Joyce Maynard írónő    Fotó: IMAGO / ZUMA Press

Idén februárban a hatvanas évei végén járó Joyce Maynard amerikai írónő felolvasta a Looking Back: A Chronicle of Growing Up Old in the Sixties (Visszatekintés: A hatvanas évek öregkorának krónikája) című hangoskönyvét, amelyet még 19 évesen publikált. Most megjelent a hangoskönyv-változat az amerikai hangoskönyvek listájának élére került. Maynard könyve az amerikai osztálytermek sokat olvasott alapműve, évek óta a diákok kezében van, bár sokan még mindig nem tudják, milyen körülmények között íródott a Looking Back.

De tekintsünk vissza néhány évtizedet: 1972-ben járunk. 1972-ben egy fiatal, éppen csak nagykorúvá váló diáklánynak levelekkel udvarol egy nála több mint kétszer idősebb író. Beleszeret, feladja érte a fél életét, összeköltözik vele. Alig egy évvel később, egy utazáson, amelyre a férfi a nővel és az első házasságából származó gyermekeivel együtt indul, két 50 dolláros bankjegyet nyom a nő kezébe. A férfi azt mondja neki, hogy menjen vissza az otthonukba, pakolja össze a holmiját és menjen el. Elege van a fiatal nőből, mert nem megfelelő szexuális partner számára - és most minél gyorsabban el kell távolodnia a mindennapjaitól.

Ami egy megkérdőjelezhető nőcsábász bohózatnak hangzik, az valóban megtörtént. J. D. Salinger amerikai író 1972 tavaszán egy amerikai magazinban rábukkant egy fotóra, amelyen az akkor 18 éves Maynard első irodalmi ambícióit dédelgette. Salinger, aki akkor már 50-es éveiben járó férfi volt, levelet írt neki - mint annyi más fiatal nőnek, mint később kiderült. Ebből élénk levélváltás alakult ki. Maynard már a nyáron feladta nyári írói állását a New York Times című amerikai napilapnál, szeptemberben pedig véget vetett Yale-i ösztöndíjának, és tanulmányait is megszakította, hogy elhagyja New Yorkot, és Salinger-el éljen New Hampshire-ben.

Miközben 1972 közepétől 1973 márciusáig Salinger-el élt, megírta a "Looking Back" című könyvet - azt a könyvet, amelybe most újra életet lehel a hangjával. A könyv azután jelent meg, hogy az egyenlőtlen pár különvált. Ezután hosszú évekig nem sok minden történt. Maynard nem beszélt sokat a Salinger-rel való kapcsolatáról. Csak több mint két évtizeddel később, az 1998-ban megjelent At Home in the World című memoárjában beszélt nagyon részletesen a legendás íróval töltött időszakról.

Annak idején sok kritikus dühtől vezérelve ostorozta a könyvet. "Leírhatatlanul ostoba" volt - írta a "Washington Post", Salinger-t pedig sok oldalról megvédték. Ugyanebben az évben, amikor Maynard elárverezte a Salinger által küldött leveleket, hogy kifizesse gyermekei egyetemi tandíját, egy szoftverfejlesztő 156 500 dollárért megvásárolta őket - hogy visszaküldje Salinger-nek. Az irodalmi világban elért jelentős sikerei ellenére Maynard évekig egyfajta persona non grata lesz. Csábító és olyan, aki először önként hagyta magát behálózni a legendás író által, hogy aztán a magánéletét megsértve beavassa a nyilvánosságot a túlságosan is privát kapcsolati ügyekbe. Rövid kapcsolata a legendás "Der Fänger im Roggen” (Zabhegyező) szerzőjével csak eszköz volt a cél érdekében, hogy végül könyveket adhasson el.

A német nyelvű média ezt így foglalta össze a kilencvenes évek végén: "Az elhagyott feleségek és a visszautasított szeretők memoárjaival folytatott üzlet ugyanúgy virágzik, mint valaha". Valahogy nem illik bele a képbe, hogy Salinger, milliók bálványa, egyszerűen csak egy hencegő nyerskonyhás volt, aki rajongott a fagyasztott borsóért és a túlságosan fiatal nőkért, ráadásul valószínűleg egy seggfej is.

Maynard átvészeli a hivatásos címzettek széles körben elterjedt téves megítélését, és él vele. Egészen 2018-ig, amikor a #metoo mozgalom kapcsán megragadja az alkalmat, hogy ismét utaljon a több mint 40 évvel ezelőtti eseményekre. Amit sokáig egy 18 éves lány és egy jelentős író közti jelentéktelen románcnak tekintettek, most, évtizedekkel később, olyan visszaélésekkel teli kapcsolatnak tűnik, ami felkelti az ember figyelmét. A csomó kipukkadt, és Maynard azóta még nyíltabban beszélt az életéről és a Salinger-el töltött időszakról.

Hogyan lehet rávenni a bántalmazás áldozatait, hogy megtörjék a hallgatásukat? Carey Mulligan (balra) Megan Twohey riporterként és Zoe Kazan Jodi Kantor újságíróként a „She Said” című filmbenFotó: Universal Pictures

Így a Facebookon is, ahol április elején két olyan fotót is közzétett, amelyeken ugyanabban a pózban látható a New York-i Central Parkban: egyszer 18 évesen, a lépcsőn ülve pózol egy szerzői fotóhoz. És majdnem 70 évesen, nem sokkal ifjúkori hangos memoárjának megjelenése után. A két fotó ismét vírusként terjed, a hangoskönyv pedig tovább emelkedik a listákon. Ez a második esélyek diadala egy hazug világban - amelybe nemcsak a filmipar, hanem a művészeti és irodalmi szakma is beágyazódott.

https://www.instagram.com/p/CqkpEH3ubWC/?hl=de

NADIA SHEHADEH

Nadia Shehadeh szociológus és író, Bielefeld-ben él, és az élőzenének, a popabszurditásoknak és a dekoltázsszemétnek él. Hosszú ideig a "Missy Magazine" rovatvezetője volt, emellett évek óta a Mädchenmannschaft blog társvezetője. Az "nd" számára havonta írja a "Pop-Richtfest" című rovatot.

Forrás: https://www.nd-aktuell.de/artikel/1172341.audio-memoiren-joyce-maynard-blickt-nochmal-zurueck.html

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó