Egy orosz család Kijevben. Politikai viták az asztal mellett. Fegyveresek fosztogatják a polgárokat, nemzetiségre való tekintet nélkül. Az ukrán államiság rémképei.

Nagyon időszerű könyv, ahogy egy politikai személyiség mondta, akinek köze volt ennek az államiságnak a létrehozásához, igaz, egy másik ügy kapcsán fogalmazott így. A cím azonban már nem modern - A fehér gárda^[i].

Bulgakov, a kijevi író, akinek regényében Kijevet nagybetűs Városnak írja le, háborúsnak és békésnek, komornak és gyengédnek, menekültekkel teli és pletykáktól rémültnek látta.
A monarchia, majd az Ideiglenes Kormány bukása után bekövetkezett kijevi eseményeket a kortársak "véres operettnek" nevezték. Bulgakov egyetértett ezzel az értékeléssel, és "A fehér gárdában" részletesen és szenvedéllyel ábrázolta az uralkodók és hatalmi rendszerek váltogatásának egész katyvaszát.

A forradalom utáni orosz emigráció nagy része nem fogadta el a regényt, nem látott benne mást, mint a fehér mozgalom és a fehér eszme tagadását. Hasonló megfontolások vezérelték a szovjet cenzúrát, amely mégis engedélyezte a regény kinyomtatását. A kettő közül (a cenzúra és az emigráció) egyiknek sem volt igaza. Bulgakov nem ítélt el senkit. A szereplők kiválasztását a történelem logikájához kötötte, és a konfliktusnak akkor vetett véget, amikor a monarchisták elkezdték skandálni: "Éljen a népbiztosok tanácsa...".

A "Turbinék napjaihoz" (vagy máskép “A Turbin család napjaihoz”) képest, ugyanazokkal a szereplőkkel, “A fehér gárda” mondhatni észrevétlen maradt. A moszkvai Művész Színházban színre vitt Turbinék nagy feltűnést keltett Moszkvában. A nézőtéren hisztériásrohamok és elájulások történtek, minden előadáson orvosi mentőcsapat volt szolgálatban. A sajtóban több tucatnyi kritika jelent meg. Ilyen figyelmet a színház iránt még nem mutatott a kormány. Sztálin legalább tizenötször látta a Turbinékat. A darabot nagyrészt ukrán írók hatására tiltották be, akik egy Sztálinnal való találkozón panaszkodtak: "Az orosz színházban szinte hagyománnyá vált, hogy az ukránokat bolondnak vagy banditának állítsák be”.
A vezető nem akarta súlyosbítani a nemzetiségi kérdést - A Turbinék napjai lekerült a repertoárról.

Mi a helyzet a regénnyel? A szerző életében belőle csak egyes részleteket nyomtattak ki, a Szovjetunióban csak 1966-ban jelent meg teljes terjedelmében. Ezekben a nehéz napokban mindenképpen érdemes újraolvasni, vagy valakinek először elolvasni. Mihail Afanaszjevics sok mindent előre látott. Itt van például néhány vers az Ördögbaba című humoros újságból, amelyet Turbinék valakitől kaptak:

A juhoknak egy ponyva alatt kell ellniök.
Rodzijanko lesz az elnök.
Breitman szóviccei viccesek.
De hol vannak a szenegáli ezredek?

Cseréljük le Rodziankót Zelenszkijre, Breitmant (a kijevi székhelyű Friss újság című napilap kiadója) pedig Suszter tévés személyiségre (Suszter a szovjet korszakban emigrált újságíró, aki a rendszerváltás után visszatért, és először orosz televíziós programokban volt műsorvezető, majd később az ukrán televízióban vezetett műsorokat), a "szenegáli ezredek" helyett pedig "NATO-hadsereg" szerepeljen, és semmi sem változik. Mert nem az egyénekről van szó, hanem arról a történelmi paradigmáról, amely újra és újra hasonló helyzeteket reprodukál. "Minden el fog múlni. Szenvedés, gyötrelem, vér, éhínség és dögvész. A kard eltűnik, de a csillagok megmaradnak, amikor testünk és tetteink árnyéka sem marad már meg a földön. Nincs olyan ember, aki ezt ne tudná. Akkor miért nem vagyunk hajlandóak rájuk fordítani a tekintetünket? Miért?".

Az orosz író Bulgakov, akit megvert az élet, megviselt a kritika és az írótársak, regényt ír arról, hogy milyen erő osztotta meg, választotta el, tette ellenséggé a honfitársakat. Ez az erő több évtizedes viszályok által táplált, virulens gyűlölet, «egy zavaros káosz, amely a fejükben kavargott». Ezért van ma szükség Bulgakovra és a könyvére - hogy megértsük, hogyan történhetett, hogy Kijev, a Város sorsa ismét azon múlik, hogy milyen hamar sikerül legyőzni a rosszat, hogyan lehet elűzni a felgyülemlett szennyet, hogy operett helyett elkezdődhessen egy eposz.

Az eredeti orosz nyelvű publikációt, amely a Vzgjád üzleti lapban jelent meg, az alábbi hivatkozáson található:

ВЗГЛЯД / «Мутная каша, которая заварилась в головах» :: Автор Алексей Зензинов (vz.ru)

Szerző: Alekszej Zenzinov
Forgatókönyvíró, dramaturg

(Fordította: Péter János )

^[i] A fehér gárda (oroszul: Белая гвардия, alcíme: Дни Турбиных, A Turbin család napjai) Mihail Afanaszjevics Bulgakov orosz író regénye, melyet – részben saját élményei alapján – 1923 és 1924 között írt. A mű részletekben és erősen cenzúrázva jelenhetett meg.

Színpadi változata (Turbinék napjai) ellen a szovjet művészeti élet élénken tiltakozott, ám ennek ellenére a közönség körében népszerű volt. És ez volt Sztálin egyik kedvenc színdarabja – mintegy 20 alkalommal tekintette meg. 1929-es betiltása után pedig az ő kezdeményezésére mutatták be ismét 1932-ben.