LEHET-E AZ EMBER SZERELMES

Lehet-e az ember szerelmes 
a nyárba, a télbe,
a tengerbe, a szélbe?
Lehet-e az ember szerelmes
apába, anyába,
társakba, magányba?
Lehet-e az ember szerelmes
a káoszba, a rendbe,
a zenébe, a csendbe?
Lehet-e az ember szerelmes
a jövőbe, a múltba,
a forrásba, a kútba?
Lehet-e az ember szerelmes
a csillagba, az égbe,
a vörösbe, a kékbe?
Lehet-e az ember szerelmes
egy levélbe, egy ágba,
egy hegybe, az egész világba?
Ès lehet-e az ember szerelmes
az emberbe?
Nem férfiba vagy nőbe,
hanem mindezt egybeszőve,
az emberbe, ki arat,
ki savval vasat marat,
ki mások munkájából dagad,
ki pénzéhes és rabol,
ki mindent feldarabol,
állatot, hitet és nemzetet,
kiirt profitért ezreket,
ki kapzsi vágyat örököl,
isten nevében öldököl,
atombombával fenyeget,
porral borít el kék eget,
éheztet és sanyargat másokat,
nevetve ásat meg sírokat,
elpusztítja a Földet, ahol él,
csak bűnt ismer, és semmitől sem fél,
ki hatalmat akar a másik fölött,
kinek vér ès gaztett áll háta mögött, 
ki gyerekeket öl ès asszonyokat irt,
meggyaláz élőt ès idegen sìrt!
Mondd, lehet-e az ember szerelmes
az emberbe?
Hisz kinek ily iszonyú lény édes,
az lehet, hogy szintén mindezekre képes!
Nem! Az emberbe nem lehetsz szerelmes!
Nem szeretheted, ki arat,
ki savval vasat marat,
ki mások munkájábòl dagad,
nem szeretheted ki pénzéhes és rabol,
ki mindent feldarabol,
állatot, hitet és nemzetet,
ki profitért kiirt ezreket,
nem szeretheted, ki kapzsi vágyat örököl,
ki isten nevében öldököl,
nem szeretheted, ki atombombával fenyeget,
ki porral borít be kék eget,
nem szeretheted, ki éheztet és nyomorgat másokat,
ki nevetve ásat meg sírokat,
nem szeretheted, ki elpusztítja a Földet, ahol él,
ki csak bűnt ismer és semmitől sem fél,
nem szeretheted, ki hatalmat akar mások fölött,
kinek vér és gaztett áll háta mögött,
nem szeretheted, ki gyermekeket öl és asszonyokat irt,
ki meggyaláz élőt és idegen sírt!
De ha mégis szükséged van arra, hogy nevess,
hogy néha tiszta szívből valamit szeress,
szeresd hát a nyarat, a telet,
a tengert és a szelet,
szeresd az apát és az anyát,
a társakat, a magányt,
szeresd a káoszt, a rendet,
a zenét vagy a csendet,
szeresd a jövöt vagy a mùltat,
a forrást vagy a kutat,
szeresd a csillagokat az eget,
a völgyet vagy az égbetörö hegyet!
Szeresd, mit még ember nem mert!
De ne szeresd a profitéhes embert!