Biztosak lehetünk abban, hogy a BÚÉK az valami nagyon általános dolog, amit vakon szoktunk kívánni. Nyilván milliók mondogattak ilyesmit egymásnak 1939 kezdetén, vagy 1944-ben, avagy tegnap Ukrajnában. Igaz, a keleti szomszédunknál több éve a csalódás az úr, mert az Istennek se akar befejeződni a háború, bár 2025-ben talán már igen. Bizonyos jelek legalább is erre mutatnak.

Idehaza ennél egyszerűbb a helyzet, hiszen a liberális média kedvence ismét blöffölt egyet, s az általános jólét és a boldogság helyett előrehozott választásokat követelt.

Nos, ez az a pillanat, amikor újólag úrrá lehet rajtunk a gyanú, hogy Magyar Péter mutatványai kicsit sem önálló produkciók, hanem Orbán Viktorékkal keményen egyeztetett módon születnek. Nyilván tagadásban van mindkét fél, amint állítólag Vitézy Dávid dolgában sem egyeztettek senkivel, csak éppen véletlenül alakultak úgy a dolgok, ahogyan.

Nehéz ugyanis elhinni, hogy egy ilyen családias országban, mint Magyarország, ahol mindenki ismer mindenkit, továbbá nincs üzlet a Fidesz valamilyen fokú köze nélkül, ott csak úgy – értsd: naivan – elő lehet állni az előre hozott választások gondolatával.

Kétségtelen, még az idei EP-választások előtt Dobrev Klára gondolt effélét, mint választási következményt, bár ő nem kívánságként, hanem sejtésként fogalmazta meg.

Az előre hozott választások azonban soha nem kívánságműsorként alakulnak, hanem ez tipikusan a népszerűségükből végzetesen veszíteni látszó kormányok egyik utolsó menedéke, hogy t.i. még ott rögzítsék a helyzetüket egy újabb terminusra, ahol még akár a kormányzati pozíciójukat is megtarthatják, de mindenképpen erősek tudnak maradni, mégha netán rövid ideig ellenzékben. Szóval, ez egy tipikusan kármentő eszköz, ami többnyire nem jó az ellenzéki erőknek, mégha esetleg a kormányzati felelősség idő előtt az ölükbe pottyanhat. Ha egy kormány a lefelé húzó spirálba kerül, akkor az ellenzéknek éppen az az érdeke, hogy a riválisai minél lejjebb jussanak, s a választásokat követően nehogy erősek maradjanak, mondjuk egy viszonylag gyenge új kormány ellenében. Láttunk ilyet már Magyarországon is, amikor a Gyurcsány-kormány megbukott, s Fidesz inkább a kisebbségi Bajnai-kormányt akarta, mintsem a már 2009-ben is simán nyerhető előrehozott választásokat. A Fidesz bölcsen kivárta az MSZP totális megsemmisülését, majd hetykén beleült a kétharmadba, ami azóta a teljhatalmuk garanciája.

Ép eszű ellenzék tehát aligha érdekelt előre hozott választásokban, legfeljebb akkor, ha ez ügyben a kormánnyal előre és sunyin megalkuszik. Egy ilyen alku sokféle lehet, de mindenképpen érintetlenül hagyja a legfontosabb pozíciókat, s az esetleg távozóknak pedig szabad elvonulást biztosít. Amennyiben mostanában lennének új választások, még az is megeshet, hogy azokat a Fidesz megnyerné, bár aligha újabb kétharmaddal. Ennek egyszerűen az az oka, hogy a parlament többségét kiadó egyéni körzetekben ott vannak a jól bejáratott, masszív közönségkapcsolatokkal bíró fideszes jelöltek, míg a Tiszának egy sincs. Ez utóbbinak nemhogy beágyazott, de konkréten semmilyen se. Hiába tarol a listán, azzal leges legfeljebb egyharmadig lehet jutni. Ha tehát a Tisza népszerűsége akár a 100 százalékot érné el, ám minden egyéni körzetet a Fidesz nyerne meg, attól még a győztes-kompenzációként ismert, fura eszköz révén a Fidesz simán megőrizhetné a kormányzati pozícióját, szélsőséges esetben tán még a kétharmadot is.

Legyünk biztosak abban, hogy mindezt az összes párt kampánystábjában precízen tudják! Ennél fogva azt is, hogy egy előre hozott választás nem feltétlenül kecsegtet az ellenzéki győzelem reményével, sőt, egy kudarc esetén akár rosszabb helyzetet jelenthet a kihívó számára. Magyarán szólva, pokoli kockázatos. Márpedig a Tisza egyelőre még azt a kockázatot sem merte vállalni, hogy ún. időközi választásokon megméresse magát, joggal tartva a nagyon nem kívánatos kudarctól. Ha tehát egyetlen körzetet sem mer bevállalni, akkor miért tenné ezt az összessel?

A válasz alighanem az, hogy a háttérben valamiféle Fidesz-Tisza megállapodás körvonalazódik. Erre utal az is, hogy a 2025-ös költségvetés kisbetűs részeiben kifejezetten el lett különítve a komplett választásokat finanszírozni hivatott összeg, holott arról elég lenne 2026-ban gondoskodni. Egy tisztességes kormány persze gondolhat a biztonságra, s minden évben készenlétben tart egy ilyen eszközt, csak hát éppen eddig az sohasem fordult elő. Ha rendkívüli helyzet adódik, arra is van megoldás, például egy gyors (feles!) törvénymódosítással megnövelik a hiánycélt, és kész.

Egyébként durván 10 milliárd forint körüli összegről beszélünk. Nagy pénz, de nem akkora, hogy ettől egy kormány lázba jöjjön! Különösen nem az Orbán-kormány, amely épp az idei év-fordulón pukkantott el 400 milliárd forintot azzal, hogy nem volt hajlandó az EU kérésére néhány jogszabályt módosítani, így az idáig (évek óta) készenlétben tartott pénz egy része határidővesztés folytán elszállt.

Persze, ha Orbán és Magyar úgy állapodnak meg, akkor az idén választani fogunk. Két rossz közül a legrosszabbat.