Kép: MR.Yanukit / Shutterstock.com [Link a https://www.shutterstock.com/de/image-photo/hand-man-control-airviation-nevigate-screen-1240038181 oldalra] )
Az ukrán fegyveres erők vélhetően egy másik nukleáris rakéta korai figyelmeztető rendszert támadtak meg Orenburg térségében . Az Armavir melletti voronyezsi rendszert már május 23-án eltalálták.
A voronyezsi rendszer elleni támadások az ukrán erők által valaha is támadott katonailag legértékesebb célpontok. A támadások a kelet-európai háború ellenőrizhetetlen kiéleződésének veszélyét hordozzák magukban, mivel nagymértékben megkérdőjelezik Oroszország nukleáris második csapásmérő képességét – beláthatatlan következményekkel.
Mi áll Ukrajna támadásai mögött?
A voronyezsi radar nem célozza meg az orosz fegyveres erők támadási potenciálját, hanem kizárólag a NATO esetleges nukleáris csapásának észlelésére szolgál.
Emlékeztetőül: USA a NATO vezető államaként eddig az egyetlen ország a világon, amely katonailag aligha indokolható első nukleáris csapást mért. Emellett az ukrajnai beavatkozás központi oka, hogy Oroszország biztonságpolitikája nélkülözhetetlen részének tekinti a maga és a NATO közötti nukleáris ütközőzónát, és ezért kész fegyveres konfliktus megvívására.
Ukrajna stratégiai jelentősége a NATO számára
Az ukrán határ mindössze 450 kilométerre van Moszkvától. Ukrajna esetleges NATO-tagsága azt jelentené, hogy a mobil amerikai nukleáris rakéták olyan időben érhetik el Oroszország idegközpontját, ami nagyon megnehezítené az orosz második nukleáris csapást.
Különösen az USA-ban fejlesztés alatt álló hiperszonikus rakéták hátterében kell nagyon komolyan venni az orosz vezetés félelmeit – ezzel szemben nehéz lenne elképzelni, hogy az USA eltűrné az orosz nukleáris rakéták mobil kilövőállásait a mexikói határon. Vagy Kubában.
A terror egyensúlya és felbomlásának veszélye
A nukleáris elrettentés, amelyet „terror egyensúlynak” is neveznek, egy nagyon egyszerű mechanizmuson alapul: ha az egyik fél nukleáris rakétát használ egy másik fél ellen, akkor a másik fél is nukleáris rakétákat használ az első fél ellen.
A nukleáris rakéták használata tehát elkerülhetetlenül önpusztításhoz vezetne, mivel az ellenségnek elegendő ideje lenne saját nukleáris potenciáljának kifejlesztésére. Ily módon az elrettentés logikájában a nukleáris rakéták használata öngyilkossággá és valószínűtlen eseménnyé válik.
De ha az első csapás végrehajtható anélkül, hogy az ellenség használhatná saját nukleáris rakétáit, akkor a terror egyensúlya súlyosan megbomlik: az első nukleáris csapás katonai lehetőséggé válik, amelynek nem kell feltétlenül önpusztításhoz vezetnie, mégha a maradék nukleáris kockázat meg is marad.
A NATO-tag Lettország határa is mindössze 580 kilométerre van az orosz fővárostól. Ez pedig biztonsági kockázatot jelent Oroszország számára, mert a NATO a szóbeli megállapodásokkal ellentétben tovább terjeszkedett a német újraegyesítés után.
Lettország esetében azonban el kell mondani, hogy Oroszországnak több lehetősége van a potenciális veszélyek azonosítására: az ország kisebb és rendkívül magas az orosz ajkú lakosság aránya.
Míg a balti államok csatlakozása már korábban is komoly biztonsági aggályokat okozott az orosz vezetésben, Ukrajna esetleges NATO-csatlakozása átlépte Moszkva vörös vonalát. Oroszország korábban évtizedeken keresztül diplomáciai csatornákon keresztül próbálta hangot adni biztonsági aggályainak.
A voronyezsi radar szerepe a nukleáris elrettentésben
Ha Ukrajna most megtámadja a Voronzs radarhálózatot, az az orosz vezetés számára azt jelenti, hogy drámaian csökken annak a valószínűsége, hogy az Egyesült Államok első nukleáris csapását észleli. Még egyszer: Ukrajnának nincsenek sem hagyományos, sem nukleáris rakétái, amelyeket a voronyezsi rendszer el tudna fogni – katonailag a csapások Ukrajna számára teljesen haszontalanok, katonailag értelmetlenek.
Veszélyes és álságos kommunikáció zajlik most a nyugati médiában, amivel a súlyos incidenst kívánják kicsinyíteni: a korai figyelmeztető rendszer elleni támadásról szóló néhány híradásban az a hír járja, hogy a radar képes lefedni a Krímet is.
Ez technikailag helyes, de félrevezető. Bár a radar lefedi a Krím-félszigetet, semmiképpen sem a Krímre irányul. A radar egy horizont feletti radar, és egyáltalán nem úgy tervezték, hogy lefedje a levegőt és az űrt Ukrajna vagy Oroszország felett.
Az az ábrázolás, hogy a voronyezsi radar a Krímet is figyeli, félrevezető, és valószínűleg azt a benyomást kívánja kelteni, hogy a radar hasznos katonai célpont az ukrán fegyveres erők számára, hogy megakadályozzák Oroszországot a Krím megvédésében. Ez azonban nem így van.
A támadások katonai haszontalansága Ukrajna számára
Az ukrán fegyveres erőknek nincs katonai előnyük a voronyezsi rendszer kiiktatásában – Ukrajnának egyszerűen egyetlen fegyvere sincs az arzenáljában, amelyet a voronyezsi rendszer célba vesz. A rendszer célja a beérkező nukleáris rakéták vagy atombombázók észlelése – Ukrajnának azonban még hagyományos közepes hatótávolságú ballisztikus rakétái sincsenek.
Ez felveti a kérdést: miért támad az ukrán hadsereg egy olyan radarrendszert, amelynek semmilyen katonai hasznát nem veszi az Oroszországgal folyó háborúban? Ebben az összefüggésben figyelembe kell venni Ukrajna viszonylag alacsony potenciálját is az statikus fegyverek terén: a nagy hatótávolságú drónok minden lelőtt célpontját nagyon alaposan meg kell fontolni, ha a saját arzenálban csak viszonylag kevés nagy hatótávolságú drón van.
Tehát mi a motiváció a támadások mögött? És ki áll mögötte?
Ezért megjegyezzük, hogy az ukrán fegyveres erőknek nem lehet közvetlen katonai érdeke, hogy nagyon korlátozott távolságtartó fegyvereket pazaroljanak olyan célpontokra, amelyek semmilyen hatással nem lehetnek a csatatérre.
Feltételezhető továbbá, hogy az ukrán fegyveres erők semmit sem tehetnek és nem is fognak tenni a NATO katonai szövetség meghatározó hatalma, az USA beleegyezése nélkül. Ukrajnának nincs forrása arra, hogy önállóan folytassa az Oroszország elleni háborút, vagy akár az alapvető kormányzati kiadásokat is fedezze NATO-államok segítsége nélkül.
A fegyverszállítás és a pénzügyi segélyek leállítása elkerülhetetlenül az ukrán állam egészének összeomlásához vezetne, ami minden bizonnyal felvet egy-két kérdést az ország szuverenitását illetően. Végső soron valószínű, hogy az ukrán vezetés nem fog döntést hozni az Egyesült Államokkal, a NATO meghatározó államával való konzultáció nélkül.
Ezért nem vethető el a gyanú, hogy a horizonton túli radarok elleni támadások nem az ukrán vezetéstől származtak. De az a tény, hogy erre Washingtonból érkezett az utasítás, homályos spekuláció marad.
Lehetséges motivációk a támadások mögött
Az orosz nukleáris védelmi képesség elleni esetleges ukrán támadás okaként két szempontot lehet felhozni, ami egzisztenciális veszélyt jelent a „terror egyensúlyára”:
Egyrészt egy NATO-állam által az Orosz Föderáció területére irányuló első nukleáris csapás előkészítése. Másrészt a támadások arra irányulhatnak, hogy Oroszországot olyan irracionális döntés meghozatalára provokálják, amely negatívan befolyásolhatja Oroszország katonai helyzetét, pl. a NATO hivatalos belépése a háborúba.
Mindenesetre a voronyezsi típusú radarrendszer elleni támadásokat Ukrajna katonai elkeseredett cselekedetének kell tekinteni. Az ukrán hadsereg katasztrofális fordulópont előtt áll.
Olvasni még
Növekszik a nyugati fegyverek ukrán orosz területen történő használatának támogatása?
Ukrajna békekonferencia a kudarc szélén?
Béke az agresszió ellenére: Történelmi leckék
Forrás: https://www.telepolis.de/features/Ukrainische-Streitkraefte-greif-wohl-erneut-russisches-Atomraketen-Fruehwarnsystem-an-9733169.html: 2024. május 27
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
