Izrael Állam alapítói között jelentõs számban voltak a vészkorszak (és az azt közvetlenül követõ "bûntudat"-pogromok) túlélõi. Ezért tökéletesen érthetõ, hogy Izrael Állam különösen sokat tesz a vészkorszak emlékezetének fenntartásáért, az áldozatok emlékének ápolásáért, az "igaz emberek" emléke elõtti tisztelgésért (nem jártam Jeruzsálemben, így nem tudom, hogy a "világ igazainak" kertjében a szovjet (és persze a többi szövetséges) katonáknak méltó emlék van-e állítva).

Viszont kétségtelen tény, hogy a vészkorszak áldozatai nem Izrael Állam (leendõ) állampolgárai voltak.

Az elpusztítottak között természetesen jó néhány cionista (tehát Izrael Állam létrehozását politikai célként valló) is volt, de többségükben német, magyar, lengyel, szlovák, szovjet (ha úgy tetszik ukrán, orosz stb.) és egyéb identitású, mellesleg zsidó eredetû és/vagy vallású emberek voltak, akik sokszor csak Hitlertõl tudták meg, hogy õk valójában zsidók.

Nem beszélve itt most arról, hogy a második világháborúban a hatmillió elpusztított zsidó mellett még több mint ötvenmillió ember pusztult el. (Korábban) már megpróbáltam vázolni, hogy e gyilkosságözönben miben állt Auschwitz egyedisége. Ahogy valaki - szerintem tökéletesen helyesen -

fogalmazott, az egyediség nem az áldozatok oldaláról, hanem a gyilkosok oldaláról jelentkezett.

A hivatalos izraeli politika azonban ezt az egyediséget kiforgatja, kísérletet tesz az auschwitzi áldozatok kisajátítására és államrezonná változtatásukra. Ugyanezt

teszik az Izrael mellett politikailag fellépõ cionisták a diaszpórában.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy mindenkit, aki bírálja Izrael Állam politikai lépéseit, azt – Auschwitzra hivatkozva - antiszemitizmussal vádolják.

Ha valaki (éppen a kontraszt-hatás miatt - hogy tudniillik a zsidóknak azután igazán tudniuk kellene, mirõl van szó), az izraeli kormány, illetve az izraeli erõszakszervezetek egyes palesztin-ellenes lépését a nácik zsidóellenes lépéseihez hasonlítja, akkor az egyenesen botránynak lesz minõsítve.

Megint csak azért, mert - állítólag - az illetõ egyenlõségjelet tesz az áldozatok (a zsidók, tehát Izrael Állam) és a gyilkosok (a nácik) közé.

És a korszellem (már megint a korszellem!) szemet huny a felett a csúsztatás felett, hogy "a zsidók, tehát Izrael Állam ...".

Ami itt történik, az roppant veszélyes.

Miközben Izrael Állam meggyõzõdéses antifasisztákat (köztük nem kevés zsidó származásút, sõt vészkorszak-túlélõket és leszármazottaikat) nyilvánít antiszemitává e hamis szillogizmus jegyében, gyakorlatilag a szélsõjobboldal monopóliumává teszi az izraeli politika bírálatát.

A szélsõjobboldal ugyanis nem tesz mást, csak megfordítja az izraeli államrezont.

Izrael Állam szerint, aki bírálja Izrael Államot (még ha csak, mint államot és nem, mint zsidó közösséget is!) az antiszemita.

"Helyes" - mondják erre a szélsõjobboldaliak - "mi is így gondoljuk. Mivel mi jogosan bíráljuk Izrael Államot a palesztinokkal szembeni politikájuk miatt, tehát jogosan

vagyunk antiszemiták. Ti mondtátok, hogy a zsidók és Izrael Állam egy és ugyanaz!"

Ha nekem az a véleményem, hogy "Izrael elnyomja a palesztinokat", akkor nagyon nehéz elhatárolódnom attól a szélsõjobboldaltól, amelyik azt harsogja, hogy "Izrael

elnyomja a palesztinokat, tehát üsd a zsidót!", pontosan azért, mert ugyanakkor Izrael Állam meg azzal vádol, hogy "csak azért mondod, hogy elnyomom a palesztinokat, mert ütni akarod a zsidókat".

Európa baloldala nem tüntethet Izrael politikája ellen, mert

Izrael Állam azonnal antiszemitizmust és Auschwitzot kiált, másrészt azonnal szélsõjobboldaliak csapódnak a tüntetõkhöz, akik a tüntetésnek egy kis pogrommal adnak nyomatékot, és Izrael Állam ezt egyértelmûen magával a tüntetéssel hozza összefüggésbe.

Csakhogy, ha a baloldal nem tüntet, attól még antiszemita pogromok lesznek. Azt ugyanis nem a baloldali tüntetõk csinálják.

Megint csak az érzékeny lelkûek félreértését elkerülendõ.

Nem ebben az írásomban akartam kifejteni a közel-keleti problémával kapcsolatos nézeteimet. Nem azt állítom, hogy minden Izraelnek címzett nem szélsõjobboldali bírálat a priori helyes. Csupán arra bátorkodom felhívni a figyelmet, hogy Izrael Államnak nincs semmilyen, sem erkölcsi, sem másmilyen joga Auschwitw-cal takaródzva tabuvá nyilvánítani minden ellene irányuló kritikát.

Ha pedig valamely lépésüket a nácikéhoz hasonlítják, elõbb el kellene gondolkodni e hasonlat igazságtartalmán (amely valószínûleg sem nem 0, sem

nem 100 százalék), és nem a "zsidók, tehát Izrael Állam" csúsztatással csípõbõl kegyeletsértéssel vádolni a bírálót.

Mint "második generációs vészkorszak-túlélõ" és mint antifasiszta, meggyõzõdéssel jelentem ki, hogy az auschwitzi áldozatokat megilletõ kegyelet nem terjed ki Izraelre, az államra.

Annak saját tetteiért a saját maga nevében kell vállalnia a felelõsséget.