A Fidesz rohamosan veszít népszerűségéből, ám még visszavannak a választás előtti osztogatások (szavazatvásárlások, azaz puccs). Mindenesetre már óriási elégedetlenséget érezni a levegőben.

Az éve több ezermilliárdos propagandával – azaz kvázi puccsal – működő NER gépezete megingott, ami sok embernek bizadalmat adott abban, hogy esetleges kormányváltás lehetséges. Az energiaválság, 50 ezer COVID halott, az összeomlott egészségügy és oktatás, a megélhetési válság, az infláció és az áremelkedések mindenkinek ártottak (tőkések, multik, bankok, lakájok kivételek), és csak egy szikra kellett, hogy tömegek vonuljanak az utcára: ez volt a pedofilbotrány. Elindultak csodás folyamatok, kerek egy hétig tartottak, mert ismét feltűntek messiások és letűnt politikusok, amelyek nemcsak hogy nem rendelkeznek baloldali, rendszerkritikus, szolidáris, humánus, szociális válságkezelő programmal, de a fasisztoid Fidesz-rezsimet lépten-nyomon komcsizzák, kollaborálnak a szélsőjobbal és át is veszik annak káros szólamait és politikáját.

Mindazonáltal él az a teljesen helyes és jogos vágy a köztudatban, hogy leszavazzunk egy kisebbik rosszra, hogy a diktatórikus rendszert lecseréljük némileg demokratikusabbra. Még marxista szemmel, a munkásmozgalom szempontjából is érdemes egy velejéig korrupt, diktatórikus fasizálódó rendszert inkább valami polgáribbra cserélni, hiszen annak körülményei sokkal ideálisabb terepet nyújtanak számunkra is a szegények, munkások és minden kizsákmányolt tömeg erőteljesebb és eredményesebb képviseletére.

Mindez feltételezi, hogy az Orbán-rendszert a jövőben esetlegesen leváltó Gyurcsány vagy Magyar Péter rendszer (azaz a két legerősebb és erre talán esélyes „ellenzéki” társulat) jobb lesz. De tényleg jobb lehet?

Emellett szól, hogy a felvázolt politikai garnitúrák között van különbség. A kormány jelenleg rasszista, antiszemita, durván vallásos, homofób, militarista kampányt folytat – nyugodtan kimerítette már a fasiszta jelzőhöz szükséges faktorokat. Ezzel szemben a fősodrú „ellenzéki” vonal látszólag nyugatosabb, demokratikusabb, elítéli a korrupciót, népbarát, európéerebb, rendszerkritikus, ha kínai akkumulátorgyárakról van szó… A bökkenő, hogy ők nyugodtan képviselhetnek ilyen populistább politikát (igen, az „ellenzék” is populista demagóg), azon egyszerű okból kifolyólag, hogy nincsenek hatalmon. Márpedig a politikából annál kevés kényelmesebb dolog van, mint ellenzékből ígérgetni és kritizálni. De a tudományuk itt megállt.

Át kell venni azokat a téziseket, amelyek megmutatják, hogy a látszólag demokratikusabb, liberálisabb társaság alatt sem lenne az égvilágon semmi se jobb.

1, Ez a társaság ugyanis nem demokratikusabb és nem liberálisabb

A demokrácia definíciójába ugyanis nem fér bele, hogy lepaktálunk és kollaborálunk azzal a náci Jobbikkal, amely elvetette azon gyűlöletpolitika magvait, amelyet a Fidesz aratott le. Méginkább az sem fér bele, hogy átvesszük annak (és a kormánynak) a fasiszta menekültellenes politikáját, nehogy szavazatokat veszítsünk az idegengyűlölő többségtől, akiket inkább meggyőzni kellene, hogy a gyűlöletpolitika ostoba manipuláció és ocsmány hatalomtechnikai eszköz egy korrupt és népnyomorító rezsimben. (Ezt a politikai hibát az európai neoliberálisok a brit „Munkáspárttól” a német szocdemekig mindenki elköveti, katasztrofális eredményei vannak).

Az előző választási kampányban a kamuellenzék fő üzenete az volt, hogy „a határkerítés marad”, aztán csodálkoztak a kétharmados buktán, és hogy azóta sem rúgnak labdába. Helyette megjelent a Tisza, a Wass Albertet szavaló és habzó szájjal komcsizó prominenseivel, akik csak azért váltak demokratává, mert a Fidesz elzárta a pénzcsapot. Addig a rendszer nekik megfelelt, és 10 évig nem érdekelte őket, hogy emberek miattuk éheznek és szenvednek.

Valójában egyik „ellenzéki” társaság sem alkalmas arra, hogy kormányzóképes erőként bármi jót is tegyen azokkal, akik elnyomorodtak a Fidesz rendszerében és ámblokk az elmúlt 30 év kapitalizmusában… és azokkal sem tenne semmit, akik ezen idő alatt busásan és illegális módon meggazdagodtak.

2, Lehetne demokratikusabb a közélet egy kormányváltás esetén?

Hiába a kamuellenzéki erők látszólag békésebb, kevésbé véresszájúbb, emberibb, nyugatosabb, liberálisabbnak tűnő politikai szólamai, olyan gazdasági rendszer van, amely nem teszi lehetővé a demokratikus berendezkedést Magyarországon. Még akkor sem, ha akarnák is! Miért épít a Fidesz fasisztoid diktatórikus rezsimet? Mert demokratikus úton többé már nem képes megtartani a hatalmát… és nem is volt képes megszerezni azt.

A hazai kapitalizmus olyan válságban van már lényegében a kezdete óta, amelyet csak kőkemény propagandával, a tömegek hülyítésével, a munkásmozgalom marginalizálásával, a demokratikus normák folyamatos leépítésével és mindent átszövő korrupcióval lehetett fenntartani. Nem véletlenül nem alakult ki soha nagyobb szintű rendszerellenes lázadó mozgalom, hiába van már kb. 5 millió ember az országban a létminimum alatt, hiába hal meg évente 30 ezer ember feleslegesen a magyar egészségügy elégtelenségei miatt, hiába produkálta a Fidesz-kormány a világ legrosszabb COVID népességarányos halálozási statisztikáját és áldozott fel majdnem 50 ezer embert a profit oltárán.

A hatalom szilárdságát a diktatórikus módszerek adják, a megfélemlítés, a rendszer mindenhova beburjánzása a bölcsődéktől az egyetemekig, a kórházaktól a közhivatalokig, a strómannok kezébe átjátszott csillagászati összegek, a több ezermilliárdos propaganda, a maffiamódszerek, a választási rendszer megbuherálása körzethatárok átrajzolásával és határon túliak szavazati jogával (egyértelmű puccs!) stb.

A Fideszt esetlegesen legyőző ellenzék ugyanezt a gazdasági helyzetet, ugyanezeket a termelőerőket és termelési viszonyokat kapná meg, ugyanolyan neoliberális megszorító gazdaságpolitikát tudna csak alkalmazni a csődhelyzetek kivédésére, nem merne hozzányúlni a tulajdonviszonyokhoz (nincs is szándékában, tőkések pénzelik), nem merne államosítani, nem merne beruházni, nem venné vissza a közszolgáltatásokat, nem emelne ki milliókat a szegénységből… az elégedetlen tömegek ellen pedig ugyanúgy jobboldali elnyomást és erőszakot lenne kénytelen használni, mint a Fidesz. Nyilvánvaló, hogy ugyanott folytatnák a „migráncsozást”, a „buzizást” és a „cigányozást”, ahol a Fidesz abbahagyta, és ugyanúgy kénytelenek lennének megszállni a közmédiát és minden állami stratégiai pontot, ahogy elődeik.

Itt teljesen mindegy, hogy melyik kamuellenzéki párt mit akar. Itt a rendszer a döntő! És amíg nem mernek szembeszállni a rendszerrel (nem a NER-rel, hanem a kapitalista termelési viszonyokkal), addig képtelenek lesznek a hazai közéletet demokratizálni.

3, Ez a társaság is felelős

Miért akarják a kamuellenzéki politikusok Orbánt minden lélegzetvételükkel Kádárhoz hasonlítani? Miért akarják a NER-t minden erejükkel és habzó szájjal kommunistázni? Hogy elkendőzzék, hogy a hazai fasisztoid Fidesz-rendszer abból a kapitalista válságból származik, amelyet ők idéztek elő. A Fidesz és más szélsőséges szervezetek (Jobbik és szatellitái) akkor erősödtek meg, amikor a Gyurcsány-Bajnai-féle neoliberális kormányzás rengeteg embert elszegényített és nyomorba taszított.

Ekkor az elkeseredett tömegek számára már csak egy szikra kellett, ez volt az őszödi beszéd, az elégedetlenséget pedig sikerült a Fidesznek egy szélsőjobboldali lázadásba eltéríteni, és akár elvinni egy puccs irányába, amely ugyan nem sikerült a zavargások során, de az urnáknál már igen.

Ahogy a történelemben mindenkor és mindenütt: a hazai fasizmust a hazai kapitalizmus válsága szülte meg! Ezért kell az orbáni fasizmus kommunistázni, a kettőt – aminek semmi köze egymáshoz – egybemosni, és kamualternatívaként egy másik, liberálisabb kapitalizmus illúzióját ajánlani.

4, Ki kezdte?

Azokat a diktatórikus módszereket, amelyeket a Fidesz-rezsim használ a hazai kizsákmányoltak hülyítésére, megfélemlítésére és elnyomására, lényegében az ellenzék kezdte. A pártszócsőként használt és nem pártfüggetlen média a Nap-keltében kezdődött. Igaz akkor még némi ízléssel, nem ilyen nyíltan, de a jobboldalt képes volt annyira felháborítani, hogy pl. követelje a Duna tévét, hogy az viszont legyen az ő szócsövük a politikai propagandájuk terjesztésére. Ez persze nem ment, ennek folyománya lett, hogy akkor – mindenki piszkos fantáziájára bízzuk, hogy milyen pénzből – megalakult magánvagyonból a HírTv, amelyen már egyértelmű jobboldali propaganda ment. Ennek továbbfejlesztése lett, hogy több tévé és rádiócsatornát is megvettek, megszálltak, majd kormányon a közmédiát és a közpénzeket is propagandára és propagandistákra költötték. Sakk-matt!

Valójában az Orbán-rezsim minden diktatórikus hatalomtechnikai eszközének a csírája megtalálható a kamuellenzék rendszerváltás utáni történelmének eszköztárában is! Ők is rajzoltak át körzethatárokat. Trükkök százaival ők is túllépték a választási kampányokra elkölthető több százmillió forintos limitet. Mikor a Munkáspárt 4% felett állt és 4% volt a parlamentbe jutási küszöb, Horn Gyula 5%-ra emelte azt, kiütve őket a parlamentből. Ocsmány módon hazudoztak választási kampányok során olyasmiket, amelynek szöges ellentétét csinálták kormányon. És legfőképp: minden nagypártot milliárdosok tartottak el, akik cserébe várták a korrupcióval visszajuttatott hálapénzt és meg is kapták.

Összegzés

Fel kell tennünk a kérdést, hogy mi a valódi cél? Ez pedig egy élhetőbb és virágzóbb ország létrehozása, ahol tisztességes munkából mindenki tisztességesen és a lehető legjobban tud élni. Ehhez ki kell emelni rengeteg embert az anyagi és szellemi nyomorból, rendet kell tenni a fejekben, amelyeket már egy évtizede nacionalista sovinizmussal, militarista és klerikális ostobaságokkal tömnek, megittasítva a tömegeket felsőbbrendűségük meséjével. Biztonságot kell teremteni, vissza kell állítani a demokráciát.

Kimondjuk, hogy akár kormányváltás nélkül is tehetünk jót a szegényekért, ha tömegmozgalmakat alakítva rákényszerítjük a hatalmat a közjót szolgáló lépésekre. A kizsákmányolt osztályok jóléte és felszabadítása a cél, nem a kormányváltás! Amennyiben ezt szolgálja egy kormányváltás, akkor arra a kormányváltásra is szükség van, akkor is, ha az a választás a kisebbik rossz. Reméljük, a cikkünk bebizonyította, hogy ebben a játszmában már nincs nagyobbik és kisebbik rossz, és végre ki kell törnünk a demokráciát 30 év alatt meggyilkoló, orrot befogó szavazgatásból. Pártunk, az Európai Baloldal – Munkáspárt 2006 mindig is a baloldali összefogás híve és az ellenzéki erők összekovácsolásának hajtóereje volt és nem csak a valóban baloldali kisebb pártokkal és mozgalmakkal, hanem a fősodrú ellenzéki pártokkal is, amíg ez vállalható volt. A parlamenti ellenzék fasizálódásával, a szélsőjobboldallal való kollaborációval azonban átléptek egy vörös vonalat, ami után már semmiképp sem támogathattuk ezt, és az erőnket a szolidáris, humánus baloldal összefogására fordítottuk, amely jóval kisebb sajnos, mint a neoliberális „ellenzék”, de jóval többet is tehet annál. Aktivizmust hirdettünk szavazgatás és az amúgy is csalással működő választási komédiák helyett. „Aki nem ment el szavazni, ne is nyafogjon!” – szól a hétköznapi mantra az ellenzéki oldalon. Mi azt mondjuk, aki nem osztályharcol, az ne nyafogjon!

A szegényeknek, a dolgozóknak és a nyugdíjasoknak ugyanis akár a legkisebb radikális baloldali aktivizmus is sokkal több hasznot nyújt, mint akár több ezer leadott szavazat valamelyik rendszerkonform tőkés lakájpártra. Tovább megyünk, akár egy 1%-os radikális baloldali párt is ezerszer többet tehet a népért, mint az egész kamuellenzék akár egy kormányváltás esetén.

(Mindezekhez tegyük hozzà az Európai Unió kötelező politikáját is, melyet kormàny és "ellenzéke" elfogad: 

Az Európai Bizottság először 2019-re tűzte ki a személyszállítási piacnyitás végső időpontját, de 2015 októberében a rugalmasabb szabályok meghozatalával akár 2026-ig is lehetőség lesz közvetlen, pályáztatás nélküli személyszállítási szerződések megkötésére. Következményei elôször a «lerohasztàs , aztàn a privatizàció utàn magasabb viteldíjak a felhasználók számára és szigorúbb munkakörülmények a vasúti dolgozók számára, ugyanakkor a "veszteséges" vonalak és állomások megszüntetése.

'Az európai szemeszter 2011-es bevezetésétől 2018-ig a Bizottság többször is felszólította az egyes tagállamokat, hogy emeljék meg a törvényes nyugdíjkorhatárt és/vagy csökkentsék a nyugdíjakra és a nyugdíjakra fordított közkiadásokat. Ebben az időszakban a következő intézkedésekre került sor:

o 63 felhívás érkezett a kormányokhoz, hogy csökkentsék az egészségügyi kiadások mértékét és/vagy szervezzék ki vagy privatizálják az egészségügyi szolgáltatásokat.

o 50 irányelv sürgette a tagállamokat a bérek növekedésének visszafogására, míg 38 irányelv a munkahelyek biztonságának csökkentésére, az elbocsátással szembeni munkavédelem gyengítésére, valamint a munkavállalók és a szakszervezetek kollektív tárgyalásokhoz való jogának korlátozására irányult.

o A szociális szolgáltatásokra fordított közkiadások csökkentésére irányuló rutinszerű felhívások mellett a Bizottság 45 konkrét követelést fogalmazott meg a munkanélküliek, a kiszolgáltatott csoportok és a fogyatékkal élők juttatásainak csökkentésére vagy megvonására vonatkozóan, gyakran büntető intézkedésekkel, amelyek célja, hogy a munkaerőpiacra kényszerítsék őket.'

Forrás: Schirdewan európai parlamenti képviselő https://lemediapourtous.fr/la-commission-europeenne-a-demande-63-fois-aux-etats-de-reduire-les-depenses-de-sante-denonce-leurodepute-martin-schirdewan/.

A következményeket mndannyian làtjuk: azzal, hogy a közszolgàltatàsokat a piac törvényeinek vetik alá, a hangsúly már nem a közösségnek nyújtott szolgáltatáson, hanem a részvényesek profitján lesz - Balmix szerk.)