Harald Kujat
Fotó:Tilo Gräser

A német fegyveres erők volt főparancsnoka hangsúlyozta a Nyugat felelősségét az ukrán nép tragikus sorsáért, s figyelmeztette egyben arra is, hogy ne vegyen még több bűnt magára. Németül a cikk a Nachdenkseiten portálon jelent meg.

„A német média már jó ideje azt hirdeti, hogy az Ukrajna elleni támadás egy hosszú távú birodalmi stratégia része, amelynek célja a Szovjetunió befolyási övezetének visszahódítása. Mivel a katonai helyzet egyértelműen Oroszország javára billent, az úgynevezett katonai szakértők szinte hisztérikus háborús félelmet terjesztenek. Vajon ez tudatlanságból, ideológiai szűklátókörűségből vagy puszta nagyképűségből fakad?” – tette fel a kérdést Harald Kujat, a német fegyveres erők volt főfelügyelője főparancsnok), és egykor magas rangú NATO-tiszt február közepén Berlinben. Mint hozzátette, mindez azért is történhet, hogy a Bundeswehr védelmi képességeit javítsák. „Az ukrajnai háború, a nagyhatalmak rivalizálása, és Európa önérvényesítése” cím alatt futó rendezvényen közel 150 ember vett részt.

„Kujat azt gyanítja, hogy azok, akik még röviddel ezelőtt katonai győzelmet jósoltak Ukrajnának a háborúban, most habozás nélkül további támogatást biztosítanának Kijev számára. Azt állítják, hogy egy ukrán vereség nem elégítené ki Moszkva hatalomvágyát, és az nem riadna vissza a NATO-országok megtámadásától sem. Németországnak és Európának évtizedes konfrontációra kell készülnie Oroszországgal”

A nyugalmazott főtiszt figyelemre méltónak tartja, hogy a politikusok állítólagosan küszöbön álló orosz támadást feltételezve a védelmi kiadások jelentős növelését követelik. A német politikusok több mint egy évtizeden át szemet hunytak az „alkotmánysértés” felett, ami 2011-ben a Bundeswehr úgynevezett átszervezéséből eredt. „Nincs szükség háborús hisztériára ahhoz – ami egyébként szintén veszélyes –, hogy megindokoljuk, a Bundeswehrnek képesnek kell lennie a nemzet- és a szövetségvédelemre” – tette világossá. Elég lenne végre teljesíteni az alkotmányos felhatalmazást.

Gordiuszi csomó

A 81 éves Kujat előadása elején elmondta, hogy az ukrajnai és az Ukrajna körüli konfliktusban való számos állam érintettsége „kibogozhatatlan gordiuszi csomónak” tűnik. Két változat is létezik arról, hogy Nagy Sándor hogyan oldotta ki a „gordiuszi csomót”: Plutarkhosz szerint kardjával vágta el azt a csomót, amely Gordiosz frígiai király szekerét a lovak gyeplőjéhez kötötte. Lucius Flavius Arrianus római történetíró viszont arról számolt be, hogy Nagy Sándor „éleselméjűségét” hívta segítségül: felismerte a szekéren lévő kocsirúdszögnek a csomó megtartásában játszott szerepét, és egyszerűen kihúzta azt.

„Kujat ezt a nyugati politikával hasonlította össze, amely a kard útját követi, és hiányzik belőle szellem Nagy Sándorra jellemző élessége. Úgy véli, a tárgyalásos béke játszhatná az ukrajnai háborúban a kocsirúdszög szerepét”

Figyelmeztető jel Európának

A NATO egykori tisztje arra is kitért, hogy az Egyesült Államok a Kínával érlelődő jövőbeli konfliktusába belerángatná európai szövetségeseit is. Az ukrajnai háború szerinte figyelmeztető jel Európának, hogy politikailag, gazdaságilag, technológiailag és nem utolsósorban katonailag a geopolitikai önérvényesítés útjára lépjen. Véleménye szerint Németország „különösen fontos bábu az Egyesült Államok geopolitikai sakktábláján, különösen az Oroszország-stratégiájukban. Utalt továbbá a háború Európát, mint ipari és üzleti központot, ezen belül is különösen Németországot érintő drámai gazdasági következményeire. Az ukrajnai háborúval Európa válaszúthoz érkezett.

„Ez a háború nemcsak Ukrajna biztonságáról és területi integritásáról szól, hanem olyan európai biztonsági és békerendről, amelyben az európai kontinens minden államának megvan a helye”

– jelentette ki a Bundeswehr volt főfelügyelője. A háború kiindulópontjával kapcsolatban elmondta, egy háború nem azért kezdődik, mert Putyin reggel megkocogtatja a főtt tojást, és azt mondja, akkor most szálljuk meg Ukrajnát. Ehhez hosszú előzmények és politikai okok kellenek.

Kujat Carl von Clausewitz katonai teoretikusra és gyakorlati szakemberre hivatkozott, mondván, a politikának még a háborúban is felül kell kerekednie, és a harcok ellenére is folytatódnia kell. A háború befejezésére tárgyalások útján kell törekedni. „Ha a politika és a diplomácia felfüggesztésre kerül, mint ebben a háborúban – fogalmazott -, akkor a háború, ahogy Clausewitz meghatározta, egy erőszakos cselekmény, az erő alkalmazásának pedig nincsenek határai.”

Fordulópontok a szuperhatalmak kapcsolatában

A volt magas rangú NATO-tiszt a két szuperhatalom közötti kapcsolat stratégiai fordulópontjára is utalt. Egészen pontosan a stratégiai rakétavédelmi rendszerekről szóló, 30 évvel korábban kötött ABM-szerződés Egyesült Államok általi egyoldalú felmondására 2002-ben. Ez és a következő évek hasonló lépései megváltoztatták a nukleáris stratégiai egyensúlyt.

„Az Egyesült Államok ezzel lehetőséget adott Oroszországnak, hogy a nemzetközi joggal és szerződésekkel összhangban új stratégiai fenyegetettségi potenciált építsen ki Európa ellen”

A NATO 2008-as bukaresti csúcstalálkozóját biztonságpolitikai szempontból fordulópontnak tekinti. Ott George W. Bush amerikai elnök nagy nyomással megpróbálta Ukrajnát és Grúziát bevonni a NATO-ba. Ez nem sikerült, de mindkét ország számára úgynevezett tagsági perspektívát helyeztek kilátásba. Akkoriban William Burns, a CIA jelenlegi igazgatója, az Egyesült Államok moszkvai nagyköveteként figyelmeztetett a következményekre:

„Ez termékeny talajt teremt az orosz beavatkozáshoz a Krímben és Kelet-Ukrajnában. Nincs kétség afelől, hogy Putyin élesen vissza fog vágni”

Kujat igazi fordulópontnak nevezte az Amerika által 2014 februárjában Kijevben megrendezett államcsínyt, amely az orosz ajkú lakosság kisebbségi jogainak megtagadása miatt polgárháborút váltott ki a Donbasszban. Emlékeztetett a 2014-ben és 2015-ben Minszkben elért két megállapodásra, amelyek a konfliktus békés megoldását voltak hivatottak elősegíteni.

A háború európaizálódása

A háború harmadik évének kezdetén Kujat szerint egyértelmű, hogy Ukrajna sorsa 2024-ben el fog dőlni. Az ország jövője a Nyugat kezében van, amelytől anyagilag és katonailag függ. Ukrajnában azonban legjobban a katonák hiányoznak. A volt tábornok számol azzal, hogy a háború utáni újjáépítést elsősorban az európaiaknak kell majd finanszírozniuk. Mindinkább úgy tűnik, hogy az EU egyre erőteljesebben az Egyesült Államok helyébe lép arra az esetre, ha az utóbbi, mint elsődleges fő támogató kiesik.

„A háború európaizálása folyik”

Kujat szerint a katonai műveleteket az Egyesült Államok és Ukrajna a németországi Wiesbadenben működő közös vezérkarban tervezi és készíti elő. Az európaiak azonban nem tudnák átvenni az amerikaiaktól az ukrán csapatok különböző felderítő eszközökkel és céladatokkal való támogatását. Ugyanakkor az uniós és német politikusok háborús készültsége töretlen. Olaf Scholz (SPD) szövetségi kancellár is láthatóan kész vezető szerepet vállalni az ukrán proxy háborúban.

NATO-tagság a hátsó ajtón keresztül

A Bundeswehr egykori tábornoka szerint jelenleg nincs patthelyzet az ukrajnai háborúban. Arra számít, hogy az orosz csapatok megint beveszik Harkivot és a Fekete-tengeri Odesszát is elfoglalják. Az ukrán csapatok a sikertelen „ellentámadás” után messzemenően elvesztették támadóképességüket. Ezért kitérnének, és egyebek mellett megpróbálnák orosz terület megtámadásával demonstrálni, hogy még mindig képesek katonai akciókra, beleértve a polgári lakosság elleni háborús bűncselekményeket is.

„Az Ukrajna számára kritikus helyzet miatt az amerikai vezetés új, defenzív négyfázisú stratégiát – harc, felépítés, pihenés, reform – dolgozott ki Kijev számára. Ez magában foglalja a saját területének védelmét, a saját veszteségeinek csökkentését, és a későbbi műveletekre való felkészülést. A cél az, hogy tíz éven belül jelentős harci erővel, és nagy elrettentő hatással rendelkező ukrán fegyveres erők jöjjenek létre. Ez azt jelenti, hogy Volodimir Zelenszkijnek le kellene mondania a hivatalosan meghirdetett célról, a donbasszi és krími területek visszafoglalásáról”

Ezt a stratégiát, amelybe az európai szövetségeseket is bevonják, tíz évre tervezik. A cél az, hogy megakadályozzák az érintett országok esetleges kormányváltásai miatti irányváltást. A német kormány Kujat állítása szerint kész részt venni ebben. Úgy véli, ez egyenértékű Ukrajna NATO-tagságával „a hátsó ajtón keresztül”, ha minden NATO-állam beáll a sorba.

Nincs bizonyíték az „orosz veszélyre“

Kujat számára nincsenek meggyőző bizonyítékok a nyugati állításokra, miszerint Oroszország néhány éven belül megtámadhatja és meg is akarja támadni a NATO-t. Vlagyimir Putyin orosz elnök többször is cáfolta ezt. De senki sem akarja elhinni neki, hogy nincs szándékában életre kelteni a Szovjetuniót. Kujat világossá tette, hogy

„Oroszország gyakorlatilag semmilyen előkészületet nem tett arra, hogy egész Ukrajnát elfoglalja, majd megtámadja a NATO-t. Egy olyan nagy ország, mint Ukrajna teljes elfoglalásához túlságosan nagy erőfeszítésre lenne szükség. Ehelyett Moszkva ütközőzónát akar elérni Oroszország és a NATO között”

Az egész konfliktus során mind Oroszország, mind az Egyesült Államok gondoskodott arról, hogy ne legyen közvetlen konfrontáció. Kujat szerint Ukrajna megszállása nem része Moszkva birodalmi tervének. Ráadásul tárgyalások által biztosítani lehetne, hogy Oroszország ne használhassa az ukrán területet arra, hogy Közép-Európa felé felvonuljon.

Emellett a tábornok szerint olyan megállapodásokat lehetne kötni Oroszországgal, amelyek elsősorban a balti államok biztonságát növelnék, de összességében hozzájárulnának a NATO és Oroszország közötti nagyobb stabilitáshoz is. Ezt a hagyományos fegyveres erők korlátozásáról szóló, aktualizált CFE-szerződéssel (Hagyományos fegyveres erők Európában) lehetne elérni, beleértve a bizalomépítő katonai intézkedéseket is. Ez hozzájárulhatna a politikai-katonai fellépés nagyobb átláthatóságához és kiszámíthatóságához.

Esély a békére

Németországban elhallgatják és tagadják, hogy 2022 márciusának végén Isztambulban mindkét fél által megtárgyalt és parafált megállapodás született – panaszolta a volt tábornok. Az ukrán tárgyalók viszont időközben többször is nyilvánosan megerősítették ezt. A tagadás okai nyilvánvalóak.

„A megállapodás tartalmának alaposabb vizsgálata azt mutatná, hogy Ukrajna nagyon jó eredményt ért el. Olyan eredményt, amely hat hét után véget vetett volna a háborúnak, Ukrajna számára teljesen elfogadható feltételekkel. Minden értelmes ember megkérdezné tehát, hogy Zelenszkij miért is nem volt kész arra, hogy a megállapodás aláírásával megakadályozza félmillió ukrán halálát, és az ország pusztulását”

Sőt, a józanul gondolkodók azt is megkérdeznék, hogy Zelenszkij ukrán elnök, és az őt támogató nyugati államok miért nem hajlandóak még most sem esélyt adni a békének. „Azok a politikusok, akik 2022. április elején megakadályozták a békét Oroszország és Ukrajna között, nyilvánvalóan meg voltak győződve arról, hogy Ukrajna az ő támogatásukkal képes legyőzni Oroszországot. De ez egy fikció volt, s ez már mindenki számára világosnak kellene, hogy legyen” – mondta Kujat. A nyugalmazott tábornok arra is kitért, hogy

„a Nyugatnak fel kellene hagynia azzal, hogy még több bűnrészességet vállaljon az ukrán nép tragikus sorsában”

Mint hozzátette, a keserű igazság az, annak ellenére, hogy az Egyesült Államok és Európa modern fegyverekkel támogatja, Ukrajna katonai vereséggel néz szembe. Kujat figyelmeztetett arra, hogy a tárgyalásos megoldás lehetősége hamarosan bezárulhat.

„Ha a Nyugat nem törekszik komolyan a tárgyalásos béke elérésére, akkor Ukrajna sorsa a csatatéren fog eldőlni, és ha elhallgatnak a fegyverek, Ukrajna már nem lesz az, ami volt”

– mondta a volt NATO-tiszt. Attól tart, hogy a Nyugat mégis közvetlenül beavatkozna, hogy megakadályozza Kijev végső vereségét. ez egy nagy európai háború kitörésének valós veszélyét jelentené, beleértve egy korlátozott nukleáris háború kockázatát is. Annak ellenére, hogy mindkét nagyhatalom, Oroszország és az Egyesült Államok is nagy erőfeszítéseket tett ennek megakadályozására. Kujat reméli, hogy sikerül megakadályozni a háború kiterjedését egész Európára. „Ha nem is egy vezető politikus szellemének vitalitása révén, de talán azért, mert győzni fog a józan ész.”