Még a liberálisabb és ellenzékibb szellemű kritikusok is nekimentek a Ne nézz fel! című filmek – túl balos volt nekik.
Szerintünk meg lehetett volna ennél még kicsivel balosabb, de ettől nem megyünk neki. Még a Hollywood Hírügynökség kiváló szerkesztője is túl szájbarágósnak, ezért vontatottnak találta e filmet. Pedig ez szándékolt forgatókönyvírói és rendezői húzás volt, hiszen nem feltétlenül a pesti értelmiség intellektusához igazították, hanem az átlagemberhez. Azonban sok kritikus elismerte az üzenet fontosságát, és a tartalmi kritikáról átnyergeltek a formaira, pedig azzal sem volt semmi probléma.
A rendezési stílusnak, a mondatok közben elvágott jeleneteknek, a drámai-komikus hatások hirtelen változtatásának, az időben ide-oda ugrálásnak, a karakterformáló színészi játék inkonzisztenciájának, a törtrénetszálak ide-oda tekerésének ugyanis mind konkrét célja és művészi értéke van, amely filmnyelvet a kritikusok vagy nem értik, vagy nem akarják megérteni, mert az üzenet tartalma és formája túl marxista.
A történet egy allegória. Amerikai tudósok egy üstököst fedeznek fel, azonban a lelkesedés hamar letörik a kezdeti pályaszámítások miatt, ugyanis bizonyossággal megállapítják, hogy az 6 hónap múlva becsapódik a földbe. Voltak már korábban ilyen próbálkozások (Armageddon, Deep Impact), azonban ez a film ezekre nyomokban sem hasonlít, előbbiek ugyanis kőkemény akció-sci-fi nyalókák voltak a közönségnek, a Ne nézz le! viszont olyan radikális hangvételű szatíra, amit csak a Hálózathoz vagy az Amikor a farok csóváljához lehet hasonlítani.
A mű felvállal egy óriási feladatot. Kritizálja az elnöki rendszert, a politikai elitet, a hadsereget, a NASA-t, a jobboldalt, a jobboldalhoz köthető emberi ostobaságot, a nepotizmust, a techóriások minden embert feláldozó profitéhségét, a médiát, a propagandát, az apátiát, a nacionalizmust és azt is, amikor előbbi erők marxistának, kommunistának bélyegzik az alapvető emberi normalitást. Nem csak felvállalja ezt az óriási feladatot, hanem teljes mértékben teljesíti és kimerítő kritikát ad, sőt, azt még összefüggéseiben is vizsgálja, hiszen a felsorolt kritizált szereplők a filmben hálózatot alkotnak, kapcsolatban, dialógusban vannak egymással. Akár csak olyan egyszerű képsorokkal világít meg a bolygónkat abszolút veszélyeztető tényezőket, hogy az amerikai elnök rágyújt egy háttérben lévő, hatalmas gyúlékony tábla előtt, vagy mikor a techóriás egyszerűen utasítja az elnököt, vagy hogy az üstökös apokaliptikus hatását az aktuális tévéshowban felülírja egy tinisztár szakítása.
A teljes mai kapitalista csődöt sikerült bemutatni 2 és fél óra alatt, amit utoljára a Kommunista Kiáltvány produkált 150 évvel ezelőtt.
Nem véletlen, hogy ez a liberális kritikus megmondóknak nem tetszett és megpróbáltak belekötni. A kritikákat képezte, hogy az allegória, azaz az üstökös és a globális klímakatasztrófa nem ugyanaz a kategória és nem állja meg a helyét. Mindezt úgy, hogy a globális klímakatasztrófa már megtörtént: csak Európában áradások évente százával ölnek embereket, hőhullámok során nyaranta több ezren vesztik életüket, mert szervezetük nem bírja a 40°C fölötti hőmérsékleteket. A harmadik világban még súlyosabb a helyzet, ott milliós éhínséget és tízezrek életét követelő polgárháborúk zajlanak, amelynek súlyos faktora a globális felmelegedés.
De nem csak ezt az allegóriát lehet előhozni. Van még a földi élet többszörös elpusztítására alkalmas nukleáris arzenálunk is, amelynek egyik nyomógombja annak az embernek a kezében van, aki 1,2 millió amerikait ölt meg a vírustagadó politikájával a COVID alatt, a másik meg annak a kezében, aki Ukrajnában nácítlanítás címen gyilkolja a munkásosztályt.
Az a probléma, hogy a Ne nézz fel!-ben bemutatott komikus-drámai szatirikus fikció sokkal közelebb áll a valósághoz, mint amit az Armageddonban, a Deep Impact-ben, A függetlenség napjában vagy más világvégefilmben láttunk!!!!
Sőt, sokkal közelebb áll a realitáshoz, mint a paródiához!
A felvonultatott karakterek valóságos személyek: a Meryl Streep által alakított elnöknő játssza Donald Trump-ot, a techóriás egyszemélyben Elon Musk-ot, Jeff Bezos-t, Mark Zuckerberg-et és Steve Jobs-t, a meg nem értett tudósok a világ népességének elenyésző részét alkotó értelmes embereket, a Ne nézz fel mozgalom a MAGA-t és a Digitális Polgári Köröket, az üstökös pedig leginkább a globális klímakatasztrófát.
És amikor az 1,2 millió amerikai haláláért felelős Donald Trump-ot az amerikaiak újraválasztják, akkor rájövünk, hogy igen, az emberek tényleg olyan idióták és itt – a film csúcsjelenetéből idézve – „mindenkinek elment a kibaszott esze!”. Nem mellesleg ezen jelenet katartikus beszédének ott a helye a Chaplin féle Diktátor vagy a Hálózat hatásos rendszerkritikus beszédei mellett. A kritikusok szerint a film kisarkítja az emberi ostobaságot, de sajnos nincs igazuk, az emberek tényleg ilyen hülyék, és nagyon sok jobboldali magára is fog ismerni a képsorokat nézve.
A magyar politikai élet erre csak ráerősít, hiszen az itt élők egyik fele a pusztulás felé viszi az országot, aki meg ezzel nem ért egyet, az olyan messiást választ, akit ugyanabból a szarból mertek ki, és majd további pusztulás felé fogja vinni az országot – de legalább kap egy esélyt.
A film óriási erénye, hogy nem cicomázik, nem keres kompromisszumot, mert nincs szükség kompromisszumra, az emberség és az embertelenség, az ész és az ostobaság, valamint a gondolkodás és a hiszékenység között. A film lerakja a voksot értékek mellett. Ahogy az emberiségnek is értékek mellett kellene leraknia a voksát. A mai politikát világszinten és hazai szinten is olyan kérdések uralják, hogy segítsük-e menekült embertársainkat vagy fullasszuk őket a Földközi-tengerbe; adjunk-e hatalmat és még több javat milliárdosoknak vagy inkább a dolgozó emberek javát szolgáljuk; tetteik vagy bőrszínük szerint jellemezzünk embereket; kezdjünk el harcolni a saját jólétünk és szabadságunk alakításáért vagy okoljunk kisebbségeket a problémákért; oltassuk be magunkat, mert a tudományos szakemberek szerint biztonságos, vagy higgyünk egy náci baromnak; a közösségünknek termeljünk és dolgozzunk vagy néhány ember profitjáért. Aki ezek között a nemzeti egység és a társadalmi béke ürügyével kompromisszumra törekszik, az vagy naiv vagy képmutató vagy elment a kibaszott esze.
