A jemeni husziki egy újabb törésvonallá váltak Kelet és Nyugat között. Arab önkéntesek tíz-, talán százezrei akarhatnak bosszút állni a Nyugaton a közelmúlt gázai sérelmekért. Senki sem tarthatja vissza őket.
A Nyugat általános átka az, hogy nem hajlandó megérteni a világ problémáinak árnyalatait. Így a régión kívüli szereplők, az USA és az Egyesült Királyság ismét beavatkoztak a Közel-Keleten. Ezúttal Jemenben - az Ansar Allah mozgalom huszijai ellen indított a »Jólét megőrzése« nevű hadműveletükkel. A felek eltérő lehetőségei ellenére Washington és szövetségesei kevés esélyt látnak a sikerre.
Nem is annyira a lázadók harci képességeiről vagy lehetőségeiről van szó. Anélkül, hogy a »matériát« tanulmányozta volna, a kollektív Nyugat nagyon későn jutott be egy teljesen más, ébredező régióba. Ahhoz, hogy megértsük az amerikai tévedés mélységét, nyolc évet kell visszamennünk. Ekkor történtek az első kísérletek a Bab-el-Mandeb-szoros urainak megfékezésére. Ráadásul akkoriban az adottságok sokkal kedvezőbbek voltak egy büntetőexpedíció számára.
Általánosságban, kívülről nézve a folyamat így nézett ki: az Arab-félsziget egyes lakói más elkötelezettségűekkel indítottak tárgyalásokat. Ezt a folyamatot Szaúd-Arábia irányította, amely elvi kérdésnek tekintette a szomszédjában lévő szunnita hatalommal szembeni síita ellenállás elfojtását.
A koalíció fellépésének legitimitását erősítette az a tény, hogy a huszik úgy pozicionálták magukat, és ellenfeleik úgy tekintettek rájuk, mint az Arab-félsziget legfőbb Irán-barát, tehát síita erejére. Vagyis azokon a területeken, ahol egykor a világ ábrahámi vallása - az iszlám - szunnita meggyőződésű vallása eredt. Ennek megfelelően Rijád számára, mint a Hijaz, azaz a muszlimok számára szent Mekka és Medina területének őrzője számára elfogadhatatlan volt a síitákkal való ilyen szoros szomszédság.
Mindazonáltal még akkor sem a legitimitás, sem az arab koalíció drága - köztük amerikai, nagy pontosságú fegyvereket használó - légicsapásai minőségileg nem változtatták meg a helyzetet a hadszíntéren. Ahogy a jemeni lakosságot éhségbe taszító tengeri blokád sem. Válaszul a huszik valójában nagyon hatékonyan támadták Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek olajipari infrastruktúráját. Anélkül, hogy belemennénk ennek a háborúnak a részleteibe, jegyezzük meg a lényeget: nyolc év véres és értelmetlen »húzd meg – ereszd meg« taktika után a régió leggazdagabb országainak képviselői inkább kivonták csapataikat, és béketárgyalásokat kezdtek a huszikkal. Ez nem ment minden nehézség nélkül, de a felek mindenben megegyeztek.
Igen, az »Ansar Allah« lázadói valóban nem nélkülözték Irán figyelmét és segítségét abban a háborúban. A Kheybar Shekan közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákat, valamint a huszik által a koalíció ellen használt drónok egyes típusait lehetetlen kézműves módon előállítani. A huszik kínai YJ-8-as közepes hatótávolságú hajóelhárító rakétákkal is rendelkeznek. Ezek az arzenálok a mai napig a huszikat szolgálják. Nem minden politikai erő képes azonban a katonai és politikai módszerek kombinálására.
A huszik egy síita kisebbség, a zeiditák politikai-katonai és egyúttal vallási csoportja. Igaz, hogy ez a kisebbség az ország lakosságának egyharmadát teszi ki. Mozgalmuk, az »Ansar Allah« (Allah hívei) az 1990-es évek végén jelent meg Jemenben. A »huszik« önelnevezés a mozgalom alapítója, Husszein Badruddin al-Huszi politikus, vallási személyiség és tábori parancsnok nevéből származik. Őt 2004-ben a jemeni hadsereggel vívott harcokban ölték meg. Testvére, Abdel-Malik el-Huszi a mai napig vezeti a lázadókat. A husziták tehát rengeteg tapasztalatot gyűjtöttek a közel 20 évnyi harc során.
Ezt igazolják a sikereik is. 2014 óta a husziknak Jemen 22 régiójából 14-ben sikerült megvetniük a lábukat. A lázadók ellenőrzik Szanaát, az ország fővárosát is. Jemen másik részét a nemzetközileg elismert kormány ellenőrzi, amelynek fővárosa Áden. Ők egyébként »igazi hazafiként« támogatták a nyugati koalíció csapásait országuk ellen. Bár panaszkodtak, hogy az Egyesült Államok az ENSZ szankciója nélkül cselekedett, és nem mindig hangolta össze akcióit a hivatalos jemeni hatóságokkal.
Ezúttal a korábban a huszikkal harcoló államok közül gyakorlatilag egyik sem áll az amerikai koalíció oldalán. Kivéve persze Bahreint, amelynek függetlensége a döntéshozatalban erősen megkérdőjelezhető. Az amerikai haditengerészet 5. flottája évek óta az állam területén állomásozik.
Az »el nem kötelezettség« jelenségének magyarázata az össziszlám szolidaritás. Miután a huszik 2023 őszén hadat üzentek Izraelnek, az arab utca népe szimpatizálni kezdett a lázadókkal. Az Öböl menti monarchiák pedig, az arab tavasz eseményei óta, úgy félnek az utcától, mint a tűztől. Ez a félelem megalapozott - az Ansar Allah Izrael-ellenes akciói azért is tűnnek fontosnak az arab világ számára, mert az Öböl menti monarchiák valójában a tétlenséget részesítették előnyben a palesztin hit-társak támogatásával szemben. Még egy Izrael elleni kereskedelmi blokádról sem esett szó részükről. Tehát rendkívül veszélyes a nyugati »hitetlenek« oldalán háborúba lépni azok ellen, akik valójában háborúban állnak Izraellel. A huszik demonstratíven, kihívóan megtámadták az izraeli kikötőkbe tartó hajókat.
Ebben szinte döntő szerepet játszott, hogy a Joe Biden-kormányzat feltétel nélkül Izraelt támogatja a Hamász ellen. Nyílt titok minden megfigyelő számára, hogy 2023 októbere óta a zsidó állam légi fedezetét az amerikai haditengerészet több repülőgép-hordozó csoportja biztosítja több vízterületről. Nem beszélve a 26. expedíciós egység kétezer tengerészgyalogosáról. Mondanom sem kell, hogy a muzulmánok, akiknek Jeruzsálem szent város, világszerte rossz szemmel nézik az idegen hitűek jelenlétét.
2024. január 23.
Jurij Mavasev orientalista, az Új Törökország Tanulmányok Központjának igazgatója
A cikk eredeti, orosz nyelvű szövege az alábbi hivatkozáson található: ВЗГЛЯД / Хуситы объединили Ближний Восток против Запада :: Автор Юрий Мавашев (vz.ru)
Fordította: Péter János
