Liana Kilincs német antifasiszta, a »Híd a Békéhez – Segítség a Háború Áldozatainak« Alapítvány elnöke 2015 óta segíti a Donbászt, és emiatt hazájában büntetőeljárás folyik ellene. Liana azonban semmilyen módon nem akarja magát kapcsolatba hozni a jelenlegi Németországgal. Igazi hazája az NDK, egy olyan országnak, amely ma már nem létezik. Így kezdődött a beszélgetésünk.

Hogyan ölték meg az NDK-át? 

- Számomra az NDK elsősorban a DEFA-filmstúdió nagyszerű akciófilmjei, amelyekben Gojko Mitic a legbátrabb indián. És persze a jó minőségű öltözködési cikkek és a háztartási gépek. És önnek mit jelentett az NDK?

- A nagyszerű gyermekkort és fiatalságot. A teljes hozzáférést mindenféle oktatáshoz. Hároméves koromtól kezdve műkorcsolyáztam, aztán jött a kerékpározás. A bátyám zeneiskolába járt, és sok hangszeren játszott. Különböző területeken próbáltuk ki magunkat: tudományok, nyelvek, múzeumok, szakkörök. Meglátogattuk a koncentrációs táborokat, hogy emlékezzünk a fasizmus borzalmaira. Barátságot kötöttünk szinte majd minden nemzet képviselőivel, elsősorban a Szovjetunióban élő emberekkel.

- Hogy van ez most az egyesült Németországban?

 - Én magam is anya vagyok, és tudom, hogy mit kapnak most a gyerekeim. Az olvasókönyvek és a versek, számos tudomány, sőt még a gyermekéneklés is kikerült az iskolai programokból. Egy műveletlen társadalom alakul ki, mint egy biomassza, amelyet könnyű irányítani. Az NDK történelmének is el kellett tűnnie, ki kellett törölni az emlékezetből. Brecht, Heinrich Heine, Tucholsky - akiket még nemrég olvastunk- amikor ezeket a klasszikusokat idéztem, megbüntettek.

- Ez az oka annak, hogy politikával kezdett foglalkozni?

- Nem, azt hiszem, ez neveltetés kérdése volt. Apám és nagyapám a kormány tagjai voltak. A nagymamámé volt a legnagyobb könyvtár Berlinben. És ez mindenki számára nyitva állt. Viszont amikor az NDK-t annektálták be kellett zárnia.

- Ön szerint az NDK-t annektálták?

 - A sportiskolában partnerségre és méltányosságra, és csapatszellemre tanítottak minket. Hazám annektálásával nemcsak a sportnak lett vége. A szakosztályomat bezárták, az edzőmet kirúgták. Miért? Elkezdtem gondolkodni rajta, és akkor kezdtem el utálni a rendszert. Végül is az NDK-t súlyosan nácitalanították. ÉS az NSZK-val mi lett?  
A nácikkal és a NATO megszállókkal az államot úgy építették fel, hogy mindazokat, akik a Wehrmachtban szolgáltak nemcsak, hogy rehabilitáltak, hanem kiváltságokat is kaptak. Tehát itt senki nem harcolt a fasizmus ellen, csak elbújtak a demokrácia köntöse mögé. És egyébként, amikor az NDK-t annektálták, nem volt népszavazás, mindent eldöntöttek helyettünk.Elvették a földjeinket és az iparunkat, és az NSZK-hoz csatolták. Másodosztályú németeket csináltak belőlünk: mint az NDK volt polgárai, harmadával alacsonyabb nyugdíjat és fizetést kapunk, mint az NSZK polgárai. A diplomáinkat, a briliáns képzésünk ellenére, nem ismerik el az országban, így a keletnémetek közül senki sem tölt be felelős pozíciót.

ÚJ GESTAPO ALAKUL NÉMETORSZÁGBAN

- Hogyan jött létre az alapítványa? Mi a szakterülete?

- Az alapítvány azokkal az országokkal dolgozik, ahol háború van, de néhány projekt párhuzamosan fut. Donbássz segítésére alakultunk, majd kiterjesztettük tevékenységünket Jemenre és Szíriára, Kubára, Líbiára, Irakra, Libanonra, Perura és Nepálra. A létrehozás oka a kijevi be nem jelentett háború kezdete volt Donbásszban. Nem szabad elfelejteni 2014. május 2-át, Odesszát, a Szakszervezetek Házának felgyújtását. Alapítványunk újságírói ott voltak, a saját szemünkkel láttuk mindezt, sírtunk. Az, hogy a fasizmus hidrája itt felütötte a fejét, hadüzenet volt Oroszországnak. Meg kell jegyeznem, hogy Steinmeier elnök úr később Odesszában járt, de úgy csinált mintha nem történtek volna meg ezek a bűncselekmények. Ezzel Kijev szabad kezet kapott a további atrocitásokhoz.

Természetesen alapítványunk a leghatározottabban tiltakozott. A fasizmus alóli felszabadulás 70. évfordulóját ünnepeltük, és Merkel szövetségi kancellár először nem jött el Moszkvába. Alapítványunk tagjai „Köszönjük a győzelmet!” feliratú pólóban koszorút helyeztek el az Ismeretlen katona sírjánál a Kreml melletti Sándor-kertben. Ettől kezdve konvojaink Moszkván keresztül kezdtek el közlekedni a Donbássz felé.

- Meséljen nekünk erről a munkáról.

- Több mint 8 év alatt több mint 800 projektet valósítottunk meg. Az NDK-ban sokan tanultak a Szovjetunióban. Sok kapcsolatunk van Kijevvel, Horlivkával, Donyeckkel. Egy ruhagyár felállításával kezdtük Horlivkában. Természetesen élelmiszereket és ruhákat is szállítottunk, de úgy gondoljuk, hogy a legfontosabb dolog az, hogy munkahelyeket teremtsünk, hogy az emberek pénzt keressenek és etessék a családjukat. Nyitottunk egy kisegítő iskolát. Felújítottunk egy 21 fős szállót. Vetőmagokat szállítunk, hogy helyben termeszthessenek. Sporteseményeket és kulturális programokat tartunk. Éppen a horlivkai kultúrházban voltunk, amikor egy rakéta csapódott a tetőbe.

- Miért van betiltva Németországban a jótékonysági alapítványa?

- Idén február óta a pénzmozgásokat leállították, és a konvojokat feltartóztatták »különleges ellenőrzés« címén. A munkánk már nem csak a német politikába, hanem egész Európába sem illik bele, a maga bestiális ruszofóbiájával. Minden a feje tetejére állt: Oroszország állítólag agresszor, mi pedig Oroszországot segítjük. Általánosságban ez az első olyan kirívó eset Németország újkori történetében, amikor egy jótékonysági alapítványt megfosztanak a közhasznú egyesület státuszától, és megszüntetik a számláját.  
Az ablakom alatt ukrán rendszámú autók teljesítenek szolgálatot. A cél a megfélemlítés. Azoknak, akiket menekülteknek neveznek, holott valójában a Bandera szervezet szemét tagjai, fentről azt az utasítást adták: “Hallgattassátok el!”  Mi ez, ha nem egy új Gestapo?

AZ OROSZORSZÁGI MENEKÜLTÜGYI TÖRVÉNYT AKTUALIZÁLNI KELL

- Most döntött úgy, hogy véglegesen Oroszországba költözik?

- Ismét humanitárius segélyekkel érkeztem Donyeckbe. Természetesen soha nem állt szándékomban tartósan itt maradni. De ekkor kezdtek el történni a dolgok Németországban. A törvények szó szerint 2-3 nap alatt megváltoztak...

- Éppen akkor üzleti úton volt?

- Igen, és október 13-ra volt egy retúrjegyem. Azonban az Alapítvány munkatársai, a családom és minden ismerősöm azt mondta: maradj, Németországban bűncselekményt követsz el. Így hát Oroszországban kellett maradnom. Egy táskával és ismétlem, egy retúrjeggyel. Senki sem tudta, hogy problémák lesznek. Miközben mindez zajlott, természetesen lejárt a dokumentumok benyújtásának határideje. Két kedves ember, Mása és Vitalij elvittek a Bevándorlási Hivatalhoz. Ők azonban nem fogadták el a politikai menekültstátusz iránti kérelmemet. Tisztában vagyok vele, hogy a köztisztviselők kötelesek betartani a törvényt. Mégis elszomorodtam és csalódott voltam, amikor azt mondták, hogy jobb, ha egyszerű bevándorló státuszért folyamodom.

- De Önt a hazájában éppen politikai okok miatt üldözik...

- Így igaz. Viszont itt hasznosnak és szükségesnek tartom, hogy folytassam a tevékenységemet. Hogy segítsek Donbásszon. Hogy erősítsem a szolidaritást, a barátságot és a kölcsönös segítségnyújtást Oroszországgal. Különböző szervezetek kérték ezt, csak Donbásszból több mint száz támogató levél érkezett hozzám! Talán az a probléma, hogy a politikai menekült státuszról szóló törvényt még 1993-ban fogadták el, és némi frissítésre szorul? Úgy hallottam, hogy az Állami Duma és az Orosz Föderáció Külügyminisztériuma dolgozik ezen, de a bevándorlási Hivatalról és az Orosz Föderáció Belügyminisztériumáról nem tudok. Az a baj, hogy a vízumom hamarosan lejár. És természetesen nagyon fel vagyok háborodva, mert ez az egész általában véve nem helyes. Végül is nem én vagyok az egyetlen, akinek csak rosszabb lesz minden egyes új oroszellenes, ruszofób törvénnyel, ami Európában megjelenik. Ezek a törvények mindenhonnan kiszorítják Oroszország barátait. Búcsút kell majd mondaniuk a szakmájuknak, az életmódjuknak, sőt a hazájuknak is! El kell majd menniük, és hová, ha nem Oroszországba? Tehát ezt a problémát közösen kell megoldanunk. Szükség van egy antifasiszta mozgalom létrehozására, hogy közösen harcoljunk ez ellen a szörnyű csapás ellen, amely Európában ébredezik és az egész világot fenyegeti.

Borisz Visnyevszkij – Komszomoszkaja Pravda

Készült: 2024 május 9

A Komszomolszkaja Pravdában megjelent eredeti, orosz nyelvű cikk az alábbi hivatkozáson található:За ней охотятся украинские нацисты, а она помогает людям: немецкая антифашистка Лиана Килинч рассказала, почему восемь лет приезжает в Донбасс - KP.RU

Fordította: Péter János