Az edény neve a népnyelvben az aludttejhez, esetleg a tejfelhez kapcsolódik, de jelen esetben mégis inkább az argó visz közelebb az értelmezéshez, mely azt fejezi ki, hogy Nagyurunk - azon kívül, hogy maga is 1G -, Onán bűne deliktumának tárolására rendkívül alkalmas.
Hiába, sokoldalú ember...
Az argó pedig egy olyan tolvajnyelv, melyet csak a beavatottak szűk köre ért meg.
A mi körünk pedig egyre szűkül, hiszen a rendszerváltás óta eltűnt majd' kilencszázezer ember, a népesség majdnem tíz százaléka, így aztán mi, a maradék vagyunk a szerencsés (?)  beavatottak.
Azt pedig, hogy bosszúálló, nem is kell magyaráznom, elég, ha megemlítem Iványi Gábor nevét.
De említhetném nyugodtan az Általános Felelős nevét is, akit csak azért nem nevezünk Antikrisztusnak, mert az ominózus kereszten a zsidók királyára utaló felirat található, márpedig ez felértékelné az elvetemültet, ami a nemes szándékokkal ütközne.
Így marad az általános felelős státusza, ami szintúgy elégnek látszik arra, hogy nemzetünk mély megvetéssel sújtsa, hiszen ő felel az jégkorszakért és  mamutok kihalásáért.
Az özönvízért is, de főként azért, hogy Noé alkoholfüggőségét nem kezelték hatékonyan, ezért elkerülte figyelmét a bárkára besunnyogó békegalamb, s majdnem kitört a bárkán belüli egyetértés!
De ő felel Caligula, Nero, Attila a hun és Ogotáj főkán bűneiért is, nem feledve a tatárjárást, a mohácsi vészt, 1848 bukását és különösen azt, hogy Kossuth Lajos rokolyája nem takarta formás  bokáját, miközben elpucolt a kasszával  és a koronával.
Van név, melynek hallatán felhők borulnak Nagyurunk gondterhelt homlokára, nyelve önkéntelenül is elhagyja fogai börtönét és vad lengedezésbe kezd, sőt - majdnem szünetet tart a lopásban.
De aztán a kötelességtudat legyőzi a gyengeséget, és ad Tiborcznak néhány balatoni kikötőt.
Hát félre bú, miután kellőképpen kisajnálkoztuk magunkat az Általános Felelős hányatott sorsán, Gyurcsányozzunk egyet!

Hosszú éveken át nem volt talány.
Egy ambiciózus politikusról szólt a története, egy idealista emberről, aki meg akarta változtatni az őt körülvevő világot, élhetővé kívánta tenni Magyarországot.
Baloldalinak tartotta magát, mint mi - szimpatizánsai is - annak dacára, hogy akkortájt a leggazdagabb magyarok közé tartozott, de ezt elnéztük neki - végtére is Engels sem nyomorgott.
Jó időben volt jó helyen, nagyobb disznóságok nem fűződtek a nevéhez, mint azok a svindlik, melyet a kor vállalkozói mindahányan elkövettek, s melyeket ha nem követnek el, villámgyorsan lehúzhatták volna a rolót.
Dobrev Klárával való házasságát is a javára írtuk, hiszen egy okos, független gondolkodású, a tetejébe az oktatásban, az üzleti életben is sikeres nőt láthattunk partnereként, aki "belenőtt" a nagypolitikába, nem kisközségi-önkormányzati szinten.
Gyurcsány már a rendszerváltás során megmártózott a politika szennycsatornájában, akkortájt az ifjúsági mozgalomban dolgozott, csakúgy, mint későbbi ellenfele-ellensége.
Aztán elment világot látni a gazdaságba, és sikeres lett, mert volt elég esze és szorgalma.
Amikor visszatért a politikába, a Szocialista Párt ifjú tehetsége volt, akire a párt öreg motorosai egyszerre tekintettek reménnyel és félelemmel, féltékenységgel, mert érezték a változtatás szükségességét, de nem találták meg a módszert a megújulásra.
A Horn utáni nemzedék pártvezetői képtelenek voltak feloldani a dilemmát: politikai vagy gazdasági hatalomra tegyenek szert, nem értették, hogy a sikerhez a kettő összehangolására van szükség - persze nem úgy, hogy ellopjuk az országot.
Gyurcsány szerencsés volt.
Helyzete adott számára bizonyos anyagi függetlenséget, amiben persze nem kis szerepe volt családi hátterének, de javára kell írni, hogy jól sáfárkodott a lehetőséggel, vállalkozásai sikeresen vették az akadályokat.
Ellentétben más pártvezetőkkel soha nem volt magánemberként rászorulva a pártpénztárnok jóindulatára,
De talán éppen ezért nem is volt elég erős a szándéka és a politikai ereje a párton belüli erőviszonyok megváltoztatására, a pártpénztárnok hatalmának megtörésére, a kamarilla-politizálás gyakorlatának felszámolására. 
Mikor kiutálták pártjából, véleményem szerint hibás döntést hozott, új pártot alapított, a döntés következményeit a magyar baloldal a mai napig nyögi.
Persze ezt a döntést nem egyszemélyben hozta, vastagon benne van volt szocialista elvtársai szerepe is, akik egymást letaposva igyekeztek kapitalistábbak lenni a kapitalistáknál.
Ők szociáldemokrata - kapitalista ambícióik kerékkötőit látták Gyurcsányban - persze könnyű neki, mondhatták, ő már megszedte magát...

Az új párt  olyan lett, mint a szalmakazal.
Deklarálta, hogy baloldali, de nem ideológiai párt.
Nem mondta meg, hogy mely osztály, osztályok vagy réteg pártja kíván lenni, és ezt az eltelt évek során se sikerült ezt eldönteni.
 Az alapelképzelés szerint a pártban a farkas füvet legel, együtt a báránykával, felettük turulmadár lebeg, karmai között egy üres papírral, melyre majd egyszer felkerül a szociáldemokrácia modern értelmezése.
Csak ki kell várni, míg Ferinek kedve kerekedik qrva jó könyvet írni erről, lehetőleg féllábon állva és elmellőzve a levegővételt.
Ennek dacára az új párt viszonylag jól muzsikált, köszönhetően a párt talpasainak, akik a mai napig abban a hitben vannak, hogy egy baloldali párt szekerét tolják, jóllehet már régen nem.
A DK egy szociálisan érzékeny liberális párt, mely most éppen a szociáldemokrácia jelmezét vette fel ünneplőnek, de a hétköznapokban, helyi szinteken képviselői időnként felettébb - hogy úgy mondjam - pragmatikusan viselkednek.
A párt vezetése is olyan-amilyen, ha tudományosan közelítjük a kérdést, leginkább a zsebből vezetett párt jut eszünkbe.
És akkor itt a magyarázat, hogy Orbán miért szorongatja a zsebében a mogyoróit, - valószínűleg ezt akarja elkerülni...
Ifjúsági szervezet nincs, szervezetépítés nincs, ennek folyományaként a nagyobb városok kivételével szervezet sincs.
Közösségépítés sincs, ellenben a kiskörúton belül nyüzsög a politikus, ez az ő hazája.

A politika zöme  - szerintem - aprómunka.
Marxi léptékű politizálásra egyszer-egyszer van szükség húszévenként.
Ebben a pártban meg túl sok az ideológus és kevés a kisközösségek összetartására képes, világos és egységes elvek mentén dolgozó ember.
Gyurcsány be van oltva pártszervezés és káderpolitika ellen, azt gondolja valószínűleg, hogy a pártkáder terem, mint a dudva.
Ezért aztán semmi tudatosság nincs a tevékenységben, vagy ha van is egy jó ötlet, az alkalmatlan káderek tönkreteszik.
Mondjuk ez nem lenne baj, hiszen egy ember nem lehet mindenben egyformán képességes, erre vannak a szakemberek.
De a párt néha tetten érhető szekta-jellegéből adódóan a kérdések zömében a guru dönt, és szava az Úr kinyilatkoztatásával egyenértékű.
Ez a helyzet annak is köszönhető, hogyha valaki egy másik pártból kikopott, akkor itt bizton otthonra talált, méghozzá azonnal valamilyen vezető pozícióban.
Kevés ember mer ellentmondani jótevőjének, aki nélkül mehetne vissza  karosszéria-lakatosnak...
Ez a helyzet fel van turbózva a Szocialista Párt végvonaglásának következményeivel, merthogy a haldoklót mielőbb át kell segíteni a másvilágra, ugyanis valaki azt gondolta, hogy a szavazók majd automatikusan átigazolnak demokratának.
Lószart Mama, hogy idézzem a klasszikust, már a DK ingatag része is a szopottgombóc fejű messiás táborába állt, merthogy az legalább csinál valamit és - reményeik szerint -  leváltja Orbánt.
Persze, egy Orbán kettőre, az eredetinél még rosszabb kiadásban, de a vagyonhoz nem fog nyúlni, és ez a lényeg, hiszen egyszer úgyis nyugdíjba kell menni...

Nagyon összejött most Gyurcsánynak.
A Messiás felbukkanása a semmiből meglepte és szembenézésre kényszerítette az összes eddig elkövetett hibával, tévedéssel.
A megoldás eddig az, hogy nem történt semmi, nincs itt semmi látnivaló, ehet továbbhaladni, a polgármestereink megmaradtak.
Hát ez kétségtelen, reméljük, a testületek összetétele nem zavarja meg az illúziót.
Például Budapesten, az alaptörvény-szilárdságú jellemmel rendelkező Karógeri pontosan a szövetségi megállapodásnak megfelelően fog cselekedni.
Vagy kisnyúl.
Kommunikáció továbbra is nulla, ez előrevetíti a várható eredményt 2026-ra.
Hál istennek a Messiás nem egy nagy tehetség, mondhatnánk egy pökhendi fideszes fax, de majd kézbe kapják Rogánék, és megmutatják neki, hogy milyen trehányul van felkötözve a létrája a kocsija tetejére, oszt megokosodik.
Betett nagyon az ukrán helyzet is, és valami liberális észkombájn úgy okoskodott, hogy elvi álláspontot kell elfoglalni, hátha aztán majd az angolszászok és csatlósaik besegítenek a honi választások idején.
Mert az azért fel sem merül, hogy szervezni illene, meg szervezetet kellene építeni.
A fiatalokat kellene elérni, meg azt a két-hárommillió szerencsétlent, akinek állítólag azért nem emelik a családi pótlékot, mert "magabíró családokra" van szükség, a többi meg bátran dögöljön meg.
A magabíráshoz munkahely kell, és inkább azt kellene forszírozni, hogy mire mentek az EU-s milliárdok.
Ha kiderül, akkor bátran létre lehet hozni egy lombkorona-sétányt, amelyiknél a lombkoronát fel lehetne díszíteni a lengedező vétkesekkel.

A talány itt az, hogy egy állítólag baloldali párt állítólag szociáldemokráciával rokonszenvező vezetője, aki nem ma lépett politikai pályára, hogyan tudta átengedni a békepártiság címkéjét egy olyan jobboldalinak, akit csak egy kunkori szőrszál választ el a szélsőjobbtól?
Aki, mióta csak él, harcolni akar, bele van szerelmesedve az erő kultuszába, a fegyverkezésbe, a harcimarci illúziókba, de úgy mantrázza a világbékét, mint a Beépített szépség című filmben a szépségverseny ostobácska résztvevői.
Józsi bácsi meg úgy okoskodik, hogy ez nem a mi háborúnk, Józsika szerint meg az övé aztán végképp nem, sőt - nem tud elképzelni se olyan helyzetet, hogy bármilyen háború az övé lenne.
Ezért - bár ezen ők nem keresnek - inkább a Csüngőhasú álláspontját osztják: jobb az ilyenbe nem belekeveredni.
Talány az is, hogy  - bár rendben van, politikai döntés - fontos a tőlünk 7000 km-re fekvő  USA politikájával való azonosulás, de ez nem jelenti azt, hogy azonnal a legdurvábban kell támadni a hozzánk lényegesen közelebb eső nagyhatalom vezetőjét.
Semmi értelme egy vezető politikusnak  gyilkosozni, hülyeségeket beszélni egy nálunk száznyolcvanszor nagyobb atomhatalomról, mely még nem fenyegette meg Magyarországot, míg Ukrajna már igen.
És nem a legjobb referencia a II. Világháború idején a volhiniai mészárlás során az ukránok által kiirtott százezer lengyel sem...
Talány az is, talán a zavarodottságnak köszönhető, hogy minden idiótaság mögé beáll a párt.
Jóllehet tudja például, hogy az energiahelyzet megoldásához úgy kell Paks, mint egy falat kenyér, mégsem a beruházási szerződés megkötésének módját, esetleg tartalmát támadja, hanem magát a beruházást.
A méregzöldek egyszer már egy háborúnyi kárt okoztak Bős-Nagymaros ügyében az országnak, most éppen az ő szekerüket kell tolni, csak mert választást akarunk nyerni?
Dettó ez a helyzet az akkumulátorgyárak ügyében, a kínai gazdasági kapcsolatok ügyében, miközben Orbán kilopja alólunk még a lepedőt is.
A demokrácia errefelé egy kalap sz@rt sem ér, nincs már semmi, amiben ne lenne a  maffiának legalább résztulajdona.
Nincs baloldali televíziónk, jóllehet a kerületek már régen gründolhattak volna egyet, nincs napilapunk, nincs még egy valamirevaló internetes portálunk se, a tájékoztatás egyoldalú, internet ide vagy oda.
Médiaszakemberből kettő is ül az Országgyűlésben, de médiumunk egy sincs.

Tudom, van program, bizonyára szakszerű is, de ha nem jut el a néphez, akkor annyit ér, mint halottnak a csók.
Most éppen ott tartunk, hogy Gyurcsányt már a párton belülről is támadják, és hősünk elveszíteni látszik legendás higgadtságát, ami nagy baj, hiszen lássuk be: a Csüngőhasú lenyomta a magyar baloldalt, mint Süsü a cölöpöt.
Ilyen helyzetben hiba a higgadtság elvesztése, hiszen jönnie kell az újratervezésnek, ehhez pedig nyugalom kell és olyan munkatársak, akik nem félnek kimondani a véleményüket, mert tudják, hogy nem követi retorzió.
Túl sok volt a hiba, túl sok volt a melléfogás, visszaütöttek a hiányosságok.
Gyurcsány számára hozzávetőleg most van az utolsó lehetőség, hogy rendezze a sorokat, és ha nem sikerülne, hát kár lenne érte.
Mint ahogy kár Dobrev Klára eltékozlása is nagy kár.
Nehéz időket élünk, Európa keresi a helyét az átalakuló világban, de sikeresen beszűkítette saját mozgásterét.
Ezen belül ma baloldalinak lenni - igazi kihívás, de megéri, mert az inga leng és az egyik pólus mindig a baloldal.
Nem, nem a liberalizmus, mert az önállóságot feltételez, márpedig az emberek többségének komfortérzetétől ez távolabb áll, mint Makó Jeruzsálemtől.
Lehet ezenm szörnyülködni, de alkalmazkodni kell hozzá.
Sikerül-e?
Nem lesz egyszerű...

:O)))