Kép: a soah zsidó áldozataira emlékezve (Euronews)

Izrael Állam alapítói között jelentős számban voltak a vészkorszak (és az azt közvetlenül követő "bűntudat"-pogromok) túlélõi. Ezért tökéletesen érthető,hogy Izrael Állam különösen sokat tesz a vészkorszak emlékezetének fenntartásáért, az áldozatok emlékének ápolásáért, az "igaz emberek" emléke előtti tisztelgésért (nem jártam Jeruzsálemben, így nem tudom, hogy a "világ igazainak" kertjében a szovjet (és persze a többi szövetséges) katonáknak méltó emlék van-e állítva).

Viszont kétségtelen tény, hogy a vészkorszak áldozatai nem Izrael Állam (leendő) állampolgárai voltak. Az elpusztítottak között természetesen jó néhány cionista (tehát Izrael Állam létrehozását politikai célként valló) is volt, de többségükben német, magyar, lengyel, szlovák, szovjet (ha úgy tetszik ukrán, orosz stb.) és egyéb identitású, mellesleg zsidó eredetű és/vagy vallású emberek voltak, akik sokszor csak Hitlertől tudták meg, hogy õk valójában zsidók.

Nem beszélve itt most arról, hogy a második világháborúban a hatmillió elpusztított zsidó mellett még több mint

ötvenmillió ember pusztult el. Már megpróbáltam vázolni, hogy e gyilkosságözönben miben állt Auschwitz egyedisége. Ahogy valaki - szerintem tökéletesen helyesen - fogalmazott, az egyediség nem az áldozatok oldaláról, hanem a gyilkosok oldaláról jelentkezett.

A hivatalos izraeli politika azonban ezt az egyediséget kiforgatja, kísérletet tesz az auschwitzi áldozatok kisajátítására és államrezonná változtatásukra. Ugyanezt teszik az Izrael mellett politikailag fellépő cionisták a diaszpórában.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy mindenkit, aki bírálja Izrael Állam politikai lépéseit, azt - Auschwitzra hivatkozva - antiszemitizmussal vádolják. Ha valaki, (éppen a kontraszt-hatás miatt - hogy tudniillik a zsidóknak aztán igazán tudniuk kellene, miről van szó), az izraeli kormány, illetve az izraeli erőszakszervezetek egyes palesztinellenes lépését a nácik zsidóellenes lépéseihez hasonlítja, akkor az egyenesen botránynak lesz minősítve.

Megint csak azért, mert - állítólag - az illető egyenlőségjelet tesz az áldozatok (a zsidók, tehát Izrael Állam) és a gyilkosok (a nácik) közé. És a korszellem (már megint a korszellem!) szemet huny a felett a csúsztatás felett, hogy "a zsidók, tehát Izrael Állam ...".

Ami itt történik, az roppant veszélyes.

Miközben Izrael Állam meggyőződéses antifasisztákat (köztük nem kevés zsidó származásút, sõt vészkorszak-túlélőket és leszármazottaikat) nyilvánít antiszemitává e hamis szillogizmus jegyében, gyakorlatilag a szélsőjobboldal monopóliumává teszi az izraeli politika bírálatát.

A szélsőjobboldal ugyanis nem tesz mást, csak megfordítja az izraeli államrezont. Izrael Állam szerint, aki bírálja Izrael Államot (még ha csak, mint államot és nem, mint zsidó közösségetm az is!) az antiszemita.

"Helyes" - mondják erre a szélsőjobboldaliak - "mi is így gondoljuk. Mivel mi jogosan bíráljuk Izrael Államot a palesztinokkal szembeni politikájuk miatt, tehát jogosan vagyunk antiszemiták. Ti mondtátok, hogy a zsidók és Izrael Állam egy és ugyanaz!"

Ha nekem az a véleményem, hogy "Izrael elnyomja a palesztinokat", akkor nagyon nehéz elhatárolódnom attól a szélsőjobboldaltól, amelyik azt harsogja, hogy "Izrael elnyomja a palesztinokat, tehát üsd a zsidót!", pontosan azért, mert ugyanakkor Izrael Állam meg azzal vádol, hogy "csak azért mondod, hogy elnyomom a palesztinokat, mert ütni akarod a zsidókat".

Európa baloldala nem tüntethet Izrael politikája ellen, mert Izrael Állam azonnal antiszemitizmust és Auschwitzot kiált, másrészt azonnal szélsőjobboldaliak csapódnak a tüntetőkhöz, akik a tüntetésnek egy kis pogrommal adnak nyomatékot, és Izrael Állam ezt egyértelműen magával a tüntetéssel hozza összefüggésbe. Csakhogy, ha a baloldal nem tüntet, attól még lesznek antiszemita pogromok. Azt ugyanis nem a baloldali tüntetők csinálják.

Megint csak az érzékeny lelkűek félreértését elkerülendõ. Nem ebben az írásomban akartam kifejteni a közel-keleti problémával kapcsolatos nézeteimet. Nem azt állítom, hogy minden Izraelnek címzett nem szélsőjobboldali bírálat a priori helyes. Csupán arra bátorkodom felhívni a figyelmet,hogy Izrael Államnak nincs semmilyen, sem erkölcsi, sem másmilyen joga Auschwitzcal takaródzva tabuvá nyilvánítani minden ellene irányuló kritikát.

Ha pedig valamely lépésüket a nácikéhoz hasonlítják, előbb el kellene gondolkodni e hasonlat igazságtartalmán (amely valószínűleg sem nem 0, sem nem 100 százalék), és nem a "zsidók, tehát Izrael Állam" csúsztatással csípőből kegyeletsértéssel vádolni a bírálót.

Mint "második generációs vészkorszak-túlélő" és mint antifasiszta, meggyőződéssel jelentem ki, hogy az auschwitzi áldozatokat megillető kegyelet nem terjed ki Izraelre, az államra. Annak saját tetteiért a saját maga nevében kell vállalnia a felelősséget.