Érdemes összehasonlítani az AfD programját a kormány politikájával. Fotó: Kissuth Oxfordi / CC-BY-SA-3.0
Az AfD jelöltje több mint 48 százalékkal tovább erősödött az első fordulóban elért választási eredményéhez képest. A CDU jelöltje csak azért tudott nyerni, mert a CDU-tól a Baloldali Pártig minden más párt közvetlenül vagy közvetve az ő megválasztására szólított fel a "Nemzeti Front" egyfajta új kiadásában. Ennek eredményeként a második fordulóban több mint 52 százalékot ért el.
Az AfD vesztett, de egy jobboldali jelölt nyert
Mit jelent, ha mindenki más előre feladja, és "A lényeg az AfD ellen van" csatakiáltással lemond minden kritikáról a jelenlegi társadalommal és az azt támogató pártokkal, a CDU/CSU-val, az SPD-vel, az FDP-vel és a Zöldekkel szemben?
Örülnek, ha az AfD-t az abszolút gonosznak stilizálják, hogy a kisebbik rossznak tekintsék a kormányzását, és akkor már ne is kritizálják. Ennek hatásait a Saale-Orla körzetben lehet látni. Ott az AfD jelöltje veszített, de egy jobboldali jelölt mégis nyert.
A CDU jelöltje, Christian Herrgott az állítólag "lustáknak" járó állampolgári juttatások ellen, a gyorsabb kitoloncolások mellett és a szélerőművek ellen emelt szót. Ezzel politikailag nem sokban különbözik az AfD-től - ennek ellenére a jobboldali párt felett aratott győzelmét még baloldali körökben is ünnepelték.
Ki folytatott mostanában hatékonyan jobboldali politikát?
Ez abból a félreértésből fakad, hogy az AfD veresége szükségszerűen a jobboldal vereségét jelenti. Pedig valójában nagyjából egyértelműnek kellene lennie, hogy az SPD, a Zöldek, az FDP és a CDU/CSU volt eddig a leghatékonyabb jobboldali politikus a különböző konstellációkban.
Magukban akarnak maradni, és megmutatják a gerincüket az új jobboldali feltörekvőkkel szemben, akik az ő területükön akarnak orvvadászni.
Történelem: Miért nem akar senki beszélni a Harzburg Frontról?
Kerülni kell az AfD politikájának összehasonlítását más pártokéval. Ez különösen világossá válik a potsdami jobboldali zártkörű találkozó keretezésében. Ha a Wannsee-konferenciát és nem a Harzburgi Front-ot használják megfelelő történelmi analógiaként az antiszemitizmus-kutatás összes megállapításával szemben, annak egyértelmű célja van.
A wannsee-i konferencián az európai zsidók tömeges meggyilkolásának részleteit vitatták meg. A jelenlegi politikával való összehasonlítás tehát szóba sem jöhet.
A Harzburgi Front példája viszont azt mutatja, hogy a jobboldali konzervatívok és egyes fővárosi körök két évvel Hitler hatalomra kerülése előtt hogyan készültek fel a hatalomátvételre. Nyilvánvaló, hogy ez nagyon emlékeztet a potsdami találkozóra.
A fasisztáknak mindig szükségük volt a tőkére ahhoz, hogy hatalomra jussanak.
Ha azonban a Harzburgi Frontot nem említjük, az azért is van, hogy ne beszéljünk a tőkés körökről és a jobboldali pártokkal és mozgalmakkal való kapcsolataikról, amelyekre történelmileg világszerte szükség volt ahhoz, hogy a fasiszták hatalomra jussanak.
Ezért áruló a potsdami találkozó politikai-mediális keretezése. Ráadásul mindig az AfD tagjai és a szélsőjobboldaliak találkozójáról beszélnek, mintha eddig nem lett volna sok átfedés.
A helyes leírás azonban az lenne, hogy a potsdami találkozó az AfD-n belüli és kívüli szélsőjobboldaliak és a jobboldali konzervatívok, köztük CDU-tagok és vállalkozók találkozója volt.
A szociális baloldal kudarca
Egy ilyen helyes címkézés nemcsak az AfD-t, hanem a jobboldalt egészében a kritika középpontjába állította volna. A szociálbaloldal kudarca az is, hogy nem éppen ezt a vitát szorgalmazta.
A régóta politikai aktivista és antirasszista Chris Grodotzki a Kontext című hetilapban megjelent cikkében ezt dióhéjban így fogalmazza meg: "A komoly antifasizmus számára vannak fontosabb dolgok is, mint követeléseket megfogalmazni a kormány felé, amelynek a trágyáján a barna csőcselék nőtt" - írja.
Emlékeztető: Scholz kancellár is nagyban akar deportálni embereket
Azon kevesek egyike, akik a potsdami jobboldali találkozó napirendjét a jelenlegi kormányzati gyakorlattal vetik össze:
Már bocsánat, a "deportálás nagyüzemben" természetesen SPD-s kancellárunk teljesen fasizmus-gyanús követelése, utalva Németország abszolút jogállami normáknak megfelelő megtisztítására az elutasított menedékkérőktől
Chris Grodotzki, Kontext című hetilap.
Berlin egyik legrégebbi antifasiszta csoportja, az Északkelet-Antifa is hasonló álláspontra helyezkedett, amikor hadat üzent mind az AfD és szövetségesei, mind akoaláiciós-kormány remigrációs terveinek.
A gyenge társadalmi baloldal számára viszont politikai öngyilkosság lenne kizárólag az AfD elleni harcra koncentrálni, majd örülni, amikor a Saale-Orla körzetben egy CDU-s ember most jobboldali politikát erőltet át.
Agresszív tulajdonosi blokk
Baloldali banalitásnak kellene lennie annak felismerésének, hogy a jobboldal elleni harc nem korlátozódhat az AfD elleni harcra. Aki a "mindent az AfD ellen" vonalat követi, az minden baloldali követelést elejt, mert most az a fontos, hogy ne ijesszünk meg senkit.
Ez lehet, hogy néhány AfD-s politikusnak vereséget okoz, de ez nem járul hozzá a jobboldali politika elleni küzdelemhez, ahogyan az a Saale-Orla körzetben is megmutatkozott. Hiszen a baloldal egyszer már rájött, hogy a tőke érdekeit szolgáló jobboldali politikát a CDU/CSU, az FDP, az SPD nagy része és a Zöldek is gyakorolják.
Ezeket a pártokat a tulajdonosok blokkjának is nevezhetnénk, mert minden szinten a tőkés rendet védik. Egy olyan társadalmi baloldalnak, amely ez ellen akar küzdeni, meg kellene mutatnia, hogy ez a tulajdonosi blokk politikailag korántsem különbözik annyira az AfD-től, mint ahogy azt az AfD elleni kampány sugallja.
A legtöbb párt képviselői nem a jobboldali politika, a rasszizmus és az antifeminizmus miatt harcolnak az AfD ellen. Úgy harcolnak ellene, mint a választásra jogosultak szavazataiért versengő párt ellen.
A baloldal a háború és a fegyverkezés elutasítását is jelenti
A társadalmi baloldalnak viszont meg kell kérdőjeleznie egy olyan rendszert, amely ismételten fasizmust, rasszizmust, antiszemitizmust és háborúkat termel. Ez vonatkozik a pártalapú baloldalra, de még inkább a mindennapi életben politikailag aktív csoportokra és egyénekre.
Akár a magas bérleti díjak elleni harcban, akár a szakszervezeti jogokért, akár a feminista, antirasszista és antimilitarista követelésekért: mindig többről kell szólnia, mint az AfD elleni védekezésről. De itt kezdődnek a problémák a baloldalon belül.
Egyes jobboldaliak elleni tüntetéseken magától értetődően kitűzik az ukrán nemzeti zászlót, például a B96 jobboldali ellenes szövetségnél, amely egy Bautzen környéki nyíltan jobboldali szövetséggel akar szembeszállni, amely ott már egy ideje orosz zászlókkal tüntet.
Jó nacionalizmus, rossz nacionalizmus?
De ez csak az egyik nacionalizmus cserélődése a másikra. Mind az orosz, mind az ukrán nacionalizmusban vannak fasiszta csoportok.
Egy antifasiszta szövetségnek viszont nem szabadna elmaradnia egy olyan baloldal felismeréseitől, amely az első világháború idején minden országban a hazafiak és szociálpatrióták ellen kampányolt a háború és a hadsereg ellenfeleinek határokon átnyúló együttműködéséért.
A dezertálásra való felhívás minden fronton és a politikai menedékjog a katonai szolgálat elől menekülők számára lenne a minimális követelés. Ez egyértelművé tenné, hogy nem csak az AfD, hanem minden a jobboldali párt ellen van.
Ide tartoznak az olyan védelmi lobbisták is, mint az FDP európai parlamenti választásokon induló csúcsjelöltje, Marie-Agnes Strack-Zimmermann. Őt nem véletlenül hívják "Eurofighter"-nek.
Saját hangsúlyok
Harminc évvel ezelőtt, amikor a kapitalista körökben és a társadalomban a "vörös-zöld" vonal kezdett érvényesülni, rövid időre létrejött az Initiative für radikale Linke, egy országos radikális baloldali kezdeményezés, amely kongresszusokkal, kiadványokkal és tüntetésekkel saját hangsúlyokat akart kitűzni a "vörös-zöld mámor" ellen.
A berlini fal leomlása és az 1991-es öbölháború után azonban teljesen új kérdésekkel szembesült, ami hamarosan a megszűnéséhez vezetett. Ma az összes polgári párt, köztük az AfD jobboldali politikája ellen is szükség lenne egy kezdeményezésre. Ezt a tanulságot kellene levonni a Saale-Orla körzet választási eredményéből, ahol egy AfD-s jelölt vesztett, de a jobboldal nyert.
Olvassa el még:
Új párt: A török AfD most már Németországban is versenybe száll?
Tömegdemonstrációk a demokrácia védelmében: Mennyire jobboldali a status quo?
AfD és jobboldali csúszás: Elnyomás vagy receptek?
Telepolis https://www.telepolis.de/features/AfD-und-Rechtsrutsch-Repression-oder-Rezepte-9610773.html
A jobboldal ellen, de kérem, ne túl balra! AfD-ellenes demók és a liberális véleményfolyosó
Nincs állami támogatás a szélsőjobboldali szakadár pártnak: következményekkel járó ítélet az AfD számára?
A cikk forrása: https://www.telepolis.de/features/Auch-wenn-die-AfD-verliert-kann-die-Rechte-gewinnen-9613980.html2024. január 31.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
