A „Finn Népköztársaság” számos nagy horderejű reformot vezetett be, egyebek között választójogot adott a nőknek, a munkások kezébe adta a termelés irányítását, nyolc órában maximalizálta a munkanapot, eltörölte a földek elosztásának régi módját, és felszabadította a háztartási cselédeket és a mezőgazdasági munkásokat.

Azonban a központi hatalmakkal folytatott első világháborús konfliktus lezárása érdekében az orosz bolsevik kormány az 1918. márciusi breszt-litovszki szerződésben Finnországot más területekkel együtt átengedte Németországnak. A következő hónapban az ellenforradalmi fehér erők vérbe fojtották a forradalmat. Több ezer munkást és szocialistát öltek meg, tízezreket pedig internálótáborokba zártak.