Nyomtatás

Már nincs ötszáz napunk sem a nevezetes dátumig.

Fiataloknak hosszú idő, a régebb óta fiataloknak egy pillanat, huss, elszalad, mint csigabiga a nyugdíjas kosárkájából.
Ez az ötszáz nap arra már kevés, hogy bármelyik párt is korrekciót hajtson végre irányvonalán, ha mégis megpróbálná, felborul, mint a diszkóból százhatvannal hazafelé tartó bátor fiatal a hajtűkanyarban.
Ez az idő már ahhoz is kevés, hogy a legnagyobb marhaságaikat kimagyarázzák, - marad az ősi szentháromság, a hit, remény meg a szeretet.
A pártok vezetői hisznek abban, hogy a választó hülye, remélik, hogy egy harmatos tavaszi reggelen nem lógatja fel őket a feldühödött nép, továbbá szeretik a hatalmat, meg a hatalommal együtt járó rekvizitumokat, különösen a föníciaiak találmányát.
Tulajdonképpen rendben is vagyunk, ma a pártpolitika hitélet, a szekták háborúja.
Ma a szerencsés veszteseket nem gályarabságra ítélik, bár a szerencsétlenebbjének néha leesik a létrája a kocsija tetejéről....

Az is árnyalja a képet, hogy az egyik résztvevő a Cosa Nostra, mely folyton olyan ajánlatokat tesz az országnak, melyeket nem lehet visszautasítani.
Kevés az olyan bátor demokrata, mint Gyurcsány, akinek az ágyában már tán' egy ménes levágott feje is megfordult reggelente.
Mára már az ő idegeit is megviselte a dolog, talán ezért, talán tanácstalanságában kiabál butuskaságokat.
Van aztán olyan illuzionista pártvezér is, akinek a köddéválás a produkciója, talán ő jár legjobban.
Viszont Karácsony elpusztíthatatlan, ami nem mondható el szövetségeseire, akik már majd' mindahányan visszaadták hajdan halhatatlannak hitt lelküket a Teremtőnek, aki mosolyogva figyeli a külön e célra épített teraszáól kiszenvedésüket.
És élvezi, hogy a hozzám hasonlók eljutottak arra a pontra, hogy nincs, kire jó szívvel szavazzanak.

Na jó, de kik a hozzám hasonlók, akikhez hálistennek csak gondolkodásmódjukban vagyok hasonló, mert azt a csapást már mégsem érdemelték volna meg, hogy küllemileg is, ugye...
Magamat baloldalinak tartom, aki Marxot tartja a társadalom leghitelesebb ismerőjének, ma is érvényes megállapítások szerzőjének.
Sokat segít ebben, hogy Marx nem hiszi csalhatatlannak magát, és örökérvényűnek az elképzeléseit sem, melyeket szerinte mindig hozzá kell igazítani az örökké mozgásban levő, fejlődő társadalomhoz.
A társadalmat osztályokra osztja, a társadalom történetét pedig az osztályharcok történeteként kezeli.
Tőkésekről és munkásokról beszél, utóbbiak nincsenek a termelőeszközök birtokában, ezért munkaerejüket adják el, melyből a tőkés profitra tesz szert.
A munkásnak ezért a még éppen elegendőt - (ez országonként változik) -  fizeti ahhoz, hogy újratermelje munkaerejét, ne haljon abszolút vagy relatív értelemben éhen.
Persze ezt a helyzetnek megfelelően kell érteni, például akár úgy is, hogy éhen is halhat, a termelést meg kiviszi Bangladesbe...

Nincstelenek, szegények ma is léteznek, a társadalom szervezése viszont nem az átlagember, hanem a nagytőkések érdekében történik, - egyre kevesebb ember egyre több anyagi javat és hatalmat birtokol.
Az én olvasatomban baloldali az, aki hisz abban, hogy a közösségi érdek megelőzi az egyéni érdeket, hisz abban, hogy a magántulajdonon alapuló társadalom az emberi fejlődés fékje, hogy ez a társadalmi forma mára betöltötte szerepét és valami másnak kell jönnie, mert a technológiai fejlődés mást fog kikényszeríteni. 
A baloldali gondolkodású ember szociálisan érzékeny, és ez nem azt jelenti, hogy amije van, azt szétosztja a szegények között, hanem azt, hogy olyan társadalomért harcol, melyben nincsenek nyomorgók, akik egyébként maguk is egy igazságos társadalomra törekednek.


Szóval nekem most éppen nincs kire szavaznom, és ez egy komoly gond, így ötszáz nappal a választás előtt.
A maffiára természetesen nem szavazhatok, pedig a cégér szépen ki van pingálva.
A Tisza Párt egy rövidítés, Nagyurunk rövidítése: Ti Szavazhattok akár rájuk is, hiszen akkor is rám szavaztok!
A Párbeszéd az árulásról szól, most éppen azt kérik, hogy akit még nem árult el Karácsony, az tegye fel a kezét!
A másikat is...
A Jobbik és a Mi hazánk a jobboldal és a szélsőjobb pártjai, nem szobatiszták.
Maradna a DK, de riasztó, amit Gyurcsány az utóbbi időben művel, felteszem végső elkeseredettségében és tanácstalanságában.
Pártja maga egy virtigli liberális párt némi szociális érzékenységgel, erre most azt erőltetik, hogy ez egy baloldali szociáldemokrata párt.
Nem az, soha nem is volt az, de ballib pártnak vállalható volt, az ember nem érezte azt hogy hazudozik, mikor a szavazatát rájuk adja.
Hogy ez így alakult, az a szocialisták koncepciótlan és ügyetlen politizálásának is köszönhető.
Gyurcsányék most meglehetősen szélsőséges  atlantisták lettek, ab ovo háborúpártiak is, pedig ha Gyurcsány nem látja át azt, hogy mi vezetett ehhez a háborúhoz, akkor egy kecskét se szabad rábízni, nem ezt az országot.
Az egész párt szélsőséges lett, a szocialista párthoz dögevőként viszonyulnak, helyi szinten már gusztustalan, amit időnként csinálnak, az országnak egyébként kifejezetten káros miden a nagyhatalmakkal szembeni szélsőséges elkötelezettség.
Gyurcsány sosem tudta, mikor kell ficeregni és mikor meghúzódni, a tetejébe olyan emberekkel vette magát körül, akik az utolsó forintig helyeselni fogják, amit mond.
Szóval, - szerintem - ma a társadalom felének nincs pártképviselete, minden párt mindenkit képviselni akar, ami fából vaskarika, - nem lehet ugyanis ugyanaz az érdeke a birkának, a vágóhíd tulajdonosának, a juhásznak és annak, aki a birkapörkölt szagát se bírja.


Marad még a választástól való távolmaradás, de ez meg a maffia érdeke, nem lehet az enyém.
Csodára nem várhatunk.
Mondd, te kit választanál? 
Segítsetek! Segítsetek!



:O)))

 

Submit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to Twitter

PuPu 2024-11-17  PuPu blogja