Kép: Járművek halmozódtak fel a dél-izraeli Netivot város közelében, a Gázai övezet közelében novemberben. Ezeket nem sokkal azután semmisítették meg, hogy a palesztin harcosok október 7-én foglyokat ejtettek. Izraeli újságírók új vizsgálata arra a következtetésre jutott, hogy 70 ilyen jármű robbant fel izraeli tűz alatt. Jim Hollander UPI

A „Yedioth Ahronoth”című izraeli lap „7 Nap” elnevezésű mellékletében közzétett oknyomozó cikkének elemzése olvasható az Electronic Intifada (EI) honlapján. Ahogy azt Asa Winstanley,az EI oknyomozó újságírója kiemelte a közelmúltban megjelent írásból: október 7-én délben Izrael legfelsőbb katonai parancsnoksága elrendelte minden egységnek, hogy „bármi áron” akadályozza meg az izraeli állampolgárok túszul ejtését – akár a rájuk leadott lövésekkel is.A hadsereg „az összes harcoló egységét arra utasította, hogy a gyakorlatban hajtsák végre a Hannibál-irányelvet, bár ezt az elnevezés említése nélkül tette.”

A kiterjedt, izraeli katonai és hírszerző szervezeten belüli forrásokkal rendelkező újságírók, Ronen Bergman és Yoav Zitun azt is felfedték cikkükben, hogy a Gázába visszatérő palesztin harcosok által vezetett „mintegy 70 járművet” izraeli helikopterek, drónok és tankok robbantottak fel. Sok ilyen járműben izraeli foglyok is voltak.

A héber nyelvűcikk nyomtatásban megjelent változata angolul is elolvasható az Electronic Intifada honlapján, Dena Shunra fordításában.

Ezen angol nyelvű fordítás segítségével idézünk néhány részletet Ronen Bergman és Yoav Zitun cikkéből.

(Három megállapítást mi is előre bocsátunk:)

1, A hivatalos sajtó nem tett említést arról, hogy az elhíresült Nova fesztiválhoz köthető Re’im település elsősorban izraeli katonai bázis. Holott ez lényegesen módosítja azt a magyarázatot, miért ment a Hamász a területre. /Pláne, mert számos lapértesülés szerint nem is tudtak előre a fesztiválról./ Az izraeli lap ugyancsak katonai központként tesz - többször is - említést a településről. Érdemes felidézni, hogy eközben a közvélemény érzelmeit leginkább a bulizó fiatalok megtámadásáról és lemészárlásáról szóló hírek korbácsolták fel. Azóta kiderült, hogy számos fiatal halálát izraeli „baráti” tüzek okozták.

2, A cikkben több alkalommal is szó esik az izraeli túszok akár szándékos kivégzését is elrendelő Hannibál direktíváról. E direktíva alkalmazása, különösen immár a civil lakosság esetében is, lényegében azt jelzi: az izraeli vezetésnek valójában nem számítanak a (külföldről pótolható, pusztán mennyiségi, demográfiai tételt jelentő) állampolgárai, hanem csak a terület maga.

3, Ahogy az a cikk egyes részleteiből kiderül, egy kifejezetten Izrael-barát cikkről van szó. Ezért is hírértékű annak kritikai, mi több, az egyes intézkedéseket elítélő észrevétele.

„A Fekete Szombat első órái” – Részletek Ronen Bergman és Yoav Zitun újságírók oknyomozó írásából.

„Október 7-én délelőtt számos lenyűgöző epizód vésődött be az ország történelemébe hősiességről és önfeláldozásról, de egyúttal a hadsereg kudarcainak, szerencsétlenségeinek hosszú soráról is. A „7 Nap” oknyomozó cikke felvázolja a Fekete Szombat első óráit, és bemutatja: a Tel-Avivban található Kirya alatti parancsnoki bunker vakon tapogatózott, s a Hamász Telegram csatornáihoz kellett fordulnia friss információért. A Déli-Parancsnokság elavult és irreleváns parancsokat adott ki. Az IDF (Izraeli Védelmi Erők) a Hannibál-direktívához hasonló irányelv alkalmazása mellett döntött, s ennek során olyan járművekre is lőttek, amelyek túszokat is szállítottak. A kommandósok fegyverirányzék és golyóálló mellény nélkül mentek a terepre. És ez még csak a kezdet. IDF szóvivő: „Az IDF részletes és alapos vizsgálatot fog elvégezni.”

***

Október 7-ére virradó éjszaka, miközben a Hamasz már az utolsó simításokat végezte a reggelre tervezett támadás előkészületein, az Izraeli Belbiztonsági Szolgálat (Shin Bet) és az IDF magasrangú vezetői néhány konferenciahívást bonyolítottak le. E hívások fő oka az volt, hogy nem sokkal éjfél után az izraeli nemzetbiztonsági rendszerhez néhány figyelemreméltó információ futott be. Ezek a pár nappal és héttel korábbi, jelzésértékű információkat követően érkeztek.

Ezekkel a jelzésértékű információkkal az volt a probléma, hogy egyikük sem jelentett egyértelmű figyelmeztetés a háborúra: utalhattak ugyan harci előkészületre, de utalhattak olyan kiképzésre is, amely azt szimulálja. Ezen jelzések egy része már ismert volt a múltból, s akkor valóban kiképzési manőverek álltak a háttérben.

Ugyanakkor mindezen információk felhalmozódása bizonyos fokú aggodalmat váltott ki a biztonsági apparátus magas szintjén, és a hadsereg és a Shin Bet vezetői egyeztetésre hívták egymást. (…)

Az aggodalmak ellenére egy magas rangú hírszerző hajnali 3 óra 10 perckor kijelentette: „továbbra is úgy gondoljuk, hogy Sinwar (a Hamász vezetője – L.J.) nem járul hozzá az eszkalációhoz”, más szóval, nyilvánvalóan egy újabb Hamász-kiképzésről van szó.

Ezek a jelzések aggasztották az izraeli határ és a Gázai övezet frontvonalának védelméért felelős katonai egység, a Gázai Hadosztály parancsnokát, Avi Rosenfeld dandártábornokot is, aki azon a hétvégén a hadosztály szolgálati parancsnoka volt. Úgy döntött, hogy riasztja magas rangú parancsnokait, köztük a két regionális – északi és déli – dandár vezetőit, valamint a hadosztály hírszerző irodáját, annak hadmérnöki tisztjét és másokat. Miután megérkeztek a Re’im bázison lévő parancsnoki központba (Re’im település mellett rendezték meg a Nova zenei fesztivált – L.J.), a határon intézkedéseket tettek az éberség fokozására.(….)

Az IDF parancsnokságának tisztségviselői arra kérték őket, hogy ne hozzanak „zajos” , azaz, feltűnő intézkedéseket. (…)

Mélyen a tel-avivi Kirya alatt, egy olyan helyre, amelyet hivatalosan az Izraeli Védelmi Erők Főparancsnokságának neveznek, de amit mindenki csak „a Gödör”-ként említ, megérkeztek az első frissítések a jelzésekről.

Emiatt sürgősen behívták a Gödörbe a hadműveleti szárny Déli Arénájának parancsnokát, hogy egy fontos utasítások kiadására jogosult vezető tiszt is jelen legyen. Ez a tiszt hajnali négy óra körül utasította a légierőt, hogy fokozza az UAV (pilóta nélküli repülőgépek) harckészültségét egy Zikdrónnal. De ez egy fegyvertelen Zik volt, kizárólag felderítési célokat szolgált, és ez a lépés is csak a helyi behatolás miatti aggodalmat jelezte.

Az aggasztó jelzések azonban egyre szaporodtak, s végül néhány perccel reggel 6:30 előtt a Shin Bet és az IDF megbeszélésén úgy döntöttek, hogy felhívják a miniszterelnök katonai titkárának, Avi Gil vezérőrnagynak a titkosított telefonját, hogy tájékoztassák a fejleményekről, és javasolják a miniszterelnök felébresztését. Gil azt mondta a magas rangú titkosszolgálati tisztnek, aki felvette vele a kapcsolatot, hogy azonnal hívja Netanjahut, de miközben beszélgettek, Izrael-szerte riasztó szirénák kezdtek megszólalni. A Gödörben ekkor 6:26-ot mutatott az óra és Gil, valamint a magas rangú hírszerző tiszt azonnal rájött, hogy a támadás időpontját és kiterjedtségét tekintve ez egy másmilyen, agresszívabb esemény volt, mivel a Hamász tudta, hogy több ezer lövedék és rakéta kilövése azonnali izraeli válaszcsapáshoz vezetne. Egyikük sem tudta azonban, mennyire más és agresszív lesz mindez.

A Gödörben a következő, legkritikusabb órák nagyon zavarosak voltak, a háború ködébe és az információhiányba burkolóztak. „A helyzet áttekintése a legfontosabb feladata egy olyan katonai bázisnak, mint a Gödör” – mondta egy magasrangú tiszt (…). A Gödör önmagától működik, és szinte azonnali parancsot adott számos védelmi erőnek az indulásra. De amikor nem tudod, hogy pontosan hova küldd őket és milyen felszereléssel, hogy kicsoda, hol található és milyen nagyságú az ellenség, (…) akkor arra vagy ítélve, hogy drágán megfizess a vakságodért.”

És valóban, az az Izraeli Védelmi Erők Főparancsnokságán szinte semmit sem tudtak. Így aztán szinte teljes volt a megdöbbenés a Gödörben, amikor egy magas rangú tiszt néhány szót szólt, amelyekhez hasonlókat nem hallottak az [1973. októberi] „Jom Kippur” háború óta: „Felülkerekedtek a Gázai Hadosztályon.” (…)

Azokban az órákban Nir Oz és Be'eri lángoló biztonsági pánikszobáiban, a Re'im-ifesztivál kültéri menedékhelyein, Sderot és Ofakim bezárt otthonaiban, a vérfoltos 232-es úton, s valójában az egész országban egyetlen kérdés visszhangzott: hol van az IDF?

És ez a kérdés áll tényfeltáró vizsgálatunk középpontjában: hol voltak az Izraeli Védelmi Erők október 7-e reggelének első óráiban?

Az elmúlt hónapok során több tucat tiszttel és parancsnokkal beszéltünk, néhányan közöttük nagyon magas beosztást töltenek be az IDF-ben. Történeteiket és belbiztonsági dokumentumaikat felhasználva próbáltuk meg felvázolni, mi is történt valójában aznap reggel, az első órákban, s hogy időrendbe állítsuk az eseményeket, amelyek örökre megváltoztatták az országot.

Itt azonnal megjegyezzük: ezt a Fekete Szombatot sok kezdeményezés, sok bátorság, sok önfeláldozás jellemezte. Civilek, katonák, tisztek, rendőrök és a Shin Bet tagjai önálló elhatározásból vetették magukat a harci arénákba; fegyvereket szereztek, részleges információkhoz jutottak hozzá, összetett hadviselést folytattak, és olykor életüket is adták. Izrael történetének néhány legszebb és leghősiesebb fejezeteit ők írták.

A „7 Nap” kutatása azonban bemutatja, hogy ezzel együtt, ugyanezekben az órákban feltárultak a hadsereg történetének legnehezebb, legkínosabb és legfelháborítóbb epizódjai is. Beleértve a parancsnoki rendszert, amely szinte teljesen kudarcot vallott, és teljesen vakká vált; az utasítást, hogy tüzet nyissanak a Gáza felé száguldó terrorista járművekre, annak ellenére, hogy felmerült, azokban túszok is vannak –  a Hannibal-irányelv valamiféle megújított változatát; a harcosokat, akiknek – a kapcsolat hiánya miatt – mobiltelefonjukkal kellett a légi támogatást magukhoz navigálniuk; a  hadiraktárakat, amelyek fegyverirányzék és golyóálló mellény nélkül küldték harcba a katonákat; az elavult és nem megfelelő parancsokat (…); a harci repülőgépeket, amelyek a támadás kritikuspillanataiban, útmutatás nélkül kóboroltak a levegőben (…). És minden olyan őrült, kaotikus, rögtönzött és véletlenszerű volt, hogy kétszer is el kell olvasnod ahhoz, hogy elhidd, ez valóban megtörtént. (…)

Így nézett ki óráról órára az a szörnyű délelőtt:

6:26

Erőteljes tüzelés lövedékekkel és rakétákkal. Megkezdődik a Hamász támadása.

6:30

A Vaskupolán kívül, amelyet azonnal hadműveletbe állítottak, az IDF első katonai válasza az volt, hogy egy pár F-16I (Sufa, azaz Storm, Vihar) repülőgépet mozgósított a 107-es harci osztagból a Hatzerim légibázison (…).

Néhány perccel az F-16-os gépek felszállása után egy pár Squadron 140 F-35 (Adir modell) lopakodó repülőgép szállt fel a szintén szolgálatban lévő Nevatim bázisról. Pilótáik azt sem tudták, mi történik a földön (…).

6:37

Két felfegyverzett Zik UAV-tindítottak el a palmachimi bázison lévő 161-es osztagtól, amely azon a szombaton állt készenlétben. (…) Az ezt követő órákban a Zik kezelői kénytelenek voltak rögtönözni és önállóan cselekedni. Sem ők, sem a légierő központi parancsnoksága nem tudta értelmezni a teljes képet. Mindenesetre, amint azon a szombaton gyakran megtörtént, a földön tartózkodó tisztek saját intézkedéseket kezdeményeztek, a század pedig nem várt a megfelelő parancsra, hanem kiadta az utasítást, hogy további három fegyveres Ziket küldjenek harcba.

6:50

Valamivel reggel 7 óra előtt az első pár Apache helikoptert is a Gázai övezetbe küldték. (…)

7:00

Reggel 6 óra 45 perc körül zajlott az első beszélgetés a Gödör és a Déli Parancsnokság műveleti tisztje között. A vezérkar ekkor értesült először arról, hogy nemcsak rakétatűzről van szó, hanem rések keletkeztek a kerítésen is, sőt, néhány megfigyelő infrastruktúraszintén megsérült. Ez volt az egyik oka annak, hogy a Gödör de facto vakon maradt: a három nagy megfigyelő léggömb, amelyeknek megfigyelési pontokat kellett volna biztosítaniuk a Gázai övezet déli, középső és északi része felé, lezuhant a támadást megelőző napokban. A Hamász ezenkívül közvetlenül támadott kamerákat és egyéb megfigyelési infrastruktúrákat is, többek között „öngyilkos UAV-k” bevetésével.

(…) A Gázai Hadosztály kommunikációs kapacitásával kapcsolatos, az elmúlt napokban lefolytatott előzetes vizsgálat feltárta, hogy a Telekommunikációs Osztály által az elmúlt években a Gázai övezet határa közelébe telepített kommunikációs létesítmények (…) mintegy 40 százaléka megsemmisült a Hamasz invázió reggelén. Így a [Hamas] Nukhba Force [az angol fordítás szerkesztőjének megjegyzése: "nukhba" arabul "elit"-et jelent] nem csak közvetlenül károsította a "látni és lőni" Raphael-torony rendszereket és a kerítés melletti megfigyelő infrastruktúrát, hanem megkísérelte megzavarni az alapvető rádiókommunikációs lehetőségeket is. (…)

7:14

A Gázai Hadosztálynak sikerül eljuttatniuk a kérést a Zik osztagnak: támadják meg az erezi átkelőt. A drónkezelők hihetetlen képeket láttak a képernyőjükön: az átkelőhely a terroristák forgalmas autópályájává változott. Az operátorok elmondták, hogy legalább az első két órában úgy érezték, elveszítették a kontrollt, és sok esetben önállóan döntöttek a támadásról. Az átkozott nap végére a század nem kevesebb, mint 110 támadást hajtott végre mintegy ezer célpont ellen, amelyek többsége Izraelen belül volt. (…)

7:30

(…) Egyébként sok tiszt, akivel beszélgettünk, osztotta azt az érzést, hogy a fő konfliktus az ő otthonában zajlik, és nem tudta, hogy pár kilométerrel arrébb a kollégája is ugyanazt a csatát vívja. Egyikük sem tudta, hogy ezekben az órákban valójában mintegy 80 különböző konfliktuspont volt.

7:43

A Déli Parancsnokság egyik tisztje szerint a Gázai Hadosztály parancsnoka, Avi Rosenfeld dandártábornok csak reggel 7:30 körül, a támadás megkezdése után több mint egy órával hívta fel a tel-avivi Gödört, és jelentette, hogy a hadosztály Re'im-i bázisát és az egész terület erős támadások érték. (…) arra kérte a készenlétben lévő parancsnokot, hogy küldje el neki az összes rendelkezésre álló IDF erőt.

A tel-avivi parancsnokság 7 óra 43 perckor kiadta a Pleshet parancsot. Az első bevetési parancsot, amely előírja, hogy a gázai határrégió közelében lévő összes sürgősségi erő és egység haladéktalanul induljon dél felé.

A parancs azonban nem említette azt, ami egyáltalán nem volt világos sem a Déli Parancsnokságnál, sem a tel-avivi Gödörben, hogy ez egy széles körű invázió volt, amelynek célja a déli országrész egy területének elfoglalása volt, beleértve a leshelyek átvételét és az erősítések semlegesítését. (…)

8:10

Az UAV drónszázad tisztjei megértik, hogy nincs értelme várniuk a Légierő Parancsnokság vagy a Gázai Hadosztály parancsaira. Sikerül felvenniük a kapcsolatot a hadosztállyal, és lényegében azt kérik, hogy hadd dobjanak a szemétbe minden eljárást, utasítást és szabályzatot. „Engedélyük van a szabad tüzelésre” – mondták a hadosztályon a Zik-kezelőinek. Másszóval: bármire lőhetnek, ami fenyegetőnek vagy ellenségesnek tűnik.

De kit támadjanak? Szervezett parancs híján az UAV kezelői önerőből próbáltak „célbankot” építeni. Az improvizáció itt is nagyon gyorsan átvette az uralmat: a legtöbb operátor fiatal tiszt, akinek éppen abban a pillanatban küzdöttek a földön barátai, rokonai. Elhatározták, hogy egy másik vasszabályt is megszegnek: soha ne vigyél mobiltelefont a műveleti mobil eszközökbe. Az operátorok rendszeresen telefonálva kommunikáltak a terepen tevékenykedő társaikkal, hogy irányítsák őket: „Látod azt a sötét tetős épületet? Tehát, a mellette lévő torony.”De szélsőséges esetekben az is megtörtént, hogy a drónoperátorok beléptek a Kfar Azza kibuc és más települések Whatsapp-csoportjaiba, és az ostromlott civilek ott közölték velük, hogy mire célozzanak.

8:32

A két magányos Apache helikopternek, amelyek addig saját kezdeményezésre működtek, sikerült rádiókapcsolatot kezdeményeznie az egyik földi század parancsnokával. (…) A századparancsnok tüzet kért, és megkapta. A lövöldözés után az Apache pilóták nyugat felé irányították a helikoptereket, és riasztó látvány tárul elénk: egy hatalmas emberfolyó, amely a réseken keresztül áramlik a déli települések felé. (…)

A pilóta úgy döntött, hogy válogatás nélkül lő ki két rakétát és tucatnyi lövedéket a helikopterágyúból a fegyveresekre, hogy visszaszorítsa őket a Gázai övezetbe (…).

8:58

További Apache helikopterek szálltak (…).„Lőjenek le mindenkit, aki behatol a területünkre, anélkül, hogy [megvárnák] az engedélyt”– mondta A.századparancsnok a beosztottainak (…).

9:30

Miközben jelentős erősítés áramlott délre, a Gázai Hadosztálynál, a Déli Parancsnokságnál és a Tel-Aviv-i Gödörnél még nem tudták, hogy a Nukhba terroristák már várták őket, miután átvették az irányítást olyan stratégiai csomópontok felett, mint a Gama, Magen, EinHabesor és ShaarHanegev(…).

11:59

A káosz és a zűrzavar hosszú órákon át tartott. (…).Csaknem hat óra elteltével is hatalmas volt a köd a helyzet értékelésében. A főhadiszállás még mindig nem értette, melyek a Hamász céljai, hol állomásoznak az erői, hogyan működnek, hogyan irányítják a csomópontokat, és nem értették az előőrsök és a civilek elleni párhuzamos támadásokat sem.  (…)

De eközben beérkeztek az első videók a túszokról, és a Központ is megértette, hogy legalább ebből a szempontból egy teljesen szokatlan eseményről van szó. Ez volt az a pillanat, amikor az IDF úgy döntött, hogy visszatér a Hannibal-irányelv egy változatához.

1986-ban, miután a Hezbollah elrabolt és meggyilkolt két IDF-katonát, egy új, titkos és ellentmondásos rendeletet vezettek be az IDF-ben. A küldetés rovatban a parancs így szólt: "Azonnal észlelje a Hannibal incidenst, késleltesse/állítsa le az emberrablókat minden áron, és engedje szabadon az elrabolt foglyokat." Az eredeti parancs kimondta, hogy „az elsődleges feladat katonáink megmentése a túszejtőktől, még annak árán is, ha eközben kárt okozunk bennük is vagy megsebesítjük őket.”  (…)

A „7 Nap” vizsgálataszerint október 7-én délben az IDF utasította minden harcoló egységét, hogy a gyakorlatban hajtsák végre a Hannibál-irányelvet, bár ezt az elnevezés feltüntetése nélkül tette. Az utasítás az volt, hogy „bármi áron” állítsák le a Hamász terroristáinak minden kísérletét, hogy visszatérjenek Gázába, az eredeti Hannibal-irányelvhez nagyon hasonló nyelvezetet használva, annak ellenére, hogy a védelmi apparátus többször is ígéretet tett az irányelv eltörlésére.

A gyakorlatban a parancs azt jelentette, hogy az elsődleges cél a Nukhba hadvezérek visszavonulásának megállítása volt akkor is, ha foglyokat vittek magukkal túszként, s akkor is, ha ez a térségben élő civilek életének veszélyeztetését vagy sérelmét jelenti, beleértve magukat a foglyokat is.

Több tanúvallomás szerint a légierő ezekben az órákban olyan utasítás alapján működött, hogy megakadályozza a Gázából Izraelbe való mozgást és Izraelből Gázába való visszatérést. Becslések szerint a Gázai övezet és a mellette található települések közötti területen mintegy ezer terroristát és beszivárgót öltek meg.

Jelenleg nem világos, hogy az izraeli foglyok közül hányat öltek meg ennek az irányelvnek az október 7-i alkalmazása miatt. A Fekete Szombat utáni héten, a Déli Parancsnokság kezdeményezésére az elit egységek katonái mintegy 70 járművet vizsgáltak meg, amelyek a Gázai övezet melletti települések és a Gázai övezet közötti területen maradtak. Ezek olyan járművek voltak, amelyek nem értek el Gázát, mert útjuk során helikopter, UAV vagy harckocsi tűz érte őket, és legalábbis néhány esetben a járműben ülők közül mindenki meghalt. (…)

Az IDF szóvivőjének válasza: „Az IDF jelenleg a gyilkos Hamász terrorszervezet ellen harcol a Gázai övezetben. Az IDF alapos, részletes és mélyreható vizsgálatot fog folytatni az ügyben a részletek teljes tisztázása érdekében, amikor a hadműveleti helyzet ezt lehetővé teszi, és eredményeit nyilvánosságra hozza.”

Forrás: https://electronicintifada.net/blogs/asa-winstanley/israeli-hq-ordered-troops-shoot-israeli-captives-7-october

Ford.: L.J.