Kép: © Warner Bros.
Mostanában túl gyakran hallottuk a patriarchátus szót. Most ezzel a filmmel kapcsolatban is. Jó adag cinizmus kell ahhoz, hogy Greta Gerwig "Barbie"-ját filozófiai eszmecserékkel vagy a kritikai feminista elméletről való elmélkedéssel nemesítsük.
Sokkal helyénvalóbb a kérdés, hogy mikor gyárt végre a Mattel egy Barbie-t életnagyságú szexbabaként, mint mindig, megfelelő ruházattal és lemoshatóan?
Maga az állítás, amit a film is reprodukál, hogy Barbie bármivé válhat, végül is hazugság. Hiszen valójában nemcsak "prostituált Barbie" és "szexmunkás Barbie" nincs a mai napig, hanem "bolti pénztáros Barbie" és „telefonos Barbie" sem.
Akkor már tényleg politikai és talán még feminista is lenne. Akár egy Alice Weidel Barbie vagy egy Greta Thunberg ruhás Barbie, akkor még vitorlással is, az már valami lenne.
De Barbie az FDP-re szavaz, mert ő mindenekelőtt szórakozást akar az életben. És időnként zöldet, mert szereti az állatokat, és néha nagyon figyelmes és kedves mindenkivel.
Barbie Kép: © Warner Bros.
Barbie-nak csak olyan foglalkozásai vannak, amelyek "in", vagy szexi, de mindenekelőtt középosztálybeli és "újgazdag". Időnként az angol földbirtokos nemességet is érinti az ember, és Barbie-nak volt egy "Gauland zakója", amikor a CDU hesseni CDU miniszterelnökének irodavezetője és beszédírója volt még a nyolcvanas években.
Mert még egy igyekvő Dietmar Dath-cikk sem tudja elrejteni, hogy mennyire üres és műanyag ez a film valójában, amely a "Bilder und Zeiten" című lapon egy egész oldalra fekteti a Dath-mátrixot a szokásos nagyképű eredményével a Mattel műanyag babáról, és mint a legtöbb Dath-szöveg valahogy nagyon intelligens és valahogy nagyon-nagyon üres.
Az ember inkább azon tűnődik, hogy a kiváló szerzők miért nem fordítják energiájukat, idejüket és mindenekelőtt agytekervényeiket értelmesebb tárgyakra.
Még Nicola Gräf 53 perces arte-dokumentumfilmje, aki végül is egykor filozófiát tanult Münchenben, sem tudja elnyomni a gondolatot, hogy ez is csak egy újabb kapitalista kívánsággépezet ötödik sebességfokozatban.
"Barbie - A tökéletes nő?" -Barbie die perfekte Frau? a címe, és a Barbie-jelenségről szóló szöveg azt állítja: "Sokszínű és befogadó. Egyiket sem szeretik és utálják ennyire".
Mindegy, hogy mit teszel, ezzel csak a Mattel marketingjét segíted.
Johanna Adorjan szokásos nagyon okos elmélkedése a Süddeutsche Zeitungban (cím: Glückwunsch, Mattel, alcím: A Barbie kasszasiker feminista film? Ez nevetséges. A kapitalizmus győzelmére az igazságos ügy felett) - az egyetlen szöveg, amely világossá teszi: hagyjuk abba ezt a sok hülyeséget. Mindegy, mit teszel, ez csak a Mattel marketingjét segíti.
Ryan Gosling a szex nélküli férfi műanyag baba Ken szerepében. Még egy ilyen izom- csomagot is nagyon jól el lehet adni anélkül, hogy feminista lenne. (Fotó: Jaap Buitendijk/dpa)
Forrás: https://www.sueddeutsche.de/kultur/barbie-greta-gerwig-kapitalismus-1.6060192?reduced=true
Mindazonáltal: ettől a filmtől többet vártunk volna. De lehet, hogy ez a hiba. Elvégre mit is vár az ember egy ilyen filmtől, miután megnézett egy-két trailert a neten? Márpedig a "Barbie" trailerei, meg kell mondani mindazoknak, akik még nem nézték meg öket, a film legjobb jeleneteinek gyűjteménye.
A legrosszabb az, hogy még ha nem is aludtál el, akkor sem tudsz mit mondani erről a filmről, mert annyira unatkozol. Ahogy maguk a babák, úgy a film csomagolása is sokkal szebb, mint ami benne van.
Nincs benne más, mint a jól ismert mese a szomorú babáról, aki emberré akar válni.
Szóval írjuk meg ...
"Barbie sosem szégyelli magát semmiért".
A Mattel logója a legelső dolog, amit látsz. Ezután minden úgy kezdődik, mint Stanley Kubrick "2001" című filmjében: Ugyanaz a zene Richard Strauss-tól, ugyanazok a nem-emberek, akik esztelenül döngetnek valamit a barlangon kívül; ebben az esetben azonban nem majmok, hanem kisgyerekek, lányok.
Helen Mirren a narrátorként a színpadon kívülről mond Shakespeare-mondatokat, amelyek valahogy így hangzanak:
A lányok az idők kezdete óta babákkal játszanak. Pontosabban babababákkal, ami anyai szerepükre redukálta őket. Aztán jött a Barbie. Barbie mindent megváltoztatott. Most már a lányok bármik lehetnek: elnök, űrhajós, cégvezető.
Ráadásul a korábbi lányokat látjuk, amint tönkreteszik a babababáikat, és köztük van egy életnagyságnál nagyobb Barbie, ööö, Margot Robbie.
Az elnökről szóló rész álhír, de nem kell annyira komolyan venni. A tökéletes Barbie-világba hamar bekúsznak más bosszúságok is: Van mozgássérült Barbie kerekesszékben? Egy terhes nő? Egy kövér? Egy trash (szemetes) Barbie és egy weird (furcsa) Barbie?
Miután az első nap tökéletes volt, a második napon már minden más: a tej savanyú, a reggeli pirítós megégett, és van egy kutya, aki a Barbie-házakba kakil. Vannak problémák.
"Barbie-t soha semmi nem hozza zavarba" - tanuljuk meg. Aha!
A nők reflexei
Tulajdonképpen miért zavar egyes nőket annyira, hogy Barbie megfelel egy bizonyos tökéletesség-ideálnak? Kinek kellene még megfelelnie? Talán egy másik tökéletesség-ideálnak, ezen lehetne vitatkozni, de a tökéletlen nem működik.
A filmben egyszer elhangzik az a vicc, hogy lehetne csinálni egy "közönséges Barbie-t". "Szörnyű ötlet", mondja a Mattel vezérigazgatója, "ezt senki sem fogja megvenni". A rendkívüliség gondolatába és hatalmába vetett hit a hajtóereje minden művészetnek és szórakoztatóiparnak, legyen az ipar vagy más.
Amit a tömegkorszak popkultúrája ehhez hozzáad, az a dicsőítés és a megvetés közötti finom határvonal, amit iróniának nevezünk.
De ez a film nem különösebben ironikus, csak úgy tesz, mintha az lenne.
Lehet, hogy Greta Gerwig is egy kicsit túlértékelt? Mindenesetre, akárcsak Barbie, ő is nagyon burzsoá.
Talán - szabad kérdezni - Greta Gerwig is egy kicsit túlértékelt? Talán csak annyira szeretjük őt, hogy már nem rendelkezünk vele szemben azzal a szükséges minimális kritikai távolságtartással, ami nélkül már nem dicsérni, hanem csak rajongóvá lehetválni.
Mert Greta Gerwig nagyon jól nevelt, nagyon okos, jól néz ki, de nem túl jól, művelt, fehér és középosztálybeli. Mert ő bizonyára rendesen rakja ki a fogkeféjét, és biofogkrémet használ. Mert egyszerűen tökéletes, még ott is, ahol nem tökéletes.
Mert összességében olyan jól megfelel Berlin-Mitte és így a Köztársaság értékeinek, mint egyébként csak Annalena Baerbock, és az ilyen embereket nem akarja kritizálni, még akkor sem, ha talán megérdemlik, mert örül, hogy egyáltalán ott vannak. De ez nem így működik. A bűnözőnek joga van a büntetéséhez, a művésznek pedig joga van a kritikához.
A baromságokat baromságnak kell nevezni, mint ezt a filmet. Egyetlen, nagyon rossz baromság, egy unalmas, mélységesen unalmas sajt. Pontosan az a fajta mozi, amiért soha nem lettél filmkritikus, mert még formailag sem érdekes, és a díszlet egyszerűen csak Fiftie Shades of Rosa (a rózsaszín 50 árnyalata), amit biztos vagyok benne, hogy egyesek zseniálisnak tartanak, de ...
Cselekmény?
És a cselekmény? Milyen cselekmény?
A hónap Mattel - alkalmazottja
Nem teszünk nagy igazságtalanságot Greta Gerwiggel és férjével, Noah Baumbach-hal, ha ebben az esetben nem mutatunk gyengéd hozzáállást, mert elég jól keresnek a filmmel.
És könnyen kiderül, hogy nem ők ketten voltak az első választás erre az anyagra, és valószínűleg nem is ez az anyag volt az első választás. Azután kérték fel őket, miután másokat nem akartak a feladattal megbízni. Mi is igent mondtunk volna.
Greta Gerwig egyébként sem feminista (csak mert nő!). És azok az idők, amikor még független filmek rendezője volt, már régen elmúltak. Legfeljebb ő maga hiszi el, hogy a filmje több, mint egy újabb trükk a Barbie-árucikkek eladására.
De ehhez ő túl intelligens.
Ennek ellenére most minden második helyi újság a "feminista tekintet" hülyeségét ismételgeti. De vajon ettől még igazabb lesz?
A "Barbie" egy kicsit férfi-ellenes, ami nem rossz dolog, és túlságosan megkönnyíti a feminizmust, mert egyszerűen 180 fokban megfordítja és újraértelmezi a férfi viszonyokat. De ez még mindig lenne valami. De maga a film sem érzi jól magát ebben. Így aztán mindent elbagatellizál benne és rózsaszín cukormártással locsolja le.
Meglehetősen kimerítő, öncélú csalódás.
Van néhány jó poén: "mint Zack Snyder's Justice League az Igazság Ligája Zack Snyder-féle vágása"; "Csali Barbie"; "Proust Barbie"; "Halálérzés Barbie"....
Egyébként a "Barbie" egy eléggé kimerítő, öncélú csalódás. És nem is túlzás, hanem fülledt és konzervatív, hogy a baba mellette felforgatónak tűnik: Revolting (forradalmiaskodó) Barbie.
Egyetlen szimpatikus karakter sincs, helyette rengeteg erkölcsi közhely és akadémiai vicc van.
És a Barbie-világ most már Amerika metaforája?
Más túlzó művilág-filmekhez képest, mint a Pleasantville vagy a Truman Show, a film mégis elsápad a vetítés során.
Sajnálatos, hogy egyesek, akiknek soha nem volt szabad Barbie-babákkal játszaniuk, most a regresszív felzárkózás pótcselekvéseként ennek a filmnek a rajongóivá válnak.
Az eredmény egy művészeti installációnak álcázott pénzhajhászás.
Egyszer egy kaliforniai középiskola menzáján egy okos, éber fiatal lány azt kiabálja Margot Robbie Barbie-jának: "Te képviselsz mindent, ami rossz a kultúránkban". Ennyit kell mondani erről a filmről.
Forrás: https://www.telepolis.de/features/Der-grosse-Barbie-Bluff-9227387.html?seite=all 2023. július 26.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
(A politikai mémek persze már megjelentek, íme egy: Emmanuken - a szerk.)
