Le van vágva keze-lába, már csak pofázik, és illúziókat akar eladni valóság gyanánt, diktálni akar erő nélkül, és kockáztatni - ész nélkül.
Hát igen, gazdái eltaktikázták magukat, most majd jön az új gazda és megpróbál véget vetni a harcnak, valószínűleg kevés eredménnyel.
A fekély ugyabis közben elfertőződött, és ezt a fogkrémet se lehet a tubusba visszanyomni.
Ide vezetett az USA ragaszkodása az egypólusú világképhez, az angolszászok feneketlen mohósága, a tőke győzelme a józan ész felett.
Hogy a nyugati propaganda mit hirdet, az irreleváns, a tény az, hogy az egypólusú világnak vége, az új világrend kialakítása pedig rettentő veszélyeket hordoz magában.
Ha a nyugatiak a Gorbacsovval kötött megállapodáshoz tartják magukat, szép, békés, az egyénnek gyarapodást hozó évek jöhettek volna, de nem így lett.

Felsejlett egy lehetőség, hogy Jgoszlávia és a Szovjetunió szétverése után esély van Oroszország szétverésére is.
A terv sikere esetén a mérhetetlenül gazdag orosz ésványkincs, gabona, tudás az erőtlen kis utódállamoktól már ellenállás nélkül megszerezhető, a piac  bővíthető, a bennszülött meg kordában tartható lett volna.
Szép elképzelés volt, de irreális.
Ennek ellenére egész pályás letámadás indult a világban: Koszovó, arab tavasz, Majdan, Tajvan, Kaukázus Dél-Amerika, a sarkkör...
Oroszország ebből a konfliktusból megerősödve jön ki, és sort keríthet a következő logikus lépésre: a finn NATO csatlakozásból adódó következmények felszámolásába békés úton, de szükség esetén akár fegyverrel is.
A svéd csatlakozás nem annyira aggasztó, a svéd semlegesség névleges volt, az ellentétek Oroszországgal meg ugyan Nagy Péterig nyúlnak vissza, de kezelhetők voltak.

A világ egyik legerősebb atomhatalmát összefogásra kényszerítették a világ legnagyobb hadseregével, miközben a világban tűzfészkek lobbantak lángra a Közel-Keleten, Afrikában - és Dél-Amerika sem maradt érintetlen a változásoktól.
Amerikának eközben meg kell küzdenie saját belső problémáival is.


A farokzongorista meg közben győzelmi tervről delirál, békekonferenciát szervez, mely majd megoldja a problémát, és új elemként már Oroszországot is meghívná rá.
Kétlem, hogy Putyin elfogadná a meghívást.
Oroszország egészem a kurszki betörésig saját célkitűzéséhez tartotta magát: a harc a Donbasz felszabadításáért folyt.
Ma már nem valószínű, hogy ez elég lesz.
Közben az angolok "kiképzőket" szándékoznak küldeni nyugat-Ukrajnába, ami igen érdekes fejlemény lesz, miután lassan nincs kit kiképezni.
Oroszország kivéreztetése olyan jól sikerült, hogy elfogyott az ukrán katona, az oroszok meg a mai napig szerződéses katonákkal harcolnak, GDP-jük növekedése meghaladja az európai átlagot, szénhidrátkincsüket gond nélkül értékesítik, vevőiktől a nyugat-európai államok vásárolnak, ameddig az oroszok is így akarják.

Ukrajna meg megfenyegette őket, hogy megszünteti az országukon keresztül bonyolított tranzitot, ami érzékenyen érintene minket és Szlovákiát, de nagyon nem kell tőle félni, mert ha megszüntetné, nem lenne honnan lopni.
A vicc az egészben az, hogy Európa úgy csinál, mintha az oroszok nélkül békét lehetne teremteni.
Egyáltalán, mintha ellenükre következmények nélkül bármit is lehetne csinálni.
Minap megkérdeztem abban a politikai vitaklubban, ahol az igazgyöngyöt szórom az arra érdemesek elé, hogy mitől tört ki nálunk ez a nagy ruszofóbia, mi rosszat tettek velünk az oroszok?
Mert a megszállás vérzivataros esztendeiben ők szállították a vasércet, az energiahordozókat, az ő olcsó áramukkal állítottuk elő a magyar alumíniumot, a katonai kiadásainkat ők tartották alacsony szinten,például a légteret közösen ellenőriztük, és a tököli repülőtéren több gép állomásozott, mint az egész mai magyar "légierő".
Az exportunknak korlátlan felvevőpiacot biztosítottak (háromszázezer pár negyvenhatos női körömcipő...), a katonáik a támaszpontjaikon elszigetelten élték a maguk életét, ezen kívül az ezredünk falábú törzsfőnökét kiváló sportoló kitüntetéssel díjazták, - kell-e ennél nagyvonalúbb lépés?

Ki is vonultak volna, ha kérjük, de Kádár - nagyon okosan - nem kérte, mert akkor erősen megnőttek volna védelmi kiadásaink.
Válaszolni senki nem válaszolt.
Nagy a gyanúm, hogy a ruszofóbok többsége -  visszamenőleg - meg akarja nyerni a második világháborút, de legalább is revansot akar venni a bűnbaknak kiválóan alkalmas, barátságos népen.
Jómagam kedvelem őket, sokkal jobban mint a gőgös angolokat, akikkel a rendszerváltás után dolgozni volt szerencsém.
De jobban kedvelem őket a küldetéstudatos és beképzelt amerikaiaknál is, akik úgy exportálnák a politikájukat az ásványkicsekért és piacért cserébe, mint tette hajdan Che Guevara a kommunista eszmékkel.


Orbán egy maffiózó, enyveskezű tolvaj, először ő is csak Boss öltönyöket lopott a párttámogatásból, ettől jutott el oda, hogy ma övé a fél ország.
Most keresünk gazdát a másik felének, meg is van a jelölt, aki csak a testvérét ültette be az általa felügyelt cég felügyelő bizottságába havi háromnegyed millióért, és még van néhány trükk a rovásán.
Ő majd biztosítja Orbám és bandája szabad elvonulását, és lehet, felelősségre vonják a hatvanpusztai birtok  parkgondozóját.
Jobb sose jön, tartja magyarember.
Bár Orbán az ukrán helyzetet ugyanúgy látja, mint bármely más épeszű politikus,  érdekei azt diktálják, hogy ki is mondja, hogy a király meztelen.
Nem egy öröm ez akkor, mikor a magyar ellenzék tanácstalanul lődörög és idétlenkedik, amikor akkor is szükségét érzi, hogy csináljon valamit, ha annak semmi értelme sincs.

A Megváltó kicsinálja magát, csak türelmesen ki kell várni, és azzal támadni, ami a népet (magyarembert) érzékenyen érinti.
Lesz ilyen lehetőség nem egy, türelmesnek kell lenni.
A 2026-os választás már elúszott, és az okok kiderítése az ellenzéknek mindennél fontosabb kellene, hogy legyen.
A zavart kapkodásnál mindenképpen.


El kellene ezen gondolkodni...


:O)))