Nyomtatás

Kép: Krisztian Elek/SOPA Images/imago Harc a társadalmi egyenlőségért és a békéért: Jeremy Corbyn támogatóival London utcáin (2024. március)

Jeremy Corbyn volt munkáspárti vezető a brit parlamenti választások után függetlenként tér vissza az alsóházba. Corbyn a szavazatok közel 50 százalékával nyerte meg észak-londoni választókerületét többek között a munkáspárti establishment jelöltjével szemben. Ez igazi diadal a baloldali politikusnak, aki a 2017-es parlamenti választásokon munkáspárti vezetőként több szavazót szerzett pártjának, mint bármelyik elődje az elmúlt évtizedekben, de akit aztán a párt establishmentje megkoptatott, és végül még ki is zárt a pártból. Corbyn választási győzelmét a társadalmi egyenlőségért és békéért folytatott több évtizedes küzdelmének és a - nem csak - általa az Islington North nevű választókerületében kialakított mély gyökereknek köszönheti.

A választás egyértelmű győztese a Munkáspárt, amely több mint kétszeresére, 412-re növelte képviselői helyeinek számát az alsóházban (az összesen 650-ből). Az egyértelmű vesztesek a Konzervatívok voltak, akik 250 képviselői helyet veszítettek, és most 121 képviselőjük van, ami a párt 1834-es alapítása óta a legalacsonyabb szám. A toryk összeomlása egyrészt lehetővé tette, hogy a Liberális Demokraták nyerjenek, 71 parlamenti mandátummal (a korábbi nyolc helyett). Másrészt sok szavazó a konzervatívok jobbszárnyáról a Reform UK-hoz, Nigel Farage volt UKIP-vezető pártjához pártolt át, aki a Reform UK négy közvetlen mandátumának egyikét szerezte meg. A közvetlen mandátumok alacsony száma - a brit többségi választási rendszer miatt, amely szerint csak a választókerületek győztesei jutnak be a parlamentbe - meghazudtolja a Reform UK tényleges erejét: a párt a szavazatok 14,3 százalékát szerezte meg, ezzel a Munkáspárt és a Konzervatívok után a harmadik legerősebb párt lett - nem a képviselők számával, hanem a szavazatok arányával mérve.

A szavazatarányt vizsgálva az is kiderül, hogy a Labour a népszerűtlen Keir Starmer pártelnök vezetésével nem saját ereje, hanem mindenekelőtt a konzervatívok történelmi gyengesége miatt nyert. A Labour a szavazatok mindössze 1,6 százalékával többet szerezett meg, ami csak azért volt elég a bődületes 412 parlamenti helyhez, mert a konzervatív jelöltek mindenhol összeomlottak. Mivel a részvételi arány is meredeken - 7,6 százalékponttal, 60,0 százalékra - csökkent, mintegy 9,6 millió szavazat volt elég a Munkáspártnak a választási győzelemhez; ez jó 600 ezerrel kevesebb, mint a 2019-es választáson, és még a 2017-es választásnál is több mint hárommillióval kevesebb.

A Munkáspárt sok szavazatot vesztett a muszlim közösség független jelöltjei miatt, akik négy választókerületben még közvetlen mandátumot is szereztek, számos más választókerületben pedig szavazatokat vettek el a Munkáspárttól, mivel Starmer kitartóan támogatta a gázai háborút. Az, hogy a szegénység erőteljes növekedése és az egészségügy sivár állapota nem sodorta tömegesen a szavazókat a Munkáspárthoz, annak köszönhető, hogy széles körben felismerték, hogy Starmer alatt nem várható valódi politikai megújulás a párttól.

Rishi Sunak miniszterelnök péntek reggel bejelentette, hogy vállalja a felelősséget a konzervatívok vereségéért, és lemond a vezetői tisztségéről. Sunak kísérlete, hogy a legbrutálisabb menekültvédelemmel - a menedékkérők Ruandába való kitoloncolására tett kísérlettel - szavazatokat szerezzen, tehát kudarcot vallott. Az ezzel gerjesztett rasszizmus végül csak a Reform UK felé terelte a szavazókat.

Lásd még

Forrás: https://www.jungewelt.de/artikel/478816.wahl-in-britannien-triumph-f%C3%BCr-corbyn.html 2024.07.06.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó

Submit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to Twitter

Jörg Kronauer, London 2024-07-06  jungewelt