Maradjunk a a régi időknél. Egyik ismerősöm érzelmileg teljesen áthatva tette fel nekem a kérdést a letűnt rabszolgatartó társadalmakról, milyen jogon teheti az egyik ember, egy másik embert tulajdonává.
Ami számomra logikus, azt ő képtelen megérteni. Nem a jog fogalmazódott meg előbb és ezen az alapon vezették be a rabszolgaságot, hanem előbb kialakult a rabszolgák munkájára épülő társadalmi termelés és ehhez igazították azok a jogokat, akik akkor rabszolgatartókként hatalommal rendelkeztek. A rabszolgaság a legbrutálisabb formája a tulajdonnak. A rabszolga teljesen ki volt szolgáltatva tulajdonosának, aki csak annyiban volt érdekelt abban, hogy a rabszolga egészséges maradjon, amennyiben a munkaerejére szüksége volt. Elérkeztünk tehát ahhoz a ponthoz, ahol azt kell megvizsgálni, hogy a termelőeszközök birtoklásának köze van-e valakinek a meggazdagodásához? Hogyan van az, hogy valaki rendelkezik földbirtokkal, gépekkel és emiatt gazdag lesz?
Valóban! Miért?
Vegyük a rabszolgatartótársadalmakat elöször, mivel ez az egyik legősibb termelési mód. Mindenki előtt világos, hogy a rabszolgatartó a rabszolga tulajdonosa. Ki az, aki képes rabszolgákat tartani? Akinek valahonnan hatalma van rá. Mindenkinek nincs és nem is volt erre lehetősége. Valaki rabszolgatartóvá válhatott társadalmi pozíciójából, vagy hadjáratokból. Sok jelentősége nincs ennek, mert az alapok ugyan sokfélék lehettek, de a lényeg végül mindig ugyanaz volt; a rabszolgatartáshoz hatalom kellett, ez rabszolgatartásra jogosított fel valakit, ez az állapot pedig megszülte neki a gazdagságot. A rabszolga munkaeszköz volt. A munkaeszközt mindenkinek joga van megvenni. A rabszolga birtokosa, nemcsak a rabszolgát birtokolta, de a termelőeszközöket is. Az élö szerszámot,- a rabszolgát,- eröszakkal egyesítette a holt termelöeszközeivel és a létrehozott terméket kisajátította.
Miért tehette ezt meg?
A választ fentebb már megadtam; mert az övé volt az állam és az övé volt ezen keresztül a jogalkotás. Pont. De hiszen ez nyílt lopás! Amit más emberek megtermeltek, azt a rabszolgatartó piacra vitte és a hasznot bezsebelte! Egyértelmü lopás! Ma ezt már mindenki felismerte, de akkor ez nem számított lopásnak! Akkor ez normális állapot volt. Ez volt a termelés alapja és el sem tudták képzelni, hogy ezt másképp is lehet! Még a nagyrabecsült görög demokráciák is rabszolgatartó társadalmak voltak. Akkor is élhettek és minden bizonnyal éltek is emberek, akik látták azt, hogy ez így nem helyes, nem igazságos. De a fejlődés útját nem láthatták és a kor ideológiája mire tanította öket? Na mire is? Hát arra, hogy gazdagok mindig is voltak és lesznek! A pénz mindig hatalmat jelentett, ez ma sincs másként! Nincs mit tenni, ez még mindig a lehetö legélhetöbb társadalom minden elképzelhetö közül. Ismerös mondatok?
Lépjünk egyet a történelemben és nézzük meg, hogyan változott a helyzet a rabszolgatartó társadalom helyét átvevö feudális társadalmakban. Immár nincsenek rabszolgák, nincsenek rabszolgatartók. Èrdekes,-mégis elő lehet mindent állítani, amire a társadalomnak szüksége van. Hogy nem mindenkinek jutott, az logikus. Az elosztás igazságtalanságát megmagyarázza a termelés igazságtalan módja, ezért nem kell külön tárgyalni. Az a termelés módjából fakad éppúgy, mint a rabszogatartó társadalomban. Figyeljünk inkább arra, hogy miként termeli meg ez a társadalom a szükséges és luxusnak tekinthető javakat. Köztudott, hogy ebben a társadalomban földbirtokosoknak, vagy nemeseknek nevezték a termelőeszközök birtokosait és jobbágyoknak a nincstelen, vagy kevés tulajdonnal rendelkezőket. ( Nem feledkeztem meg a kézművesekről sem,- ezek a rabszogatartó társadalomban éppúgy jelen voltak, mint a feudalizmusaban, de nem az ő termelési módjuk dominálta a társadalmat.)
A nemesek zárt osztályt alkottak, természetesen nem hermetikusan lezártat. Az akkoriban legfontosabb termelési eszköz, a föld, az ő tulajdonukban volt, de másokkal - a jobbágyokkal, vagy parasztokkal - műveltették meg azt. Ez annyit jelentett, hogy a paraszt köteles volt, (vagyis kötelezték arra), hogy egy héten bizonyos számú napokon a földesúr földjét dolgozza meg. Ezenkívül terményadót is kiszabott rájuk a földbirtokos nemes. Ez azt jelenti, hogy a parasztok kettös, hármas, sokszor még több terhet is viseltek, gondoljunk itt az egyházi adókra is. Munkájukért cserébe semmit nem kaptak. Túlélésüket a fennmaradó napok munkájával kellett biztosítani.
Hogy mennyire gyökeret vert a magántulajdon szentsége és ezzel együtt a megértés minden létezö formája ezirányban, jelzi, hogy vannak akik a termelésnek ezt a formáját azért vélik jogosnak, mivel szerintük a földesúr cserébe megvédte a parasztot! Vajon kitöl? A földesúrtól egészen biztosan nem. Arról az abszurditásról nem is érdemes sokat beszélni, hogy egy ilyen egyezség soha nem jött létre a két fél között. A nemesnek hatalma volt a paraszt fölött, mert övé volt a föld nagyrésze és hatalmánál fogva arra kényszerítette a parasztot, amire akarta. Igaz, ha túlfeszítette a húrt, akkor az elszakadt és parasztfelkeléseket provokált, de ezeket rendszeresen leverték. Méghozzá a parasztok katonának szegődött fiai. Természetesen a nemesek is katonáskodtak, magas beosztásokban. Még elképzelni is nevetséges, hogy valamikor leültek volna emberek egy asztalhoz és azt mondták volna; mi majd ingyen dolgozunk nektek, ti meg védjetek meg minket! Arról azt hiszem szintén nem kell tárgyalni, hogy egy külső ellenséggel szemben sem a nemes védte meg az országot, hanem a paraszt. Az országot és egyben nemes urát. Erröl még később lesz szó.
Ezt a két korszakot ennyivel lezárhatjuk, mert itt a napnál világosabban látszik, hogy egyesek ellopták mások munkájának a gyümölcsét. Lassan közelítünk a tökéletes lopás felfedéséhez. Ehhez előbb még szemügyre kell vennünk korunk termelési formáját. A megelőző társadalmak nyilt lopáson alapultak, semmi közük a tökéletes lopáshoz. Az erőszak szerepe is mindenki számára világos, hacsak valaki a magántulajdon védelme érdekében nem hajlandó értelmetlen elméleteket kreálni, a valóság elfogadása helyett.
(folyt.köv)
