Még pár nap, és az emberiség azon része, mely messiásvárással foglalkozik, elégedetten hátradőlhet,  hisz beiktatják Amerika 47. elnökét, és ezzel meg is lesz mentve a világ.
Vagy kisnyúl...
Mindenesetre nem a demencia fogja képviselni a világ első katonai hatalmának irányítását, bár azt hiszem, hogy a kiszámíthatatlanság éppen ezért megnövekszik, hiszen hősünk erőszakos és küldetéstudatos.
Ez utóbbi tulajdonság egyébként az amerikai átlagember sajátja is, hiszen - mint tudjuk - az USA minden világok legjobbika, és magától az Úrtól rendelkezik felhatalmazással, hogy megmondja nekünk, sötétségben és vakságban tévelygőknek, hogy mi is a tuti.
Aztán ha nem fogadjuk el, akkor arra is felhatalmazással rendelkezik, hogy jól kupán csapjon mindenkit, aki - mint ezt az index megírta - nem ért a szép szóból, oszt az ilyen majd jól megnézheti magát.
Mert az egy dolog, hogy Amerika erőszakos akaratérvényesítő, hogy csak Irakot, Iránt, Európát, Afrikát,  Délkelet-Ázsiát a Közel-Keletet - szóval nagyjából ez egész világot nézzük, de csicskái is akadnak mindenfelé, akik saját érdekeikért szívesen beállnak a világ kocsisorára nehéz testi munkásnak...
Európának már annyi, abból a gödörből, ahová az amerikai politika létráján von der Tápostyúk lemászott, majdnem kilátástalan kievickélni.
Trump - pedig még be sem iktatták - máris beledurrantott a nulláslisztbe, bejelentette igényét Grönlandra, Panamára, Kanadára, új frontot nyitott az illegális bevándorlók ellen, egyszóval aktivitása határtalan.
Optimizmusa is.
Nem is csoda, aki hozzászokott az erő birtoklásához, nemigen akarja a helyzetét átértékelni, míg csak a körülmények rá nem kényszerítik.

A világ most azt figyeli, hogy mit tesz Ukrajnával kapcsolatban.
Van egy pozitív forgatókönyv, mely szerint kiegyezik Putyinnal, és talán ez lenne a legjobb.
A legrosszabb, ha folytatja Biden elemcserélőinek politikáját és katonai megoldást erőltet.
Ebben az esetben Ukrajnának annyi, és a világ simán belecsúszhat egy atomháborúba, még akkor is, ha ezt senki sem kívánja.
Tetszik-nem tetszik, Amerikának figyelembe kell vennie Oroszország biztonsági érdekeit, mert arra ugyan fel van készülve, hogy egyszerre akár három hagyományos helyi háborút folytasson, de arra nincs, hogy két vezető atomhatalommal háborúzzon egyszerre.
Hamar kiderülhet, hogy a repülőgép-hordozók éppoly elavultak, mint a harckocsik, és a háború az amerikai kontinensen kissé kényelmetlenebb, mint más földrészeken.
Márpedig ha Kína képes leszállni a Hold sötét oldalán, akkor a rakétáit elküldheti a világ sötét oldalára is, Oroszország meg hozzávetőleg tíz éves előnyben van a rakétatechnikában.

Amerikának saját belső bajaival is meg kell birkóznia, és van belőlük jócskán. 
Természetesen ezek nagy része kezelhető, de egyre nehezebben, hiszen az USA is változott, demográfiailag is.
Kérdés, hogy mennyire lesz alkalmas megváltoztatni az állam működését, és azt hiszem, ez a sorsdöntő: elfogadja a többpólusú világot, vagy ragaszkodik hegemóniájához?

Jókat derülök, mikor a magyar sajtó bölcseitől elolvasom az ukrajnai százezer európai békefenntartóról szóló álmokat, meg amikor a helyzet megoldásából ki akarják hagyni Oroszországot és Kínát.
Persze joguk van, hogy a számukra kedves rendszert szeressék, de a médiának felelőssége is van. Márpedig ma a nézőt-olvasót páratlan hülyeségekkel - még rosszabb - hazugságokkal traktálják, illúziókat hitetnek el vele.
Keserű lesz a szembenézés a valósággal, azzal, hogy a politika eredményei a fogyasztó egyre üresebb zsebében realizálódnak.
Amerika ma még jóhelyzetben van, a dollárral úgy-ahogy kézben tudják tartani a gazdaságot, de már elege van belőle a világnak, ezt jelzi a BRICS erősödése is.
Szóval messiás-várók figyelem - a világ változik, a messiások kora lejárt.
A világot az érdekek kormányozzák, és ha egy állam vezetője helyesen ismeri fel ezeket, akkor akár sikeres is lehet, de ha téved...
És bizony, a világ a globalizáció felé halad, az emberiség gondjai is globális méretűek, valami megoldást kell találni, de ez valószínűleg nem alapulhat kényszeren, vagy a fegyverek uralmán.
Aztán ezt vagy belátja az ember, vagy kipusztul.
Az élet marad - de nélkülünk.
Hát nem lenne kár értünk?

:O)))