Mínuszos hír ebben az országban az, hogy Magyarország biztosan nem lesz jelen Moszkvában Május 9-én, a győzelem napi megemlékezésen. Mert nekünk ez nem ünnep, mondják a NER antikommunista beszélő fejei, sőt ez a történelmünk legnagyobb tragédiája…

A kormánysajtó nem ír inkább erről az egészről, mert ugye ők hagyományos értelemben fasisztoidak. Kellemetlen úgy az oroszok fenekét kényeztetni, hogy legnagyobb ünnepüket mi legnagyobb vereségként éljük meg. 

A kormányoldalon máig azok az egykori politikusok a hősök, akik kiéhezett hiénaként rohantak Hitler után az orosz sztyeppére és küldtek oda alkalmas felszerelés nélkül eleve pusztulásra ítélt kétszázezernyi derék magyar katonát. A halálba. A rettenetes, emberhez méltatlan fagyhalálba. 1943-ben majd kétszáz kilométer hosszan álltak kisebb nagyobb halmok a hó alatt. Apák, fiúk holttestei. Csontjaikat máig veti ki magából a föld, mert többségüknek nem jutott más sírhely csak egy bombatölcsér vagy egy sekély gödör. Ha szerencséjük volt, az orosz muzsikok hevenyészett kereszttel, néhány szál vadvirággal és halkan mormolt pravoszláv imával elbúcsúztatták őket. 

Szóval a mai rendszerben az a politikai érték, hogy a föld söpredékével, a nácikkal közösen rohantunk a misztikus keletre és álmodoztunk arról, hogy csak félig untermensch népként majd jut nekünk is Ukrajna és Oroszország zsíros földjéből. Szadista altisztek, “vitézek” álmodoztak a hatalmas Don melletti birtokról és hajtották a beosztott katonákat a szovjet hídfők elleni rohamokra. Sikertelenül.

A reménytelen és értelmetlen véráldozat ma a hősiesség. A hazafiúi tett. Alapérték kormányunk számára. És ugyanezek a politikusok szépen öltönyt vesznek és nyakkendőt kötnek, amikor Moszkvából olcsó olajat és gázt remélnek, amit aztán itthon el lehet adni uniós áron. És persze nekünk ezt a mutatványt meg is kell tapsolni.

A másik oldal, tudjuk az “európai demokrata” érzelműek is kussolnak. Mert ugye ők se mennének Moszkvába Május 9-én. Nálunk ők azok, akikről Lavrov orosz külügyminiszter Európa új fasisztáiként beszélt. Akik szerint a világon mindenhol diktatúra van, kivéve náluk. Politikailag kiürült rendszereik lennének a példaképek a harmadik világ számára. Olyan politikai tákolmányok, ahol már évtizedekkel ezelőtt eltűnt az értékelvű politizálás, a bal nem bal, a jobb nem jobb. Apropó! Oroszország szörnyű nagy diktatúrájában máig politikai tényező a kommunista párt. Nyugaton írmagja se maradhatott a valódi baloldalnak.

Szóval a Magyarországon levő demokraták, akiket a Fidesz egységesen “baloldalnak” nevez, nem tekint győzelemként a győzelemre. A kérdés, hogy akkor miként is vélekednek a magyar nemzet eme sorsfordulójáról? Nyilván nincs is álláspontjuk. Üresfejű technokrata az összes, akik kényes témákról nem beszélnek. Emiatt igazából nem beszélnek semmiről. A nagy magyar szellemi sivárságba beleböffentik, hogy “putyinbérenc orbántakaroggy”, könnyes szemmel meglengetik az uniós zászlót és ezzel részükről le is van tudva a politika. Várják a szavazatokat meg a képviselői fizetést. Öt év fizetett naplopás. 

És mindeközben nem tudjuk kinek is ünnep már az, ami nekünk ünnep. A béke, a szenvedések vége, az újrakezdés lehetősége. Mert Május 9-én nem csak azt ünneplik Moszkvában, hogy bátor harcosok kitűzték Berlinben a szovjet zászlót! Ünneplik azt is, hogy a megmaradt 9 millió magyar előmászott a romok alól, és újjáépítette ezt az országot. És ünneplik azt is, hogy az ezeréves nyomorban tengődő parasztok földet kaptak. És ünneplik azt, hogy elbukott a nácizmussal halálos szövetségre lépő úri Magyarország. Horthy és rendszere, mely az antant vazallusaként kezdte és Hitler megalázott csatlósaként fejezte be. 

Valami nagyon nincs jól ebben az országban. Beteges, ha azt tekintik jónak, ami rossz volt és rosszként kell elfogadni mindazt ami jó volt. És ma már igazából vitatkozni sincs kedvünk. Generációk nőttek fel a ruszofób antikommunista agymosáson. Ilyen helyzetben nem tehetünk mást, mint azt, hogy kérlelhetetlenül ragaszkodunk az igazunkhoz. Egy centit se engedünk abból, hogy a felszabadulás felszabadulás volt, a győzelem pedig győzelem. Erre a kérdésre csak kétféle válasz van. Komcsi győzelem vagy náci vereség. Harmadik opció nincs.

Kalmár Szilárd