150 évvel ezelőtt ezen a napon született az 1919-es háborúban a csehszlovák 2. hadosztályt vezető Josef Snejdárek.

 

A katonatiszt hosszú időn át szolgált a francia idegenlégióban, majd a világháború után visszatért hazájába. A Stromfeld vezette Északi Hadjárat során, az 1919. június 10-én indított csehszlovák ellentámadás során az ő katonái érték el a legtöbb eredményt, visszafoglalták Zólyom és Selmecbánya városokat. A hadművelet általános célja, Léva és Kassa visszafoglalása azonban nem sikerült.

Snejdárek neve később is előkerült, a Tanácsköztársaság katonai összeomlása után a salgótarjáni vöröskatonák rendezetten vonultak vissza városukba, a direktórium is a helyén maradt, a helyi vezetők értesülve a román megszállást kísérő kegyetlenkedésekről és rablásokról, a Losoncon állomásozó csehszlovák katonai parancsnokhoz fordultak, kérve, hogy ők szállják meg a várost. Ez azért volt szürreális kérés, mert néhány hónappal korábban a város megvédése lett a háború egyik fordulópontja.

Végül az a kompromisszumos megoldás született, hogy egy román katonai küldöttség elszállította a városból a vöröskatonák fegyvereit, a megszállást azonban már a csehek hajtották végre. A terület parancsnoka Josef Snejdárek lett, aki megtiltotta a lakosság elleni atrocitásokat, a városban ezekben a napokban neki köszönhetően nyugalom volt. Még az is felmerült, hogy Salgótarján városa kéri csatlakozását Csehszlovákiához, azonban erre nem került sor annak ellenére sem, hogy pontosan tudták, hogy a csehek elvonulása után lecsaphat a fehérterror a nógrádi megyeszékhelyre is. Végül Snejdárek és katonai három hónap után 1919. november 11-én vonultak ki a városból. Eddigre a fehérterror mérséklődött, Salgótarjánban nem is került sor megtorlásra.

Josef Snejdárek a másik oldalon állt, de katonai munkássága és emberi tulajdonságai alapján méltó arra, hogy tisztelettel legyünk az irányába!