit-termelését mindenfelé a környékünkön. Ezek a cégek viszont a kormány kedvencei – megadóztatni, engedményekre kényszeríteni őket meg sem próbálják.
Amíg ez így marad, szemernyi kétségünk se legyen afelől, hogy a „bérek letörése” Orbán Viktor nyilvános uszítása ellenére szakadatlanul folytatódni fog. Főleg válságos időszakokban.
Ha Ukrajna EU-csatlakozása az elkövetkezendő 10-20 évben meg is valósulna, az csupán azt döntené, el, honnan tudnak majd a multik további, komoly erőket mozgósítani.
De kétségünk se legyen, ha Ukrajna mégsem lesz az unió tagja, a nagy cégek – a kormány asszisztálásával – így is éppen elég lerombolt országból, környezetileg tönkretett Európán kívüli vidékről tudnak majd éppen elég elkeseredett embert mozgósítani, hogy a magyarországi gyárakba hurcolják őket.
Tudtad, hogy a Mércének is felajánlhatod az adód 1%-át?
Ez egy gyors és egyszerű módja annak, hogy támogasd a szolidáris újságírást, ami neked nem jelent pluszköltséget. Ha szeretnéd, hogy a lapunk fejlődni és épülni tudjon, arra kérünk, idén ajánld fel nekünk az 1%-odat!
