Ősibb még talán az István-Koppány megosztásnál is, ott ugyanis csak két keresztény szekta között folyt a véres leszámolás, melyben végül a szeretet vallása győzött, kötésig vérben állva.
De az ott szerzett sérelmeket el lehetett feledni, mint ahogy a kuruc-labanc ellentéteket is, viszont a főváros-falu ellentéteket soha, mióta csak létezik a főváros.
Állunk barátommal, és vigyorgunk egymás tudathasadásán, hiszen ő, az ingadozó középparaszt, aki  tizenöt éve Pesten - Újpesten él, ma egyedüli pesti hajdan huszonöt főt - köztük pestieket - számláló szakaszunkból.
Jómagam negyven éve kiköltöztem az agglomerációba, ahol eleinte a falusiak csendes, később a kisvárosiak gyütt-maradtaktól terhes és kissé zűrzavaros életét éltem, de a mai napig érzékelem a klasszikus felosztást.

Igaz, ezen már némileg enyhített a honi magyaroknál lényegesen magyarabb igazi magyarok - székelyek, csángók - felbukkanása a hígmagyarok tengerében.
Fiatalkoromban még volt hozadéka a fővárosi illetőségnek - ha nyáron a falusi nagyszülőknél töltöttük a vakációt, akkor a pesti lakcímnek volt még némi varázsa a falusi lányoknál.
Ha kék-zöld foltok nélkül megúsztuk a helybéli ifjak retorzióit, akkor meglehetősen szép emlékekkel térhettünk vissza az iskolapadba.
Persze a hosszú bosszú elért bennünket, hiszen legkésőbb a katonaságnál a sértett falusi ifjúság kamatostul megfizettette velünk az orruk elől elcsajozott esték árát.
A seregben már akkor is az egészséges falusi fiúkra mutatkozott igény, és a tisztesek leginkább az ő köreikből kerültek ki.
Hasonló a hasonlónak örül, és az öröm tárgyai nem a pesti csibészek voltak, - Tarack névre hallgató alparancsnokunk máig nem hervadó emléket hagyott bennem, csakúgy, mint Tapló tizedes.
De a - finoman szólva - kitolások, melyekkel ezek a jól fejlett, bár alaptalan kisebbségi érzéssel megvert harcosok irigységüket kompenzálták, még nem emelkedtek az állami politika rangjára.

 

Ma persze már más a helyzet, hiszen ha egy ország elindul lefelé a lejtőn, nehéz megállítani, és errefelé is ez a helyzet
Ma a falu átvette a hatalmat a főváros felett,  az irigység, a félműveltség, a jó ízlés hiánya üli torát.
A tetejébe minden egyes suttyó rajta akarja hagyni a keze nyomát azon a fővároson, mely másfél évszázadon át szervesen fejlődött.
Hát most nem.
Budapest belvárosa katasztrófálisan néz ki.
Vezérünk ízlése diadalmaskodott.
Miután Demjánnal lemutyizta, hogy a főváros  legértékesebb, szinte korlátlan építési  lehetőségeket nyújtó Duna-parti területéért cserébe odacsinálja neki a partra Honthy Hanna csárdás kiskalapját egy hajóimitáció tetején, majd elnevezi Nemzeti Színháznak, ez lett az eljárásrend.
Demján persze beépítette a Sorolsári utat irodaházakkal, majd lezárta a terület fejlesztését egy gigantikus hombárral, amit elnevezett a Művészetek Palotájának, amiből két dolog biztosan kiderül: fogalma sem volt sem a művészetről, sem egy palota mibenlétéről.
Hév, villamos a föld alá - igéret maradt.
De az üzletről annál inkább volt fogalma, mint mai utódainak is.
Azóta persze a maradék értékre, a Hegyvidékre került a hangsúly.
Éppen mostanában zárták el az építkezésekkel kapcsolatos információk elől a lakosságot, és hiába a kétfarkú polgármester, esélye sincs ilyen háborús, járványokkal terhelt, migráció-fenyegette helyzetben az ellenállásra.
Orbánvejkó épít, ha az összes fővárosi falu polgármestere fejreáll is. 
És hát persze meg kell mutatni, hogy azt csinálunk, amit akarunk, ha kell beépítjük a Normafát, gigantikus fallikus szimbólumot építünk, szétromboljuk a Citadellát, majd a Felszabadulási emlékműre az obsitos szovjet katona helyére odacsinálunk a  gigazászló elé egy gigakeresztet, és ha nem tetszik meghosszabbítjuk a felhőkig - nesze neked szekuláris állam, megjött az államvallás!

Merthogy keresztből a Gellérthegyen kevés van, és hát emlékeznünk kell a katolikus egyház második világháborús szerepére, a zsidókérdéssel kapcsolatban tanúsított magatartásukoktól az SS tisztek szöktetéséig.

A  főváros lepukkant, úszik a sz@rszagban, mocskos a végtelenségig.
Főpolgármestere tán még ma is elcsodálkozik, ha emeletes házat lát, agymenései Orbán malmára hajtják a vizet.
Ha szeretett kertékpárútjait például a főútvonalakkal párhuzamos mellékutcákon karózza ki, a kutya se tudná, hogy ő milyen progresszív, azon kívül, hogy jellemóriás.
Aluljárót töm be, felüljárót bont, rakpartot zár le - néha már azért építhetne is valamit.
Gyermekkoromban minden nap utcaseprők járták a várost, locsolóautók enyhítették a kénikulát a közutak tisztítása mellett, a házfelügyelők, boltosok a kirakatokat és a járdát tartották rendben, ma neg rajta kívül nincs vizesnyolcas (így hívták a járdákat locsló kereskedő-segédeket) egy sem.
Régen volt Fővárosi Közmunkák Tanácsa, aztán Fővárosi Tanács, ma meg mintha mindenki tanácstalan lenne.
Podmanicky báró forog a sírjában.

 

Persze fejtől büdösödik a láb, és ameddig a maffia van uralmon, rend itt soha nem lesz.
Az utódoknak is észnél kell lenni, hiszen a gazdasági erő - hatalom.
Nem lesz elég a politikai hatalmat átvenni,  ennél több kell . de vajon kinek lesz bátorsága a hiéna szájából kitépni a húst?
És mikor?
Talán ha a főváros és a falu békét köt.
Mindenki jól járna...

:O)))