A "Baden Württemberg" fregatt. Fotó: Cavernia, CC BY-SA 4.0

"A biztonságunkat a Hindukusban is megvédjük". Peter Struck volt német védelmi miniszter 2004. március 11-én elhangzott mondata bekerült a történelemkönyvekbe. Ma már a német fegyveres erők külföldi bevetéseire vonatkozó jelszónak és ambivalens hivatkozásnak számít a ... nos, tulajdonképpen kinek az érdekében?

Végül is a "demokráciát" mint hiteles célt kizárták a kudarcba fulladt afganisztáni misszió és a bukott állam misszionálása után. A német kormány mégis folyamatosan a saját védelméről beszél. Ez volt a helyzet a Bundeswehr legutóbbi katonai manővereivel is a Tajvani-szorosban.

Amikor Annalena Baerbock (Zöldek) külügyminiszter ezeket a "szabályokon alapuló nemzetközi rend" védelmével indokolja, még az utolsó embernek is fel kellene ismernie, hogy milyen érdekekért Németország kész szítani a jelek szerint az elkerülhetetlen konfrontációt Kínával.

Német szablyacsattogás

A Tagesschau hírműsor a Kínai Népköztársaságnak tulajdonítja a kizárólagos felelősséget az újabb indo-csendes-óceáni eszkalációért.

A május 23-án kezdődött "Joint Sword-2024A" elnevezésű hadgyakorlatot, amelynek során tajvani jelentések szerint a kínai haditengerészet számos hajója, a kínai parti őrség és a kínai vadászgépek a sziget blokádját gyakorolták, Peking provokációjaként állítják be - a Népi Felszabadító Hadsereg "harci nyilatkozataival" díszítve, amelyek között szerepel "a külső erők beavatkozása és provokációja elleni figyelmeztetés" is.

Kína a csapatok bevetését a Demokratikus Haladó Párt (DPP), az önjelölt Kínai Köztársaság május 20-án beiktatott elnökének, Lai Csing-te nyilatkozatával indokolja. Köztudott, hogy Peking nem ismeri el a szigetország szuverenitását.

Peking egyeduralmi igényét gyakorlatilag világszerte elismerik.

A népköztársaság az ENSZ által jóváhagyott egyedüli képviseleti igényre hivatkozik az úgynevezett Egy Kína politika részeként (a Telepolis beszámolt róla). Az új elnök Tajvan függetlenségének határozott hangsúlyozásával a pekingi tekintélyelvű kormány szerint elutasította a konfliktus békés rendezését. Amiről a német média nem tesz említést, az az, hogy ezzel nincs egyedül.

Lai beszédének következő passzusai különösen sértőek voltak a Kommunista Egységpárt és annak médiaszervezetei számára:

Azt hiszem, mindannyiunk számára nyilvánvaló: annyiban van nemzetünk, amennyiben szuverenitással rendelkezünk. Alkotmányunk legelső fejezete kimondja: "A Kínai Köztársaság szuverenitása minden állampolgárát megilleti" és: "Azok a személyek, akik a Kínai Köztársaság állampolgárai, a Kínai Köztársaság állampolgárai". Ez a két cikk világosan megmondja, hogy a Kínai Köztársaság és a Kínai Népköztársaság nincs egymásnak alárendelve. [...] Más demokratikus országokkal egymás mellett állva békés globális közösséget alkothatunk, amely képes demonstrálni az elrettentés erejét és megelőzni a háborúkat, hogy elérjük célunkat, a békét az erőn keresztül.

(Lai Ching-te)

A kormánypárti Global Times az elnök megjegyzéseit "Kína-ellenes" propagandaként, "szeparatista" provokációként és "külső erők előtt való meghajlásként" értelmezi.

Lai elrettentő retorikájával Tajvant "veszélyes helyzetbe hozza, olyan potenciális konfliktusokkal, amelyek katasztrofális következményekkel járnak a tajvani nép számára". Az új elnök politikája "Tajvan érdekeinek eladását" és a lakosság "alku tárgyává" való degradálását jelenti.

Kínának "igaza van"

Első hallásra ez hegemón arroganciának hangozhat. Az új tajvani elnök magabiztos irányvonalát azonban kormányzati körökben is aggodalommal követik.

Chao Chun-shan tajvani politológus, aki Lai közvetlen elődjének, Tsai Ing-Wennek is tanácsadója volt, nemrég a Financial Timesnak (FT) nyilatkozott erről. Az új elnök azzal az ígérettel lépett hivatalba, hogy követi Tsai Kína-politikáját, és megőrzi a Tajvani-szorosban a status quo-t. Ezt az ígéretet azonban megszegte beiktatási beszédével - írja Chao az FT-ben:

Kína joggal állítja, hogy Lai letér elődje, Tsai Ing-wen útjáról - egy olyan vezető útjáról, akit Kína nem ismert el, de akinek sikerült fenntartania a kényes békét. És egyesek azon tűnődnek, hogy bölcs dolog-e ilyen kockázatot vállalni a nagy feszültségek idején. Lai álláspontja visszalépést jelent a konfrontáció felé, és kiiktatja Tsai irányvonalának nagy részét [...] Xi nem akarja a leszámolást, mielőtt az amerikai választások kimenetele egyértelművé válna.

(Chao Chun-shan)

Kínának "igaza van", amikor az új elnök értékeléséről van szó - foglalja össze az FT címlapján. Mit jelent ez a nyugati hosszúsági körökben a szigetországnak nyújtott szinte feltétel nélküli támogatás?

Manőverek és ellenmanőverek

Vajon Kínának is "igaza" van a "külső erők beavatkozása és provokációja elleni figyelmeztetésével"? Végül is a német haditengerészet "legfontosabb projektje a Bundeswehr védelmi diplomáciájában", a Baerbock külügyminiszter által szorgalmazott "Indo-csendes-óceáni telepítés 2024" már jó előre elkészült. A "Frankfurt am Main" és a "Baden-Württemberg" fregattok telepítése májusban kezdődött és december végéig tart.

Sajtóértesülések szerint a külügyminiszter kijelentette, hogy a Tajvani-szoros is a gyakorlat középpontjába kerülhet, hogy megvédjék "a békés áthaladás jogát". Baerbock ezzel Kína közvetlen fenyegetésére utalt. Sevim Dağdelen (BSW) Bundestag-képviselő megkérdezte a Szövetségi Külügyminisztériumot, hogy mennyiben áll fenn ilyen fenyegetés, és a X. platformon megosztotta az AA válaszát: a minisztériumnak nincs tudomása ilyen esetről.

A két fregatt telepítéséről szóló Bundeswehr-közlemény szerint a két fregatt "csúcspontja" a 2024-es RIMPAC (Rim of the Pacific) hadgyakorlaton való részvétel lesz. Az évente kétszer megrendezésre kerülő, az USA által vezetett gyakorlaton mintegy 29 nemzet, 40 felszíni hajó, 3 tengeralattjáró, 14 nemzeti szárazföldi erő, több mint 150 repülőgép és több mint 25 000 katonai személy vesz részt. Az amerikai haditengerészet szerint a gyakorlat "közös erőink megerősítését és a szabad és nyitott Indo-csendes-óceáni térség előmozdítását" szolgálja.

Járőrözés "vitatott vizeken"

Amint arról a Tagesschau beszámolt, az Egyesült Államok még áprilisban egy kínai katonai manőverre válaszul a USS Milius hadihajóval "vitatott vizeken" járőrözött.

Márciusban bejelentették az amerikai különleges műveleti erők (SOF, "zöldsapkások") állandó telepítését, hogy katonákat képezzenek ki Tajvanon. Az elit katonai különleges alakulat számos szakterületre, többek között a nem hagyományos hadviselésre és a felkelés elleni harcra képzett, és többek között Afganisztánban is bevetették már.

Köztudott, hogy a két szuperhatalom katonai konfrontációja mögött geo-gazdasági verseny is húzódik a világ technológiai központjáért, Tajvanért, amely a világ félvezető-ellátásának legalább 60, a modern termékek szegmensében pedig akár 90 százalékát is biztosítja.

Az elmúlt években ebben a geoökonómiai szférában hatalomváltás történt, amely a jelek szerint néhány nappal ezelőtt véglegesedett.

Az új elnök Tajpejben szállítja a paradigmaváltást

Néhány olvasót megzavarhatnak a jelenlegi feszültségek: Tajvan legnagyobb kereskedelmi partnere évtizedek óta a Kínai Népköztársaság. Ez csak a közelmúltban kezdett megváltozni.

A statisztikák szerint 2021-ben a beruházások 42 százaléka még mindig a szomszédos szárazföldre ment. Tavaly az export részaránya 35 százalék körülire csökkent, ami 21 éve a legalacsonyabb érték. Ennek ellenére a hivatalos statisztikák szerint idén áprilisban még mindig Kína volt Tajvan legnagyobb kereskedelmi partnere - bár csak éppenhogy.

Ha hinni lehet a legfrissebb médiajelentéseknek, 2024 májusa óta egy másik nemzet vezeti a világ legfontosabb félvezető-beszállítójának exportstatisztikáit: az USA.

Tajvan az USA-ba helyezi át gazdasági tevékenységét

Amint arról az AP hírügynökség beszámolt, a világ legnagyobb számítógépes chipgyártója, a TSMC a múlt hónapban bejelentette, hogy 65 milliárd dollárra növeli amerikai beruházásait. Erre azt követően került sor, hogy a Biden-kormányzat összesen 6,6 milliárd dollár értékű ösztönzőket ígért a TSMC-nek, hogy a vállalat fióktelepét Arizona államban indítsa el, ahol 2030-ig a világ legfejlettebb chipjeinek mintegy ötödét gyártják majd.

2023 novemberében a befolyásos amerikai agytröszt, az Atlantic Council geoökonómiai központja "Relying On Old Enemies: The Challenge Of Taiwan's Economic Ties To China" című kiadványában megállapította, hogy a közelgő elnökválasztás paradigmaváltást hozhat a szigetország gazdasági kapcsolataiban, és megszabadíthatja azt a szárazföldi Kína gazdasági kényszereitől.

Hat hónappal később ez a paradigmaváltás valószínűleg sikeresnek tekinthető:

A 2024. januári választások eredményétől függetlenül az új tajvani elnöknek lehetősége lesz arra, hogy felülvizsgálja és újrakalibrálja a Tajvan kínai gazdaságtól való függőségének csökkentésére és a növekedés új motorjainak megtalálására irányuló folyamatban lévő erőfeszítéseket.

(Atlanti Tanács)

Új növekedési motor az USA?

Az agytröszt ajánlást is adott arra vonatkozóan, hogy hol találhatók ezek az új növekedési motorok, és ígéretet tett az úgynevezett tajvani csoda újjáélesztésére, amely az indo-csendes-óceáni szigetet eleve technológiai világpiaci vezetővé tette:

Az 1970-es és 1980-as években Tajvan gazdasági felemelkedésének egyik alappillére az amerikai piachoz és az amerikai befektetési tőkéhez való hozzáférés volt. Ez a sikertörténet azonban egyre inkább a kínai piacon íródott, ahogy a tajvani vállalatok kiterjesztették befektetéseiket és kereskedelmüket a szárazföldre. Tajvan gazdasági fejlődésének következő szakaszához - és hosszú távú biztonságához - az USA és Tajvan közötti szabadkereskedelmi megállapodásra van szükség.

(Atlanti Tanács)

Vajon az Indo-csendes-óceáni térségben tervezett konfrontációnak ez a "végső" fejezete is lezárul? Vagy a fokozódó eszkaláció egy teljesen új fejezetet nyit a világtörténelemben, amelyet épeszű ember komolyan nem tervezhet?

*Forrás: https://www.telepolis.de/features/Der-neue-Hindukusch-Was-Deutschland-vor-Taiwan-treibt-9732629.html?seite=all, 2024. május 27.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó