Kép: Roland Mühlanger/imago
"Az intézményesített szociális partnerség része": a tiroli munkakamara
Tobia Carfora a Kommunista Lista vezető jelöltje, Innsbruckban él.
Mi a kommunista lista?
Munkások, alkalmazottak, migránsok és szakszervezeti tagok szövetsége, amelyet a Munkáspárt is támogat, és amely listaként indul a januári munkáskamarai (AK) választásokon. A kommunistáknak a rendszer ellenzékeként kell szerepelniük a szavazólapon, amit a többi csoport nem kérdőjelez meg.
Mi indokolja a jelöltségét?
Nem ez az első jelölésünk. Az elmúlt két választáson "Komintern" néven indultunk, most pedig Kommunista Listaként indulunk. Az AK minden munkás és mindazok törvényes érdekképviselete, akik a polgári szóhasználatban a "munkavállaló" kifejezés alá tartoznak. Más kommunista lista nem indul. Ezért fontos, hogy követeléseket vigyünk az AK-ba, hogy megerősítsük és harcosabbá tegyük. Az AK nem szakszervezet, nem szervezhet sztrájkokat, de politikailag kampányolhat a munkavállalókért. Első kézből szeretnénk tájékoztatást adni arról, hogy mi történik az AK-n belül, például arról, hogy mi történik a tagdíjjal. Az AK-t ismerik az emberek, és képviseli tagjait munkajogi és bérleti jogi kérdésekben. Ez egyedülálló, más országokban nincs ehhez hasonló.
Hogyan működik a munkás kamara?
Az AK tagsága - a szakszervezetekkel ellentétben - kötelező. Az AK az intézményesített szociális partnerség része. Munkajogi kérdésekben ingyenes szolgáltatást nyújt. Ha nem ismerem ki magam az olaszországi munkaszerződésemben, akkor a szakszervezethez fordulok. Ausztriában ez másképp van, mert az első kapcsolattartó pont, még a szakszervezetek előtt, az AK. Ha problémáim vannak a főnökömmel, szintén ez az első út, és ugyanez vonatkozik a bérleti joggal kapcsolatos kérdésekre is.
Melyek a követeléseik?
Ágazatokon átívelő, bruttó 2500 eurós minimálbért követelünk, ami sokaknak segítene tompítani a hatalmas áremelkedéseket. Követeljük továbbá a munkaidő 35 órára való csökkentését, teljes bér- és személyzeti kiegyenlítéssel, első lépésként a 30 órás munkaidő felé vezető úton. Ebben az összefüggésben egyenlő bérezést követelünk a nőknek egyenlő munkáért.
Ellenezünk mindenfajta munkahelyi diszkriminációt, és támogatjuk a munkaerőpiacra való szabad bejutást minden Tirolban élő ember számára. A közelmúltban némi könnyítés történt a menekültek számára, de még nem beszélhetünk szabad hozzáférésről. Az a tény, hogy egyesek egyszerűen nem dolgozhatnak, hozzájárul a társadalom rasszista megosztottságához.
Korábban említette, hogy korábban a "Kominternnel" együtt léptek fel. Idén miért nem?
Maga a "Komintern" nem lép fel. Az indítékaikról nem tudok nyilatkozni. Ők az alsó-ausztriai AK-választásokra összpontosítanak. Bécsben is indulnak (mindkét választás áprilisban lesz, JW). Azonban nem zárkózunk el az esetleges jövőbeni együttműködéstől.
Azt mondtad, hogy ti vagytok az egyetlen kommunista lista a szavazólapon. De a KPÖ-közeli Szakszervezeti Baloldal, a GL is indul?
Mi minden dolgozó embert meg akarunk szervezni a munkahelyeken. A GL ezzel szemben a baloldalt akarja megszervezni, és ezért megreked a baloldali buborékban. A GL régi szociáldemokrata bor új palackban. Nincs velük szövetség, mert a mi célunk nem politikai, hanem szociális szövetségek létrehozása. A forradalom nem a baloldali pártok összefogásának eredménye, hanem az alulról jövő harcban való összefogásé.
Milyen feltételei vannak még a reformizmusnak a Szovjetunió összeomlása után? Amikor a reformizmusra gondolunk, az 1970-es és 80-as évekre gondolunk, amikor sok reformot azért sikerült megvalósítani, mert a Szovjetunió létezett. Ott a munkásoknak teljes jogaik voltak, és ezért a kapitalizmusnak más országok embereinek is reformokat kellett adnia, hogy csendben tartsa őket. Ez mára megváltozott, már nincs alapja a reformista politikának.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
