Alapvető tévedésben van az emberek 99,99%-a.
Azt gondolja ugyanis, hogy az egészségügy beteg, pedig a társadalom beteg, méghozzá nagyon.
És nem is mutatja a gyógyulás jeleit, sőt.
Egyre több jele van annak, hogy gyógyíthatatlan, nem országnyi mértékben, hanem világszerte.
Egyre hatástalanabbak a gyógyszerek, egyre jobban terjed valami kór, melynek tünete az emberekben kialakuló eszetlen vágy egymás és saját maguk elpusztítására.
Nem az a baj, hogy nem látják a tüneteket, hanem az, hogy az emberiség körbeáll és egymásra mutogat, öt másodperccel megsemmisülése előtt.
Egyszer lehet, majd kényszerleszállást hajt végre a Föld nevű bolygón egy űrhajó, kiáradnak belőle a csótányok, és ha már itt vannak kutakodnak is kicsit.
Meglepve fedezik fel, hogy a régmúltban élt már itt egy civilizáció, melyet olyan primitív lények hoztak létre, melyek csak négy végtaggal és csökött aggyal rendelkeztek.
Nem tudták felhasználni a radioaktiv sugárzást táplálékként, és elpusztultak még azelőtt, hogy a természet korrigálni tudta volna tökéletlenségüket - pedig létezésük utolsó évszázadaiban már két fejet is növesztettek maguknak.
Primitív civilizáció, mennyiségi növekedéssel akarta pótolni a minőség hiányát, két fej - két primitív agy, - hát csoda, hogy kipusztultak?
Ezzel Fejtor Potroh vezércsótány vezetésével visszamasíroztak az űrhajóba, és elindultak felvenni a harcot a skorpiókkal - miközben a gombák már készülődnek átvenni a hatalmat az Univerzum felett...
Talán az okok keresésénél bevezetőként ki kell hangsúlyozni, hogy erről egyáltalán beszélhetünk,az az egészségügyben dolgozók, orvosok, szakdolgozók, technikai és adminisztratív alkalmazottak áldozatos munkájának köszönhető, akik az állam minden erőlködése dacára életben tartották és tartják az állami ellátás rendszerét.
Mindemellett persze választás elé is állította őket a helyzet, mert elindult az ágazat privatizációja, - persze jó magyar szokás és a vadkapitalizmus szabályai szerint -, és felszívta a munkaerőből azok egy részét, akik kalandvágyból itthon maradtak.
Merthogy közben megindult a nyugatra vándorlás is, és akik a legrugalmasabbak voltak, világgá mentek, örökre búcsút intve annak, amivé közben az egészségügy züllött.
Nem lehet elítélni őket, kevesen születnek Teréz anyának, aszkétának, áldozati báránynak, az emberek szeretnének minél jobban élni, és ehhez pénz kell, az meg az állami szférában nemigen akadt.
Ha az egészségügyet üzletként kezelik, akkor a világ legjobb üzlete, még csak orvosi egyetemet se kell hozzá végezni.
Nem véletlen, hogy a kíváló üzleti érzékkel rendelkező Anikó asszony, a Nemzet Mosónője már az Fidesz első ciklusában Szegeden kavart Kékessy üzlettárs társaságában, megtéve az első lépéseket a szép új világ felé.
Csak emlékeztetőül: a szocialista egészségügy az ellátást állampolgári jogon biztosította.
Ide járt tanulmányozni társadalombiztosítási rendszerünket a fél világ, köztük az USA.
Elláttak, ha adtál hálapénzt, ha nem, nem volt teljesítmény volumen korlát, nem voltak várólisták, szabad orvosválasztás volt, a gyógyszerek, kötszerek szinte ingyen voltak, volt prevenció, voltak kötelező oltások, volt kötelező tüdőszűrés, volt egészségügy.
Volt fogászati ellátás, csak annak volt több füle, mint foga aki igénytelen volt.
Ma ezekből vajmi kevés létezik, és még nem jutottunk el oda, hogy az első falusi korosztály, melynek nem fizette senki a társadalombiztosítási járulék helyett bevezetett adót megöregedjen, annak miinden kínjával, betegségével.
Természetesen volt árnyoldala is ennek a modellnek, a hálapénz egyre kevésbé szólt a háláról, a főorvosi maffia minden zűrzavart okozó kezdeményezést vadul ellenzett, ment a harc az igazgatói/főorvosi kórtermek ágyaiért, a protekció is virágzott, de a mai állapotokhoz képest maga volt a virágkor.
A sürgősségi ambulanciák világa maga a pokol.
Sógornőm mozisztár lett a comb-protéziséből elszabadult letört csavarfejjel, mert a lánya megkereste az RTL Klubot, mikor elkezdték a kórházak között küldözgetni és egymással vitatkozni, hogy kinek a feladata tulajdonképpen az ellátása.
Nincs az egészségügynek minisztériuma, ahogy az oktatásnak és a környezetvédelemnek sincs, pedig gond van, mint a tenger.
Csak a hülye nem látja, hogy a cél a fizetóképes betegek átirányítása a magán-egészségügybe, a szegények meg bátran forduljanak fel.
Nincs pénz , mondják még nagyeszű közgazdászok is, jóllehet tudják, hogy arra van pénz, amire a kormány akarja.
Ha akarja, akkor egészségügyre, ha akarja a határon túliak szavazatainak megvásárlására.
Mindig keserűen mosolygok, mikor a kormány valamelyik képviselője felháborodottan beszél a kórházak adósságállományáról, szinte herdálással vádolva a kórházak vezetését.
A kórházak költségvetését az állam biztosítja, és ha ennek kevés köze van a felmerülő reális igényekhez, akkor azért nem a kórház a felelős.
Ha a gyerekemnek adok ezer forint zsebpénzt, hogy ebből be kell fizetnie a menzát is, akkor ha a kaja kétezer forintba kerül, nem őt kell vádolnom felelőtlenséggel, ha lerágja a küszöböt.
És nem kell szörnyűlködnöm a médiában, ha nincs orvos, nincs finanszírozás, ha mindezt az én saram.
Magyar Péter a kórházak között szaladgál és rácsodálkozik a valóságra, fideszes barátai meg rá, merthogy eddig valószínűleg azért nem vette észre a szörnyű állapotokat, mert nem ilyen helyekre járt kezeltetni magát.
Ma mindent központosítanak, az egészségügyi intézményektől is elvettek minden önállóságot, de legfőképp a pénzt, pedig régi történet az, hogy a problémát ott kell kezelni, ahol felmerül és senki sem érti jobban, mint aki nap-nap után együtt él vele.
Orbán, a Haza Utolsó Poliésztere minden tekintetben megbukott.
Itt lenne az ideje eltakarítani a sleppjével és a pereputtyával együtt.
Hogy lesz-e ennek békés útja - az kérdéses.
Jó lenne, ha lenne, de egyre kevésbé látni ennek realitását, a hiéna szájából se könnyű kitépni a prédát.
Már csak a népi bölcsességben bízhatunk...
:O)))
