Külföldön járva felkeressük a különböző látványosságokat és csodálattal nézzük. Eszünkbe se jut ilyenkor, hogy hazánkban is sok eldugott csoda létezik, amiről a többség nem is tud.

A gimnáziumban négyen nagyon jó barátok voltunk és később is tartottuk a kapcsolatot egymással. Rendszeresen összejártunk és mindenki a saját szakterületéről tartott egy-egy előadást. Budapest külső kerületében laktunk, s egy idő után felébredt bennünk a vágy, hogy jobban megismerjük az országot. El is határoztuk, hogy kerékpártúrára indulunk az ország nyugati részére. Egyik barátunk az ELTE Bölcsész karára járt, s elmondta, hogy van egy évfolyamtársnője, aki Nagykanizsán lakik és remek szénapadlásuk van, ahol elalhatunk és összevárhatjuk egymást. Ez arra felé jellegzetes építmény. Elég magas és csak a sátortető két végén támasztják alá téglafallal. A hosszú oldalt deszkák alkotják, de úgy, hogy minden második hiányzik, biztosítva szellőzést, a széna kiszáradását. Én adtam fel a kerékpárokat és különböző tortúrák után össze is jöttünk.

 

Ezek után bementünk a templomba, bár egyikünk sem volt vallásos, de az elmúlt korok építészeti és művészeti értékeit ott lehet megtalálni. Belépve egy előtérbe jutottuk, ahol ki volt téve a templom története és egy felirat arra is felhívta a figyelmet, hogy a hajóba való bejáratnál lévő szenteltvíztartóknál különös hangjelenség figyelhető meg. A hajóba egy íven keresztül lehetett bemenni és ennek a két oldalán voltak ezek a tartók egymással szembe fordítva. Épp ott ácsorogtam az egyik előtt, amikor a tartóból meghallottam a barátom hangját, aki nekem háttal állt a szemben levőnél. Meglepetésemben hátrahőköltem. A jelenség lényege a következő. Ha valaki rábeszél a tartóban levő vízre, akkor az visszaveri a felette levő bejárati ívre és felerősíti, s e miatt lehet a szemben levőből hallani. Később néprajzosoktól olvastam, hogy nem egyedi jelenség, mert több templomban is hallható. Olvastam olyan magyarázatot, hogy a szerelmesek így tudtak egymással kommunikálni. Ezt nehezen tudom elképzelni, mert ilyenkor azért mások is vannak a templomban, s azok biztosan meghallják.

 

Ezek után beléptünk a hajóba és hirtelen megdöbbentünk a meglepetéstől. Szemben hatalmas oltár volt márványoszlopokkal közepén olajfestménnyel az oldalfalak mentén is gyönyörű oltárok voltak. Felnézve a mennyezetre megláttuk a hatalmas kupolát, kazettás burkolatával. Lenyűgöző volt a látvány, amikor a meglepetésből felocsúdtunk és beljebb léptünk pár lépést hirtelen eszünkbe jutott, hogy mi láttuk ezt a templomot kívülről és egy paraszt barokk templom, amilyenből sok van az országban. Az elején van egy tornya. Kiderült - kupola egy szál se. Beljebb menve azt is észrevettük, hogy van ugyan főoltár, de sokkal kisebb. Oldaloltár meg egy szál se. Mindez perspektivikusan úgy lett felfestve, hogy a bejárattól valódinak látszik. Később művészettörténészektől megtudtam, hogy ez a barokk kornak kedvenc játéka volt. Magam is láttam Rómában hasonlókat, de azok sokkal kevésbé kelltették ezt a hatást.

 

Ez a kirándulás még 1971-ben, még a történelem előtti időkben történt, s sajnálatomra azóta nem jutottam el oda és nem tudom jelenleg hogy néz ki, mi lett vele, de azóta is őrzöm az emlékét.