Amikor Étienne Cabet szocialista publicista 1840-ben kiadta az Utazás Icariába című könyvét, ezzel próbálta regényes formában bemutatni a kommunizmusról alkotott elképzelését. Ez volt a szocialista utópiák fénykora - amikor először jelentek meg a "szocializmus" és a "kommunizmus" szavak; és mielőtt Karl Marx és Friedrich Engels sokkal józanabb megközelítést alkalmazott volna ezekhez olyan szövegekben, mint a Kommunista kiáltvány.

Abban az időben az utópisztikus irodalom néha a való világban is kísérletekre sarkallt. Cabet nemcsak a képzeletbeli Icariáról írt könyvet - arról a földről, ahová a görög mitológiában Ikarosz a "vágy szárnyán" repült. Megpróbált tényleges "ikariai" kolóniákat is létrehozni az Egyesült Államokban, ahol a kommunista eszméket akarták megvalósítani. Nem járt azonban sikerrel: a településeken viták alakultak ki; magát Cabet-et túlságosan tekintélyelvűnek tartották. Egy maroknyi ikarai kommunának sikerült több évtizedig fennmaradnia, mielőtt az utolsó is feloszlott a 19. század végén.

De mi a helyzet az igazi Ikariával - a nagyon is valóságos görög szigettel az Égei-tenger keleti részén, Szamosztól tíz tengeri mérföldre délnyugatra? Alig 255 négyzetkilométeres, többnyire hegyvidéki terület, és körülbelül 8300 lakos él rajta. A Kikládokkal, Rodosszal, Korfuval és Krétával ellentétben Ikaria nem számít különösen népszerű turisztikai célpontnak, még ha időről időre meg is látogatják a vendégek. A társadalomtudósok számára azonban ez az Ikaria egyfajta igazi utópia. A sziget egyike az öt "kék zónának" - olyan helyeknek, ahol nem ritka, hogy az emberek száz évnél tovább élnek. A többi a kaliforniai Loma Linda, a Costa Rica-i Nicoya, az olasz Szardínia és a japán Okinawa.

Stamatis Moraitis, egy ikariai második világháborús veterán 1943-ban hagyta el a szigetet és költözött az Egyesült Államokba. Amikor 1976-ban halálos tüdőrákot diagnosztizáltak nála, úgy döntött, hogy visszatér a szülőszigetére meghalni. Mivel Ikarián sokkal olcsóbb a temetés, úgy gondolta, hogy így pénzt spórolhat a családjának. De miután visszatért a szigetre, az egészsége javulni kezdett - és még majdnem négy évtizedig élt, amíg 2013-ban 98 éves korában meg nem halt (vagy 102, mert nem volt születési anyakönyvi kivonat, és ő maga sem emlékezett a születési évére). Felesége, aki nagyjából ugyanennyi idős volt, alig egy évvel korábban halt meg.

Forrás: https://jacobin.de/artikel/griechenland-ikaria-lebenserwartung,  2023. december 14.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó