Mennyi hozzád hasonló ember!

Vajon mindez valós?

A szobában csak te vagy. Akiket kint látsz, azok is mind játékosok. Ők is a valóságot kutatják! Vannak, akiket nem látsz, nem láthatsz, mert ök már lejátszották játékukat, már nincsenek itt.

Most miért nézel így rám?

Hogy még nem mondtam el a lényeget?

Csak mindent sorjában! Jó, akkor most elmondom; valamikor ez az ablak be fog csukódni és akkor a játék számodra végetér. Akkor majd találkozunk és te beszámolsz nekem arról, hogy mennyit értettél meg a valóságból.

A szobádban több ablak is található. Az elsőt én nyitottam ki, hogy egyáltalán elkezdődhessék a játék.  A többit neked kellene kinyitnod, persze csak, ha akarod. Annyit, amennyit akarsz. Ha kedvet érzel hozzá, csinálhatsz újabb ablakokat is. Most, hogy először látsz fényt, azt gondolhatod, hogy neked ennyi is elég, de hidd el, szinte még csaknem teljes sötétségben élsz. Minél több ablakot társz fel, annál több világosság érkezik a szobádba, annál több részletét fogod megismerni, felfedezni az előtted elterülö világnak! A fény mindent megmutat.

Természetesen leélheted az életedet sötétségben is. Látod, a szobádban csaknem minden megvan ahhoz, hogy élhess.

Odakint rengetegen vannak. Többségük már régen játszik, ezért kérdezhetsz tölük. Minden amit teszel ezután azt a nevet kapja, hogy tapasztalat. Ezekből kell összegyűjtened olyan sokat, amennyit csak tudsz, de aztán ezeket el is kell tudnod nekem magyaráznod, ahhoz hogy a vizsgán megfelelj. Mert tudod, egyszer becsukódnak az ablakjaid és jön a vizsga.

Mint mondtam, vannak olyan emberek, akiket nem láthatsz már, vagy nem látsz. Az elsőként említettek ablakai már becsukódtak, a másodikként említettek messze vannak az ablakaidtól, ezért nem látod őket. Vannak viszont eszközök, melyekkel mégis megkaphatod ezeknek az embereknek is a tapasztalatait. Ezekhez könyveken, filmeken, iskolákon, rádiókon, televiziókon, interneten keresztül juthatsz hozzá.

Azt kérdezed, hogy mi van akkor, ha nincs kedved játszani?

Semmi! Akkor nem játszol. Ülsz ebben az üres szobában gyér fény mellett, beszerzed az élethez szükséges dolgokat, na meg a szórakozáshoz valókat is, nehogy az unalomba halj bele. Az ablakod akkor is be fog csukódni és akkor is elém fogsz kerülni vizsgára. Az elsö kérdés az lesz, hogy mit láttál?

Azt mondod, hogy azt már most is tudod, holott csak egyetlen ablak van nyitva: embereket!

Igen, de ez bizony kevés a sikeres vizsgához! A következö kérdés az lesz, hogy vajon valós embereket láttál-e? Aztán az jön, hogy  tétlen embereket láttál vagy cselekvőket? Ha cselekedtek,

akkor miért úgy cselekedtek, ahogy? Mind ugyanazt tették? Ha nem, akkor mégis van valami közös a cselekedeteikben? Ha igen, mi készteti öket erre? Minél több kérdésre adsz választ, annál több kérdést kapsz. Minél több kérdést kapsz, annál sikeresebb lesz a vizsgád. Ha nem nyitsz ki egyetlen további ablakot sem, aligha fogod tudni megválaszolni már az első kérdést is.

Hogy akkor mi van?

Semmi. Nem vár rád büntetés. Kaptál egy esélyt, hogy megértsd a játékot, amiben ha akarod, ha nem , részt veszel. Nem éltél a lehetőséggel. Az ablakod becsukódott, a játék számodra végetért és én sajnálattal megállapítom, hogy veled nem volt érdemes vesződnöm. Ülsz egy ablak előtt, amiröl tudod, hogy egyszer be fog csukódni, de te csak ülsz, nem teszel semmit, csak várod a zárást.

De miért így? Hiszen csak rajtad múlik! Nyithatsz új ablakokat, egyre világosabbá teheted a szobádat. Ha ebben nem leled élvezetedet, akkor hagyd az egészet. Ücsörögj!

Dehát mi értelme van annak, hogy megfeleljek valamilyen vizsgán?

Egyszerü! A fényt , amit a szobádba beengedsz, ti csináljátok. Mindenki, aki valamilyen szinten megfelel a vizsgán, hozzájárul ahhoz, hogy a következö generációk több fényt kaphassanak, hogy az összes létezö embernek segítsen abban, hogy egyre több fény érkezhesen a szobáikba. Nem érzed úgy, hogy ez értelmes cselekedet? Együtt megoldani problémákat, együtt világosabbá tenni a szobákat! Te ugyan egyedül játszol, de ez mégis egy hatalmas közösségi játék. Minden egyes  ember cselekedete teszi értelmessé vagy értelmetlenné ezt a játékot. A cél az, hogy értelmet adj a játéknak! A legvégső cél, hogy mindenkinek az élete ételmet kapjon és nemcsak egyeseké, akik magukat kiválasztottaknak érezhetik. Gondold hát jól át, hogy mit teszel! Játszol, hogy az egésznek értelmet adj, vagy hátat fordítasz az ablakodnak és egyedül az lesz a célod, hogy élvezeteket kaphass.

Mi lesz a jutalma azoknak, akik a vizsgán a legjobban megfelelnek? Mert, ha büntetés nincs is, azért jutalom talán mégiscsak adható?

A jutalom nagyon összetett. Van aki még él és máris megkapja jutalmát, mert már vizsgára jelentkezett és megállta a helyét. A sikeres vizsgázók jutalma az lesz, hogy elhagyhatják szobájukat. A különbség csak annyi, hogy mivel az egyikük még él, ezért odakint cselekedhet, változtathat a játékszabályokon, Beszélhet társaival, hogy elmondhassa nekik, miként juthatnak több fényhez. Persze elöfordulhat, hogy az ablakokban ülők nem kivánnak vele beszélni és becsapják elötte az ablakukat. De akár életükben, akár az ablak becsukása után tesznek sikeres vizsgát, a jutalmuk végeredményben mindig ugyanaz; tölük és róluk lesznek megírva a könyvek, velük foglalkoznak majd a rádiókban, televiziókban, mindenhol.

Azt hiszem elmondtam mindent. Ha akarsz, mostmár játszhatsz, de nagyon vigyázz, mert nem minden kinyitott ablakból kapsz igaz állításokat. Neked kell vizsgálódás alá vetni mindazt amit egy-egy ablakban majd látsz és bebizonyítani, hogy igaz, vagy hamis, amit ott látsz. Èn meg majd arról döntök, hogy megérdemled-e, hogy elhagyhasd a szobád és odakint folytasd a játekot vagy sem, de a döntésem rajtad múlik.

(Folyt. köv.)